🌵8.Fejezet🌵

568 24 0
                                    

Az éjszaka folyamán nem aludtam valami sokat. Az agyam kattogott folyton folyvást. Az ablakomon bevilágított a szomszéd lámpájának a fénye, amire felültem. Akkor esett le, hogy az Hero szobája. Az ablakban állt egy ideig, két kezével fogta a fejét, majd végigsimította haját és az ágyhoz vánszorgott. Ő tudta, hogy egymással szembe vannak szobáink. Végig az én ablakomra meredt. Biztos a gyógyszer miatt elkezdett éjjel remegni. Vajon Kellynek sikerült megnyugtatnia? Ha járkált biztos nem.

A veszekedésünk ellenére is féltem, hogy valami baja esik. Még mindig nem voltam képes felfogni, hogy szerethettem bele ilyen rövid idő alatt. Az összes modell lenne elátkozva a tökéletességük miatt.

-Ébresztő! Ki az ágyból galambjaim!-sipìtotta Arya. A fejem alól kihúztam a párnát és a reggeli erőmmel-ami egyenlő egy lepke finggal-nekivágtam.-Beszélnem kell veled!-hózott le az ágyról, két kezemnél fogva. Szemeimet kinyitva vettem észre, hogy a földön ülök fehérneműbe.

-Nem ér rá később? Aludni…

-Nem!-kiráncigált a szoba elé és becsukta az ajtót.

-Láttam ahogy nézett rád és Reece karjára ahogy átölelt. Legszívesebben megfolytotta volna Hero. Talán még téged is! Olyan féltéleny volt! Az orrlyukai annyira kitágultak, majdnem elröhögtem magam. És mi történt amikor ki rohantál? Reece az ajtóig követett. Csak úgy kisuhantál.

-Jah semmi érdekes. De pont akkor derült ki, hogy nem érdeklem, szóval….-dörzsöltem meg homlokomat.

-Hozzá rohantál?

-Igen.

-Azután a csók után?! Láttátok volna magatokat Reece-vel. Na meg persze Hero fejét. Ti bele kábultatok egymásba, ő meg beléd.

-Beszélhetnénk?-szemeim kitágultak a hang hallatán. Arya az arcom és a mögöttem álló ember között cikázott szemével. Nem akartam megfordulni. Tudtam, hogy ki áll mögöttem. Mit is keres egyáltalán itt? Nem volt elég neki a tegnap? Hero volt az.

-Nincs miről beszélnünk.-hátra se néztem. Egyszerűen csak megragadtam a kilincset, hogy belépjek a szobámba és magamra zárjam az ajtót. Nem engedte. Csuklómat gyengéden megfogta. Ki akartam szedni keze közül, de annál erősebben szorította.

-Kérlek!-Aryára néztem. Szeméből nem tudtam semmit se kiolvasni, viszont száján egy huncut mosoly húzódott.

Kikerültem és kiballagtam a ház elé. Nem akartam, hogy valaki hallja beszélgetésünket.

-Csak nem bocsánatot kérni jöttél,-támadtam le- mert ha igen akkor soha a büdös életbe nem fogok megbocsáltani neked semmit!

-Mi bajod van velem?

-Te vagy a bajom! Nem vetted észre?

-Őszintén. Élvezted a tegnapi csókot?

-Nem válaszoltál…

-Élvezted? Mit érzel iránta?

Elröhögtem magam.-Semmi közöd hozzá.

-De érdekel.

-Igen élveztem.-indultam volna vissza, de megint  megragadott. Az ajtó kinyílt és kiléptek a srácok rajta. Elengedett és odamentem Reece-hez. Kérdő arcot vágott. Derekamnál átölelt és megcsókolt. Hosszan. Arya derekamnál megbökött és mondta, hogy "Megint". Elsőre nem tudtam mire érti. Kis gondolkodás után leesett, hogy a féltékenységre gondol.

-Holnap medencés buli srácok?-szólalt meg Hero.

-Persze. Miért is ne? Mit vigyünk?-kérdezett vissza George.

There's no one like YOU |HUN|Donde viven las historias. Descúbrelo ahora