There's no one like YOU |HUN|

🌵16. Fejezet🌵

A vízben még áztattuk magunkat. Nem beszéltünk sokat, csak néztük egymást. A mozdulatai sokkal többet jelentettek a szavaknál. A tett, a tett az ami számít. Ahogy végighúzta ujját a kezemen, ahogy megfogta a derekam, ahogy orrát homlokomhoz illesztette mindennél többet jelentett.

Amint kijöttünk a medencéből száraz törölközőt terített rám, majd leültünk egy ülőhelynek kifúrt vájatba. Fejét vállamra hajtotta, és feltett egy kérdést:

-Kelly volt már itt veled?-csakis ez forgott a fejembe. Vajon ő járt már itt? Nagyon kíváncsi voltam rá. Bár talán ezt a kérdést nem akkor kellene feltenni, amikor épp Heroval az eddigi legszebb pillanatainkat töltjük. Viszont akkor js fúrja az oldalam ez a kérdés.

Szemét becsukja és egy mély levegőt véve ki is fújja azt.

-Nem. Nem járt még itt.-fogta meg a combom és rám nézett.- Velem még nem járt itt és soha nem is fog.-nyomatékosította.- És soha senki más sem fog itt járni velem. Soha. Bármi történik is köztünk, ami miatt szakítanánk vagy akármi más, tudd hogy soha nem fogok senkit se idehozni. Ez mindörökké a kettőnk helye lesz. Rendben?

-Rendben.-nyomtam puszit az orrára.

-Nah mostmár menjünk. Kezdek éhes lenni.

Vizes fejemet az ablaknak döntöttem és néztem, ahogy a szakadó eső cseppjei végig szaladnak az ablakon. Néhány csak rezeg, amikor az autó átmegy egy-egy zökkenőn. Csak megrezdül. Ők azok akik arra várnak, hogy szeresse őket valaki. Ne csak szeresse, figyeljen is rájuk valaki. Foglalkozzon is velük valaki. Aki harcol értük.

Amely cseppek rohannak, ők a szerelem elől akarnak eltűnni. Félnek, félnek attól, hogy fájdalmat tud csak okozni az érzés. Én is ezt tettem. Futottam, mert rettegtem. Talán nem kellett volna. Félni ettől az érzéstől nem volt gyávaság, csak egy rossz döntés amely mellett próbáltam kiállni, pedig nem kellett volna. Mégis csak jó dolog, ha van melletted valaki, aki megmutatja, igenis többet érsz, mint amilyennek saját magad gondolod.

Hero pulcsiját a hátsó ülésről előreadta, hogy magamra vehessem és be tudjunk menni az étterembe. Ahogy sétáltunk be a kapucnit rádobta a fejemre, meg ne ázzak és boldogan rám nézett.

Karjával átkarolta a vállam és előre engedett, ahogy beléptünk az ajtón. A bárpulthoz leülve kértem egy adag spanyol rizst és egy epres üdítőt, Hero pedig egy hamburgert választott.

A helység csöndes volt. Pár ember egy-egy asztalnál sült krumplit rágcsált és röhögcséltek. A pult mögül halkan rádió szólt, amiben a "Drugs" ment EDENtől.

-Min mosolyogsz?-kérdeztem, ahogy visszafordultam a pult felé. Hosszú csend után se kaptam választ. Csak vigyorgott és a kezét birizgálta.-Hmm?

-Tudod, amikor kezdtem beleesni a "celebek világába" azt hittem senkit nem fogok találni. Féltem, hogy a pénzre és hírnévre fog hajtani az akit én szeretek.

-Kelly arra hajt.-szóltam közbe, amin csak megforgatta a szemét és sóhajtott egyet.

-De aztán megismertelek. Senki-

-Senki iránt nem éreztél ilyet. Tudom, de biztosan fogsz. Túl fiatalok vagyunk még ahhoz, hogy együtt éljük le az életünket.-mondtam, teljesen komolyan, de csak néha a szemébe pillanatva, annyira fájt. Ez az érzés pillanatok alatt elmúlhat. Lehet holnap felkel és már valami gazdag nő fog neki bejönni. Ritka, ha egy hírességnek olyan párja van, mint én. Se sok pénze, se saját lakása nincs és egy bárban dolgozott.

-Neked most meg mi bajod lett?-kérdezte flegmán és ingerülten. Homlokát összeráncolva próbálta a fejét úgy fordítani, hogy a szemébe nézzek, de nem tettem.

-Csak rájöttem, hogy nem pozitívan kellene mindenbe belegondolni, érted? Nem minden vattacukor és unikornis. Te teljesen más világban élsz az enyémhez képest.

-May, kérlek szépen ne kezdjük.

-Én csak-

-Shhhh.-csitított el.-Fogyasszuk el nyugodtan az ételt és menjünk haza, oké?

-Nekem levegő kell.-nem tudom mi ütött belém, egyszerűen minden előtört bennem és nem tudtam magamban tartani. Annyira félek a jövőtől, hogy még a jelenemet is tönkreteszem. Az eddigi nap boldogan telt, de persze az agyam úgy dönt inkább felhoz valami negatív dolgot, amit túl tud gondolni és tönkre tudja tenni az egészet. Miért kell minden egyes dolgot pillanatok alatt felforgatnom?

Az étterem jobb sarka felé megindulok és az oldalának nekitámaszkodok. Az eső elkezdett még jobban szakadni és a pulcsi is épphogy melegít. Nem akarok visszamenni. Megint csak valami rosszat tudnék szólni.

Az út hazafelé csendesen telt. Hero egy-egy nyugtalan mozdulattal felém fordult és észlelhető volt, hogy mondani is akart valamit,ennek ellenére nem tette. A kocsiból egyszerre szálltunk ki és csuktuk be az ajtót.

-Sajnálom, hogy tönkretettem ezt a napot. Nem szándékosan akartam, csak félek, érted?

-Ne félj semmitől! Itt vagyok neked! Mindent meg fogunk oldani. Mindent.-mellkasához simultam és szorosan át fogott. Nem akarom, hogy elengedjen! Fejemet nyakába temettem és soha nem éreztem ezt a kínt, amit most. Mintha utoljára érezném bőrét-bőrömön. Pedig nem igaz. Holnap is itt lesz. Mellettem.