There's no one like YOU |HUN|

🌵18. Fejezet🌵

May szemszöge

Épp mentem volna át Herohoz, hogy elvigyük a kutyát sétálni. A balkonra fellépve Kelly lépett ki az ajtón és rám mosolygott.

-Huh. Hero nem semmi az ágyba. Esküszöm, elfáradtam. És most esik le.-tette kezét a homlokához.-Kondom nélkül csináltuk. Mindegy, biztos nem lesz semmi. Ne aggódj!-legyintett, a könnyek pedig már ki akartak törni, de nem hagytam meg azt az élvezetet neki.-Majd neked is eljön az a valaki, egyszer, reméljük még 30 éves korod előtt, aki lesz olyan unalmas, mint te és megbasz. Már ha lesz olyan, persze.-röhögött.

-Viszlát, Kelly!-lépett ki Elena.-May, fáradjatok be. Hozd be a szőrmókot is.

Egy utolsó pillantást vetettem rá és beléptem a házba. Ahogy becsukták mögöttem az ajtót elkezdtem sírni. Majdnem összeestem, de megfogtak.

-Elena! Kérlek, mond hogy ez nem igaz. Kérlek!

Besétáltunk a nappaliba és leültünk. Karjait körém fonta, és nem engedett el.

-Nem csak azért mondom, hogy megnyugtassalak, hanem azért, mert tényleg nem történt semmi szerintem. Azt hallottam, hogy Hero kiabál vele, hogy tűnjön el. Ha történt is bármi, ő nem akarta. Ebben biztos vagyok.-hajtotta fejét az enyémre.-Minden rendben lesz.

Amint abbahagytam a sírást rávettem magam, hogy felmenjek a szobájába és megnézzem mit csinál. Szempilláim össze voltak tapadva a könnyektől és vörös volt a szemem körül. Minden homályos volt. A lépcsőben majdnem fel is estem. Az ajtó zárva volt. Sírását, viszont azon keresztül is lehetett hallani. Tudtam, hogy a fájdalom pontosan annyira átjárja testét, mint az enyémet. Ott kell most lennünk egymásnak bármi is történt. Zaklatottak vagyunk. Bennem forr a vágy, hogy Kellyt tönkre tegyem. Annyira megtenném. Eddig folyton csak útba volt és mindenkiben tönkretett valamit. Nem is foglalkozik semmivel, csak a saját jólétével. Ha az igényei ki vannak elégítve akkor nem csinál semmit, de ha nincs...akkor az eget is pokollá tudja változtatni seperc alatt.

Az ajtó nyikorogni kezdett ahogy kinyitottam. Hero a földön ült, fejét az ágyra hajtva és zokogott. Fejét felkapta, ahogy a vállára tettem kezemet. Arca vörös volt a sírástól és szipogott. Homlokát összeráncolta és még több könny csordult ki szeméből.

-Én esküszöm nem akartam semmit May! Èn téged szeretlek, senki mást, kérlek bocsàss meg nekem!

-Mi történt? Hero, kérlek mondd azt, hogy nem feküdtél le vele...kérlek-imádkoztam, hogy ne legyen igaz.

-Istenem, nem, dehogyis! De viszont ő le akart. Kényszerített.-lelkem egy kicsit nyugovóra tért, amint bebizonyosodott, hogy nem történt meg az amiben bíztam.-Viszont megcsókolt. De May én esküszöm nem akartam! Kérlek bocsáss meg nekem! Én nem...-

-Sshh.-szakítottam félbe.-Hiszek neked. Gyere ide.-legyeztem magam felé, hogy bújjon oda hozzám.

Mellkasomra feküdt és folytatta a sírást. Én amennyire tudtam, visszatartottam.

Nem tudom miért, de jó érzés volt hallani, hogy sír. Mindig arra mondják, hogy férfi, aki erős, izmos és nem mutatja ki az érzelmeit. De amikor valaki kimutatja, nincs is annál vonzóbb dolog szerintem. Mondhatja bárki, hogy gyenge és gyerekes, nem érdekel.

Amint mindkettőnk lelke nyugodt lett és fellélegezhettünk, lementünk az anyukájához. A tévét nézte, amiben a Westworld egyik része ment. Leültünk mellé, s szó nélkül végignéztük a következő 2 részt együtt.

Hero kilépett pár percre a konyhába, és amikor visszajött egy tál pogácsa volt a kezébe.

-Akartam nektek vinni, de ha már itt vagy megkínállak.-hajolt le hozzám a tállal.

-Ő gyúrta, és formázta.-szólt közbe Elena.

-Nahát akkor muszáj megkóstolni!-az első-és persze a többi-harapás is olyan ízletes volt. A tésztája puha és omlós volt, egy kicsit, de pont eléggé volt sós, és a tetejét Vegán sajttal készítették! Mi kell ennél több?!

-Mehetsz séfnek.-röhögtem.

-Nem tudtad? Már az vagyok! Úgy tésztát gyúrni, mint én senki sem tud, csak anya. Meg úgy mindenki más a világon.-nevetett fel.

-Majd belejössz! Viszont én még kérek!-nyúltam az egyik pogácsa felé.

Amint visszaült Hero a helyére, folytattuk a sorozatot, amibe igen meglepő és sokkoló jelenetek voltak. Már annyira sok részt megnéztünk, hogy azt lehetett észrevenni, hogy odakint, az ablakon túl már sötét van. Amikor álltam volna fel, észrevettem, hogy Chloe a lábamnál, Hero pedig az ölembe fekve alszik. Elena az egyik szobába bement pakolni és én meg még be se tudom magunkat takarni. Reménykedve abban, hogy Hero nem fázik, hátra döntöttem a fejem és megpróbáltam én is aludni.

Az éjszaka közepén arra keltem, hogy Hero remeg az ölembe. Az egész teste. Hirtelen nem tudtam mit csináljak. Kiugrottam alóla, hogy elkezdjem felébreszteni. Ráztam, de ő csak remegett tovább. A nevét hangosan mondtam többször is, amire nem akart felkelni. Elena és férje is kiugrott az ágyból és lerohant. Egy pohár jéghideg víz segítségével sikerült felébreszteni. Teste viszont még utána is remegett. Szemeim könnybe voltak és amikor már ébren volt, még akkor is sokkos állapotba voltam. Nagyon megijedtem. Mindegyikőjük nyugtatni próbált, de sikertelenül. Az se tudtam hova kapjak. Az egyetlen dolog amiben biztos voltam az az, hogy ez a gyógyszer miatt van. Itt kell lennem mellette, mert ha nem segítek neki ezen túllépni, sokkal nagyobb bajok is lehetnek.
A hírnév miatt így is elég baja van. Ez egy nagy mérföldkő lesz az életébe és nagyon nehéz is lesz meglépni. De képes lesz rá.

Sziasztoook! Ti hihetetlenek vagytok! Elértük a több mint 5,000 olvasást!! Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon szépen köszönöm!!! El se tudjátok hinni milyen boldog vagyok! Köszönöm! 
Remélem, ez a rész is tetszett/tetszik! Akik még iskolába járnak azoknak ez az utolsó hetük. Remélem az online oktatás jól ment és a 2020/2021-es tanévet az iskolában bent kezdhetjük. Hogy tetszett nektek ez a fajta tanítás? Inkább tanulnátok otthon vagy mennétek vissza suliba? Én, személy szerint visszamennék. A ti gondolataitokra is kíváncsi vagyok, szóval írjátok meg!
Kellemes nyarat kívánok mindenkinek! <3 <3