There's no one like YOU |HUN|

🌵7. Fejezet🌵

A testemből mintha kiszállt volna az erő. Az izgalomtól túlfűtött szívem hirtelen jéggé dermedt. Lábaim a földhöz ragadtak. Mozdulni se bírtam. A szavak a torkomban akadtak. Szóval ennyi. Pár nap alatt beleszerettél az érintésébe. Veled mindig ez történik. Túl hamar beleszeretsz valakibe és évekig is szenvedni tudsz miatta. Gratulálok! A fájdalom fog egyszer végezni veled!

-Hahó! Nem jössz be?-hozott vissza Kelly gondolataimból a való életbe.-Miért sàpadtále ennyire?

-Nem. Csak szólni akartam, hogy Reecet és Aryát áthívom.

-Ki az a Reece?-érdeklődött Hero.

-Reece Bibby az egyik barátunk.-az egyik legjobb képű barátunk. Tettem hozzá magamba.

-Mondd meg neki, hogy üdvözlöm! Sziaa!-csukta volna rám az ajtót Kelly, de Hero megfogta.

-Elmehetnénk valamikor együtt bulizni, ha ráér. Kérdezd meg tőle!-utasított Hero.

Rápillantottam a Hero-nak odakészített kaktuszra és buzogányvirágra. Csalódottság járt át. Sírtam volna, de nem tudtam. Egy ideig gyűlnek bennem az érzelmek és robbanok.

Az ágyba borulva folytattam a beszerzett könyv olvasását addig még meg nem érkeztek. Annyira elmerültem benne, csak azt vettem észre, hogy belépnek a szobába.

-Blake, Arya, Reece, George! Kelly? Hero?!-Annak igazán örültem, hogy Blake és George is eljött, de mit keres itt a két hívatlan vendég? Mindenkivel ölelkeztem és puszizkodtam, kivéve Heroval, jelezve neki, hogy nem a csapat tagja. Lementünk a nappaliba, hogy jobban elférjünk és kimentem a konyhába magammal húzva Aryát még a többiek kitalálták mit csinálunk. Összeszedtem pár poharat, üdítőt és nasit utána pedig megrendeltem a szokásos adag gyroszokat, pizzákat. Az evőeszközöket is kikészítettem egy tálcára, bár mindenkit úgy ismertem, hogy az csak egy dolog nekik ami őket is hátráltatja az evésbe. Kézzel, lábbal! Azaz igazi.

-Mit keres itt ez a kettő?!-támadtam le Aryát.

-Meglátták, hogy jövünk és csatlakoztak. Hero szexibb, mint mikor elsőnek láttam. Biztos a fények az oka.

-Nem érdekel! Nem akarom látni, hogy egymást nyalják, főleg nem ebben a házban!

-Nyugodj meg. van egy tervem. Te féltékeny vagy, ő féltékeny lesz!

Fogalmam sem volt róla, hogy Arya mit tervez, de a hangjából ítélve nem valami jó ötlet. Egy kicsit még húztam az agyát, hogy mondja el, de nem tette.

A nappaliba érve már elkezdtek felelsz vagy merszezni ami ellen én tiltakoztam, de a többség nyert. A játék elején még tűrhető volt az egész, az idő múltával pedig durvult. Én voltam a soron. Nem akartam nyápicnak tűnni. Mertem.

-Csókolózz Reece-vel legalább 1 percen át szenvedélyesen!- a mondat felfogását követően ahelyett, hogy majdnem kiköptem a vizet annyira félrenyeltem, hogy 5 percen át fulladoztam.

-Azért ne köpj bele a szájába, ha lehet!-gúnyolódott Hero. Egy maliciózus mosolyt vetettem rá, majd feláltam és a tévé elé sétáltam, ahol mindenki látott. Reece szembe állt velem. Bizonytalanul rákérdezett, hogy akarom-e és ugyanolyan kétségesen bólogattam. Szóval ez volt Arya terve. Kis ideig álltunk egymás mellett és a többiek bíztattak, hogy kezdjük el. Blake telefonján beállította a stoppert, George pedig videózott. Reece mélyen a szemembe nézett, bal kezével megtámasztotta államat, a jobbal pedig a fülem mögé simította hajamat. Lassan oda hajolt hozzám és megcsókolt. Kegyetlen jól csókol! Egyik kezével végigsimított és a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Nyelvemmel gyengéden játszadozott. Tarkóját megfogtam és még azt a kis rést is ami köztünk volt megszüntettük. A cselekedetben elmosolyodott. Én pedig abba, hogy ezt éreztem ajkaimon. Az idő mintha lelassult volna körülöttünk. A külvilágot teljes mértékben kizártam. Nem gondoltam Hero-ra egy percig. Csak Reece-re.

-Srácok! Srácok!-szedett szét Hero.-Már másfél perce csókolóztok! Felfogtuk! Sikerült nektek!-Reece vállára tettem kezeimet, valamint homlokomat az övének támasztottam. Egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Hero arcán féltékenység volt észlelhető. A többiek ordibáltak és ujjongtak. Arya rám kacsintott jelezve vele az "én megmondtam"-ot. Elengedtük egymást és boldogan vissza ültünk helyünkre. Az arcom tiszta vörös lehetett. A játék folyamán sokat szemeztünk, Herot pedig próbáltam figyelmen kívül hagyni. Hajnal 2-kor úgy döntött a csapat, hogy aludni kellene, így a nappaliban 3 főnek megágyaztam. Kelly tudta, hogy nem marad nekik hely, ezért elkezdte Herot cibálni az ajtó felé, aki látszólag nem akart még távozni. "Segíteni" szeretett volna. Arya, Blake és George ledobták magukat az ágyra és már aludtak is. Kelly telefonozott, kettejük pedig segített a konyhába hurcolni a cuccokat. a poharakat letettem és mikor megfordultam Reecel találtam szembe magam. Gyengéden a pultnak nyomott és megcsókolt újra. Reménytelien a szívem most érte vert hevesen. Egy ringyónak éreztem magam. Függetlenül attól, hogy Heroval csak egy ágyba feküdtünk és semmi komoly nem történt köztünk rosszul éreztem magam.

-Ne itt nyálaskodjatok már!-lépett Hero a konyhába a pizzákkal.

-Nehogy te mond már meg mit csinálhatok ebbe a házba!-förmedtem rá.

-Menjetek szerintem ti is aludni!-mondta kedvesen Reece.-Biztos ti is elfáradtatok. Remélem máskor is találkozunk. örülünk, hogy megismerhettünk!-Bólintott egyet magára erőltetve gy mosolyt, lepacsiztak és kikísértük az ajtóig. Kelly-től vettem egy "fájdalmas" búcsút. Az ajtót kinyitva Reece hátulról átkarol, amit hero észre is vett. Egy mérges pillantást vetett az előttem átkulcsolt kezére és rám. Én egy boldog mosollyal néztem rá vissza még be nem csukták az ajtót.

A poharakat mosva az egyik alján sok fehér szemcse úszott. Mint a gyógyszer feloldva. Mint a gyógyszer feloldva? eszméltem fel. Beleszagoltam és vodkától bűzölgött a pohár. Dehát nem is iszik? Vagy mégis?

Az ajtót kitépve átrohantam a szomszéd házhoz és dörömböltem az ajtón.

-Mi bajod?-ugrott nekem Hero. Nem vártam meg még Kelly is lebattyog a lépcsőn meztelenül ezért kiráncigáltam és becsuktam az ajtót.

-Te észnél vagy? Vodkával vettél be nyugtatót?! Semmi okod nem volt rá...

-De volt okom!

-Nem feküdt le veled Kelly vagy mi a f*sz?!

-Te voltál az az ok!-ordibált velem.

-Ch...Én miért lennék? Nem, hogy örülnél neki, hogy nem b*sztalak ki titeket!

-Mert csókolóztál Reece-vel!

-Ez nem ok! Legalább lett volna annyi eszed, csak annyi hogy nem vodkával ittad volna!

-De pontosan ez az ok!

-Miért is?-vettem vissza a hangomból.

-Legyen neked annyi elég, hogy ez a te hibád!

-Persze. Általába minden az enyém!-röhögtem el szarkasztikusan magam.Mit képzel magáról?-Menj vissza a barátnődhöz. Még belefér egy kufirc.-ellöktem magamtól és vissza sétáltam. Ha lenne szupererőm biztos vagyok benne, hogy Malajziáig eldobnám. Az emberek, ha felnéznének az égre csak egy barmot látnának repülni szárnyak nélkül!

Reece félve nézett rám, reménykedve, hogy elmondom neki mi történt. Megráztam, és belefúrtam mellkasába fejem. Az érzéseim még nem eléggé fűződnek hozzá, de tudom, rá számíthatok. Egy medvét lehet nem tudna legyőzni, de harcolna.

Pólóját és nadrágját ledobva magáról befeküdt mellém az ágyba. A takaró alatt éreztem ahogy teste hozzám simul. Lehelete fülemet simogatta. Hozzám bújva aludt el, s halkan szuszogott. Nem volt ugyan olyan az érzés. Nem rázott ki a hideg. Nem éreztem azt amit Heroval.