There's no one like YOU |HUN|

🌵11.Fejezet🌵

May szemszöge

Dehát nem egy hétre ment? És miért jött be hozzám? Ah, inkább nem is érdekel csak az, hogy itt van. Velem.

-Köszönöm.-suttogtam. Köszönöm azt, hogy megvédtél. Köszönöm, hogy veled lehetek. Köszönök mindent Hero. Kínszenvedés volt nélküle ez a pár nap, viszont ha ez kellett cserébe, mindent megért, hogy halljam szíve dobogását és megérinthessem meztelen mellkasát. Bőre annyira puha volt. Legszívesebben még szorosabban odakuporodnék hozzá. Minden porcikáját akarom érezni.

Arcomat megsimogatta majd lassan végighúzta ujjait karomon.

-Naa!-szólaltam meg.

-Mi az?

-Libabőrös lettem!-néztem fel rá. Száját széles mosolyra húzta. Istenem, az a mosoly! Ujjait még egyszer végig futtatta karomon és kirázott a hideg.-Nee!-fogtam meg a kezét.-Köszönöm!

-Mégis mit?

-Mindent. És miért jöttetek vissza? Nem úgy volt, hogy egy hétig lesztek?

-Miattad jöttünk vissza. Nem bírtam nélküled.-szemei az igazságot tükrözték. Ahogy kimondta azt, hogy nem bírta, könnyek halmozódtak fel szemébe és már nem mosolygott. Neki is úgy hiányoztam, ahogy nekem ő.

Odahajolt hozzám és egy gyengéd puszit nyomott a homlokomra. Viszont erről rögtön Kelly jutott eszembe. Ő hány csókot kapott már Hero-tól? Vele is ugyan ezt csinálja?

A féltékenység és a düh végig áramlott ereimben és hátat fordítottam neki. Elmenni nem akartam, mert nagyon hiányzott.

-Valami rosszat mondtam? Vagy esetleg rosszat csináltam?-kérdezte.

-Nem csak te. Mi csinálunk rosszat. És ez nekem fog fájni a legjobban. Mindig nekem fáj.

-Mit csinálunk mi?

-Olyan a kapcsolatunk, mintha barátok lennénk extrákkal. Jó nem szexelünk/tünk és nem is fogunk, de…

-Még megcsókolni se tudlak! Neked ez a barátok extrákkal? Mert ha igen akkor nem nagyon tudod, hogy ez mit is jelent igazából…

-Jézusom, csak azért csókolnál meg, hogy a haverjaidnak el tudd mondani, hogy már ezt is lekaptad a több millió nő mellett!-megemeltem a hangom és szembefordultam vele.

-Te tényleg ilyennek látsz?-hangjában hallatszott a megdöbbenés.-Ha igen, nagyon félreismertél. Visszatérve a "barátok extrákkal" témára semmi intim pillanatunk nem volt még.

-Neked ez nem az? Az hogy az ágyban fekszünk egymás mellett fehérneműben? És nem egyszer aludtunk már együtt, szóval de volt intim pillanatunk.

-Fehérnemű nélkül is fogsz még mellettem feküdni, ne aggódj.-szájára egy perverz mosoly húzódott és egy kósza tincset a fülem mögé söpört. Számat résnyire kinyitottam, hogy légzésemet kicsit csillapítsam. Utálom, hogy így tudja az érzéseimet befolyásolni.

Lassan megemelte testét és kezét a másik oldalamon letette, hogy megtudja támasztani magát. Már szinte nem kaptam levegőt és ezen elmosolyodott. Tudta, hogy ezt ő teszi velem, de még fokozta. Közelebb hajolt hozzám és már éreztem leheletét bőrömön.

-Biztos, hogy hamarosan már fehérnemű sem lesz rajtad. Hamarabb be fog következni, mint azt gondoltam.

-Álmodozz csak.-fejemet elfordítottam de még mindig fölöttem támaszkodott. Amikor már azt hittem visszafekszik gyengéden beleharapott fülembe, mire én felnyögtem. Elmosolyodott és még egyet beleharapott.