❝Miért tenne ilyet? Ezt kérdezte magától Miles, amikor az év utolsó napján, hótól latyakos cipőben megismerte a lányt, aki épp fagyit evett a mínusz tizenegy fokos hidegben. Mire másnapra megtudta a választ kérdésére - már beleszeretett. De ők csak...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Napokig alig jelentkezek Milesnek, ugyanis lefoglal a cukrászdával kapcsolatos papírmunka és a mindennapos műszak. Általában legalább két szabadnapom van egy héten, de, ha ennyien vannak, kénytelenek vagyunk mát két napja Maddievel együtt dolgozni. Maddie szerencsére értelmes, aranyos egyetemista csajszi, aki még sosem panaszkodott a munkát illetően, pedig nem egyszer láttam izzadt homlokkal, szinte kapkodva a levegőt betódulni a konyhába vagy a turmixgép elfoglaltsága alatt pihenni egy kicsit a pultra dőlve.
Szombat éjfél után tíz perccel még a felmosóronggyal a kezemben állok, kifele bámulva a városra. Zenét, üdvrivalgást hallok az utcán járó fiataloktól. Szemem már szinte leragad, amikor egy hang a hátam mögül majdnem szó szerint a frász hozza rám.
- Kedves tőled, hogy előbb hazaküldted Maddiet - a hanghoz hamarosan Tata magas alakja társul. Mellém lépdel és, ahogy szemembe néz, magam sem tudom hányadik alkalommal lepődöm meg azon, hogy szinte egész nap itt bent volt, mint minden szombaton és ez a legkevésbé sem látszik rajta. Ugyanolyan vidám és friss, mint a reggeli harmat.
- Jesszusom, te sosem fáradsz ki?
- Csak dirigálnom kell pár gyakornoknak - von vállat, mintha az egész tényleg csak ennyiből állna. Persze mindketten tudjuk, hogy ő is kiveszi a maga részét a munkából, hiszen, ha egy főnök a munkások előtt nem áll helyt, a munkások sem fognak ő ellőtte. Tata mindig ezzel érvelt, amiért ő még ilyen korban is ennyit dolgozik. Persze ebben az is segítségére van, hogy nagyon jó az egészsége. - Daisy - nyúl a felmosóért, majd meg is ragadja a sötétkék botot. - A nagylelkűséget mindig megfizeti az élet - még arra sincs erőm, hogy összeráncoljam a szemöldököm értetlenségemben. - Úgyhogy most én küldelek téged el előbb.
Ellenkezni akarok, de tudom, hogy igaza van. Belátom, hogy szükségem volna egy kiadós alvásra. Főként, miután előző este semmit sem aludtam, mert annyira megörültem Teresa sikerének és teljesen be voltam pörögve miatta. Valószínűleg jobban, mint ő, mert hajnali kettő után már nem volt elérhető és reggelre csak annyit írt, hogy bocsánatot kér, amiért csak így bealudt és eltűnt.
Egy esküvőket szervező cég kötött vele szerződést, miután az ő általuk szervezett esküvőre a pár Teresánal döntött a virágokat illetően és nem annál a virágüzletnél, ahova eddig járt a cég. Ez pedig a cég küldöttje szerint nem első eset volt és felbontották a szerződést a korábbi vállalkozóval. Ahogy pedig Teresáról hallottak, rendeltek tőle egy rakás csokrot, amit Tessa nem értett, mindaddig még meg nem érkezett a cég küldöttje a szerződéssel és a jó hírrel. Teresa természetesen elfogadta az ajánlatot.
Szorosan átölelem Tata széles vállait, majd halk hangon elbúcsúzom tőle. A konyhából nyíló kis öltözőben leveszem a névjegyet és a köpenyt, majd megindulok a konyhán át vezető ajtón, fel a lépcsőn. A lakásba lépve azonnal a légfrissítő gombjához nyúlok, ugyanis hiába vannak nyitva nappal az ablakok a sok sült tészta illata még így is felmászik a lépcsőn.
Lámpát kapcsolok. Imádom az éjjeli lámpa fényét.
Pamacs a kanapén alszik, de az eledeles csomagolás csörgésére felpattan a szeme. Előbb nyújtózkodik egy jó nagyon, majd lehuppan a szőnyegre és nekifog az eledelnek. A konyhapultnak dőlök és várom, hogy befejezze és üdvözöljön. Mindig csak akkor veszi figyelembe a jelenlétem, ha már kapott kaját vagy, ha nem kapott, akkor csak azért hízeleg. Már gondolkodtam azon is, hogy ideje lenne örökbe fogadni mellé egy barátot, mert mindig úgy tűnik, hogy unatkozik és egyre lustábbá válik. Csak hát attól tartok, hogy Pamacshoz hasonló lusta macska nincs több a földön és a másik cica felfordítaná a lakást, mire hazaérnék.
Felülök a konyhapultra és előveszem a telefonom. Teresa már tíz után ágyba ugrott és a 'jó éjt' üzenete után semmi életjelet nem adott. Mivel tudom, hogy mindig fel van hangosítva a telefonja, inkább nem írok neki semmit, nehogy felébresszem. A másik ember, aki szintén a sokszor használt számok elején van, az Miles. Lassan többet írok neki, mint a szüleimnek.
Alszol, Sherlock? Meglepetésemre szinte azonnal válasz érkezik.
A detektívek sosem alhatnak. Ez nagyon mély volt. De legalább már tudod, hogy Sherlock egy detektív és nem Shakespeare, a drámaíró. Múltkor nem is Shakespearera gondoltam. Sherlocknak is volt csaja. Tudok róla. Ugye nem ébresztettelek fel?
Nem. Igazából gondolkodtam, hogy írjak-e, de azt hittem alszol. Hogy-hogy fent vagy ilyenkor? Találd ki, Sherlock. Valószínű, hogy dolgoztál. Ügyes vagy. Te jó ég, ilyen sokáig dolgozol? Már lassan egy óra lesz! Tudod, éjfélig vagyunk nyitva. Minden nap? Bizony, Sherlock. Kezdem tényleg kellemetlennek érezni, hogy egy halott ember becenevét adtad nekem. Mivel érdemeltem ki ezt? Sokat okoskodsz, azzal. Az Amerika kapitány jobban illene hozzám. Csak egy Amerika kapitány létezhet, mert egyetlen hím egyed feneke sem olyan tündökletes, mint az övé. Pamacs felugrik mellém és elégedetten dorombolva nekem dörgölőzik. Száját megnyalja, majd kényesen mosakodásba kezd. Úgy végzi el mindezt, mint egy tizennyolcadik századbeli gazdag család kényes kislánya. Ami érdekes, mert Pamacs egy ivartalanított kandúr. Még Miles válaszára várok hirtelen megvilágosodom visszaolvasva legutóbbi üzeneteinket. Honnan tudja, hogy ki Amerika kapitány? Sajnos van tudomásom arról, hogy a televízió világához egy cseppet nem konyít. Ezt most sértésnek veszem. Honnan tudsz te egyáltalán Amerika kapitányról? Bosszúállók, de ez a telelős katonás film sem rossz. Felnevetek. Telelős katona. Olyan, mint, amikor középiskolás elolvassa a rövid tartalmát a házi olvasmánynak és felszólítsa a tanárnő, a rövid tartalomból pedig hiányzott pár fontos részlet.
Erre inkább nem mondok semmit. Nem szereted? Buckyt igen, de a telelős katonát nem ismerem. Még kezdő vagyok, ne bánts. Várjunk.
Mosolyom levakarhatatlan, már szinte fáj a szám. Pamacs az ölembe mászik és elhelyezkedik egy újabb szundira.
Miles. Te most beleásod magad a Marvel univerzumba? Igen. Megtetszett. Mi vett téged rá erre a drasztikus változásra? Csak kíváncsi voltam. Mindenki erről beszel egy ideje. Hat éve, Miles. Hat éve alakítja saját magát RDJ. Az a vasember, ugye? Nem is ismerek már rád. Tényleg te vagy az Miles? Igen, de miért lenne ez olyan drasztikus? Sosem néztem volna ki belőled, hogy leülsz és megnézel egy filmet. Én sem magamból, hidd el. Pamacsot a kanapéra viszem, majd a fürdő felé veszem az irányt. Ideje letusolni és aludni. És útközben enni is valamit. Az ajkam rágom, amíg leveszem a pólómat. Ötletek hada lepi el elmémet és nem tudom magam visszafogni, hogy ne írjam le őket Milesnak.
Nem hiányzik az Arctic Monkeys? Dehogynem. Nagyon is. És nem szeretnél holnap, azaz ma, átjönni értük? Ráérsz? Egyáltalán most mit csinálsz? Ugye, nem épp vezetsz? Aggódnék érte, ha épp vezetne, sőt, már előre is aggódom a válaszától, de azt csak tusolás után tudom megtekinteni. Fáj a lábam a sok járástól és úgy érzem magam, mint, aki hetek óta le sem hunyta a szemét. Csoda, hogy a fejem nem fáj. Tíz percet töltök a zuhany alatt, majd törölközőbe csavargózom és kifésülöm a hajam. Egész nap felkötve volt és minden hajhagymámat húzta a hajgumi.
Kissé félve tekintem meg Miles üzenetét, ugyanis félek, mi van, ha tolakodásnak veszi?
Dehogy vezetek, hétvégén szabad vagyok. Egész nap aludtam, mint a bunda. Épp gitározunk Greggel, tudod, aki kihozta a sakktáblát, amivel megaláztál... És igen ráérek egész délután. De csak egy feltétellel megyek el érte. Egészen meglep a hír, hogy Miles gitározik. Eddig nem tudtam róla. De nem úgy tűnik, mintha most kezdte volna...
Te gitározol? Mi az a feltétel? Igen. Ha megnézünk előtte egy filmet. Azt ígérted múltkor, hogy tartasz egy felvilágosító órát. Megdobban a szívem. Filmet nézni Milesszal? Végig fogom poilerezni és kommentározni az egészet. Erre nem vagyok kész lelkileg és valószínűleg ő sem. Benne vagyok. Kettőkor jó lesz? Nem nagyon. Csak négytől érnék rá. Dolgozol? Nem. A szüleimnél leszek, családi ebéd lesz. Aranyos. Akkor, négykor a cukrászda előtt fogom hívni a Júliámat. Készülj fel. Most úgy teszel, mint, aki ismeri Sherlockot? Az ő Júliája a kedvencem. Remélem ilyenkor csak viccelődsz. Igen. Vagyis nem. Döntsd el te. Csak azután válaszolok, miután megeszek egy szendvicset és fogat mosok. A vékony takarót az ágyban magamra húzom és hihetetlenül jól esik végre az ágyam társasága.
Bele se merek gondolni. Amúgy, Miles? Igen? Mióta gitározol? Nyolc éves korom óta. Azt hitted most kezdtem, ugye? Féltem tőle, hogy igen és, hogy totális változásokon mész éppen keresztül. Nem, dehogy. Bár Greggel nagyon rég játszottunk. Hogy tudsz egyáltalán gitározás közben válaszolni? Sehogy. Greg egy ideje bealudt és nem akarom felkelteni. Ami azt illeti, hamarosan én is itt hagylak. Ajánlom is, hogy aludj végre. Ajaj, talán zavarok? Te sohasem. Csak biztos vagyok benne, hogy hullafáradt vagy. Na, ez, nagyon is igaz, Sherlock! Akkor, jó éjt, Daisy. Neked is, Miles. Még mielőtt elaludnék, visszaemlékezem milyen volt, amikor részegen megkértem, hogy karoljon át. Itt, ugyanebben az ágyban. És, milyen rossz volt, hogy utána hónapokig kerestem őt, reménytelenül. Pedig csak buszoznom kellett volna. Mint Teresának, aki elmesélte, hogy mielőtt ideköltözött, mennyit utazott Milesszal egy légtérben. Szinte hihetetlen.
Bármennyire is vagyok fáradt, mielőtt elaludnék legalább tíz percig rajta gondolkodom.
