🌵5. Fejezet🌵

533 33 3
                                    

-Miért remegsz? Ennyire izgulsz?-léptem Hero mellé.

-Ne törődj velem.-vágta hozzám.-Semmi közöd hozzá.

-Miért remegsz?! Választ kértem! Orvost fogok hívni ha nem mondod el!

-Gyógyszerfüggő vagyok! Boldog vagy? Menj haza!-ordított rám.

-Nekem nem parancsolhatsz.-suttogtam.-Nem lesz semmi baj. Segítek leszokni.

-Azt hiszed olyan könnyű?

-Nem. Én azt tudom, hogy képes vagy rá!

-Tudod te mennyien próbáltak rajtam segíteni?-kérdezte.-A legjobb orvosokon, pszichológusokon keresztül mindenki.

-Tudom, hogy ami eddig történt velünk nem sok, de mint barát vagy testvér vagy akár egy senkiként is segíteni fogok! És addig nem nyugszok-öleltem át szorosan.- még nem sikerül leszoknod.

-Hát persze.-sóhajtott.-Mint barátok.-karolt át.

Nyugodtság sugárzott öleléséből. Jól esett. Elengedtük egymást, hátat fordítottam és a kertbe indultam.-Öhm...Érezzétek jól magatokat!-kiáltottam még vissza.

Megkerestem Chloét és elmentünk kocogni a folyópartra. Egy idő után megálltunk és botokat dobáltam a folyóba, amit a négylábú szerelmem visszahozott. A naplementét végignéztük, hallgattam a fák susogását, a madarak csicsergését és visszafordultunk.

Mindig is imádtam a természetbe tölteni az időmet. Az emberek viszont ahol tudják rongálják. Borzalmas. Ezért álltunk át a családdal a műanyag mentes életre. A húsfogyogyasztásunkat is csökkentettük. Az elején nehéz szinte teljesen átváltani erre, de belegondolni abba , hogy mennyit tudsz segíteni a Földön csodás érzéssel tölt el. Bízok benne, hogy hamarosan mindenki átvált az egészséges műanyagmentes életmódra.

Belépve az ajtón a konyhába haladva Herot pillantottam meg, ahogy a telefonját bámulja a falnak dőlve.

-Khm.-köszörültem meg a torkom.-Mit keresel itt? Nem alszol Kellynél?

-Miért tenném? Hoztam egy kis sütit. Gondoltam nézhetnénk filmet, persze csak akkor, ha nincs dolgod.

-Nincs. Kérsz valamit inni? Gyorsan elmegyek lezuhanyzok. Ígérem sietek. Addig várj meg itt.

Felszaladtam a lépcsőn be a szobámba, hogy keressek tiszta ruhát. A szekrényem tele volt ruhával, de a szokásos nincs semmi gönc amit fel tudnék venni érzés töltött el. Kivettem egy fehér melegítőt -remélve, hogy Chloe nem talál rám-és egy szürke toppot.

Hajamat a szokásos levendula illatú samponnal mostam meg, viszont most nem volt időm balzsamozni, se megszárítani. A legszomorúbb pedig az, hogy még zenét se kapcsoltam.

A fehérnemű!! Semmit nem hoztam magammal a toppon és a nadrágon kívül. Hát persze. Ki lenne ilyen kapkodós, ha nem én? Máskor felírom a homlokomra, hogy ha a tükörbe nézek lássam mit hagytam el. Persze akkor fogom csak látni, ha a fejemet nem vesztem el. A folyosón végig rohantam egy szál törölközőben. Gyorsan a fiókokhoz rohantam és kivettem belőle az elfelejtett holmikat.

-Khm.-szólalt meg egy hang mögöttem. Egy halk kiáltást követve megfordultam. Hero az ágyon pihent és az egyik könyvemet lapozgatta. A száján mosoly húzódott. Fejét egy kicsit megdöntve, szemöldökét felhúzva nézett rám.

-Nem arról volt szó, hogy lent megvársz?

-Anyukád küldött fel.-Szóval megérkeztek.-Remélem a sütit eldugtad, mert Lara felfalja.-az ajtón kisétálva tekintetét még mindig magamon éreztem. A törölközőm hatalmas volt, de ahogy Hero nézett rám, meztelennek éreztem magam. A vérnyomásom az egekbe szállt. Kipirosodtam. Mire visszaérek remélem elmúlik. Szapora levegővételem nem akart csillapodni. A testemet ruhadarabok alá rejtve leszaladtam a konyhába pár dologért. Mivel nem ittunk semmi féle üdítőt csak saját kezűleg készített, ezért gyorsan facsartam pár narancsot, előszedtem pár egészséges nasit és felcipeltem nagy nehezen.

-Miket szoktál nézni?

-Krimi. Egyértelműen. Nem látni rajtam?

-De. "Egyértelműen"-rajzoltam macskakörmöt a levegőbe.-Sorozatokkal hogy állsz?

-Én magam se tudom, hogy szeretem ennyire őket. Feketelista?

-4. évad.-Úgy beszélgettünk, mintha nem is kellene kérdeznünk egymástól semmit. Szavakból is megértettük egymást. Nagyon vicces volt. Elmesélte, hogy találkozott már James Spaderrel (Feketelista egyik főszereplője, Raymond ,,Red" Reddingtont játsza) London egyik kávézójában. Jamest kibeszélve áttértünk még legalább 8 színészre és modellre akivel szerencséje volt szemtől szembe is megismerkedni. Történeteit úgy hallgattam, mint egy hatéves kislány a tündérmeséket. Olyan szerencsésnek tartottam, hogy már ennyi mindenben vehetett részt, ilyen sokan ismerik és hogy ilyen sok helyen volt. Persze a hátránya is megvan mindennek. Azokról is beszélt egy keveset, de nem sokat.

Hosszú társalgásunk után elkezdtünk nézni egy részt a Feketelistából. A sorozat felénél meg akartam kérdezni, hogy nem iszik-e valamit vagy eszik, de elaludt. Az arca nyugodtságot tükrözött. Elmosolyodtam. Mint aki felhőkön pihenne. Elkezdtem tanulmányozni. Minden porcikája tökéletes volt. Modellhez illő. Modelleknél is a legfelsőbb rétegre tippelnék. Persze, ha van olyan.

Kilépve a tökéletesség részletezéséből laptopomat kikapcsoltam és fejtetőig húzva takarómat elaludtam.

Hello gájz! Hogy telt a napotok? Várjátok már a nyári szünetet? Az utolsó két hét nekem kínszenvedés lesz. Remélem nektek nem. Nyaralni mentek valahova? Ha igen, hova? 
Napsütéssel teli szép napot! <3

There's no one like YOU |HUN|Kde žijí příběhy. Začni objevovat