❝Miért tenne ilyet? Ezt kérdezte magától Miles, amikor az év utolsó napján, hótól latyakos cipőben megismerte a lányt, aki épp fagyit evett a mínusz tizenegy fokos hidegben. Mire másnapra megtudta a választ kérdésére - már beleszeretett. De ők csak...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az vizet két kortyban megiszom. A műanyag pohárban marad pár csepp, ami a szélén visszafolyik az aljára, egészen lassan és türelmesen. Teresa szorosan mellettem áll, kész arra, hogy újabb adag zsebkendővel lásson el, de ugyanakkor nem minden pillanatban ilyen lágy, mert készen van arra is, hogy tökön rúgja az exemet. Kissé megszorítom kezemben a poharat.
Hiába kerestem korábban, nem találtam meg Őt.
Türelem és idő kellett.
Pont, mint a pohárban lévő vízcseppeknek.
Biztos, hogy észrevette, ahogy felcsillant szemem. Még Teresa is észrevette, csak a megfelelő alkalmat várom, hogy elmondhassam Ő az.
Azt nem tudom mit keres itt, de abban biztos vagyok, hogy most már biztonságban érzem magam. Amit furcsa kimondani, mivel Leó öccsével érkezett. Csak nem... Ismeri Leót? Amennyire Leóban bízhatok összeesküvés elméleteket sző fejemben a pókocska. Mi van, ha ő küldte Milest?
Annyira tökéletes. Feketébe van öltözve. Még gyászolna? Valószínű. Alig fél év telt el azóta, hogy először találkoztunk.
- Tessa - suttogom feléje a pohárból szinte az életet is kiszorítva. Hill Leó öccsével jön vissza, akinek a létezéséről szinte meg is feledkeztem, ugyanis évek óta nem találkoztunk. Azt hiszem öt évvel fiatalabb Leónál, de nagyon hasonlítanak. Az öcsi aggodalmas fejet vág, míg Hill távolabb terelve őket és Logant kizárva, beszélgetni kezdenek. - Ő az.
- Nem, köszi. Ő az, Miles. Látod a fekete hajút? - Teresa arca gondolkodóból átmegy egészen ledöbbenté.
- Az amelyik feketébe van öltözve? - bólintok. Nem mintha másik fekete hajú is lenne közöttünk. - Megkérdezném, hogy mit keres itt, de előbb azt akarom tudni, hogy szerinted is ilyen jól néz ki? - suttogja.
Igazából fél évnek ezelőtt nem is figyeltem fel erre. Miles arcán minden tökéletes szimmetriát képez és ez igazán helyessé teszi őt. Nem is beszélve arról a szokásáról, ahogy a füle mögé tűri a haját. Emlékszem, amikor bejött a cukrászdába és hátratűrte a haját, amiről vízcseppekben hullott le arcára a megolvadt hó.
Ideje mással foglalkoznom.
Itt az exem és nekem távoltartási végzésem lesz, amint elhagyom az épületet. Valamint egy rossz sírós emlékem egy kihallgatásról Hillel és egy pszichológussal. Dr. Douglasszal, aki szórakozottan azt mondta, párszor elmehetek hozzá, akár ingyen is, ugyanis már egy csomószor járt a cukrászdában és imádja a kék színű neonsütiket.
