❝Miért tenne ilyet? Ezt kérdezte magától Miles, amikor az év utolsó napján, hótól latyakos cipőben megismerte a lányt, aki épp fagyit evett a mínusz tizenegy fokos hidegben. Mire másnapra megtudta a választ kérdésére - már beleszeretett. De ők csak...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ámultan nézek körül a rengeteg autóval teli parkolóban. Mindenféle van belőlük, minden színben és márkában. Hatalmas lámpák világítják meg az egész parkolót és rávilágítanak az épület hátsó bejáratán lévő ajtóra. Bent épp felizzik a villany, majd egy fiatal hátitáskás férfi lép ki rajta.
Miles Styles jóízűt nevet a reakciómon.
- Miles? Hol vagyunk? - ő közben mosolyogva kivesz a csomagtartóból egy sporttáskát. Megborzongok a hűvös levegőn. Kellett volna egy pulcsi is.
- Meglepetés lesz - kacsintva feleli, majd miután bezárja az autót, int, hogy induljak meg vele. A meglepetésről eszembe jut, hogy szintén meglepetésnek fogom érezni, amikor megtudom mit raktam a táskámba. És van egy olyan érzésem, hogy ez egy kellemes meglepetés lesz.
A kivilágított ajtóig csendben követem őt. Mosoly játszik ajkán és láthatólag lelkes. Kinyitja az ajtót, majd rám néz. Szemöldököm ráncolom, mire int, hogy induljak el nyugodtan.
- Ne haragudj - motyogom. Azt sem tudom már mikor nyitott nekem valaki, aki nem a Tata vagy a szüleim voltak ajtót. Egészen meglepett vele. - Őszintén szólva, nem vagyok ehhez szokva.
- Semmi baj - csukja be az ajtót mögöttünk.
- De azért, köszönöm.
Jól esett, hogy valaki kinyitott nekem egy ajtót.
- Kövess, mert nem késhetünk!
Nagy lábaival míg egyet lép, én addig kettőt kell hogy lépjek, így mire végigmegyünk a kivilágított folyosón kifulladok. Miles elővesz egy nyakba akasztható névjegyet, majd az előttünk lévő ajtó fölé mutatja. Még is hol lehetünk? Az ajtó kattan, ő ismét kinyitja előttem, bármennyire is siet. Megköszönöm neki. Egy kicsi szobába kötünk ki, ahol a pult mögött egy idősebb férfi ül és egyetlen ajtó vezet ki a helységből.
- Jó estét, Miles!
- Jó estét... - köszönök halkan.
- Jó estét, Diego! - köszön Miles lelkesen, majd a pultnál megmutatja ugyanazt a névjegyet és aláír legalább három papírt.
- Tudod a cserét és a menetrendet, ugye? - kérdezi az ősz férfi összepréselt szájjal.
- Mint múlt szerdán, nem? - a férfi bólint válaszul.
- Akkor ennyi volt, Miles. Én viszont rohannék a helyedben. Tíz perc múlva indulnod kell.
Miles a gyors sétája közben köszön el, amire nekem esélyem sincs, csak inteni egyet a mosolygós idős férfinak. Miles kinyitja az ajtót, de megvárja, hogy én is bemenjek, majd egy sorozatnyi ajtót láthatok jobbról is és balról is egy hosszú folyosón, a végén pedig egy liftet. Majdnem a végéig megyünk, mielőtt beérnénk az utolsó előttibe. És ugyanúgy, mielőtt reagálni tudnék, követem őt, mert nem fogom fel, hogy ez egy öltöző. Miles addigra már ledobja a táskáját. És szintén, mielőtt reagálni tudnék, már ámult tekintettel jövök rá, hogy milyen gyorsan ki tudja gombolni az ingét és milyen gyorsan le is tudja venni.
Egy másik, sötétkék inggel kezében hátra fordul, amikor észreveszi jelenlétem. Nem csak az én arcom lesz vörös.
- Jaj, ne haragudj, Miles! - meg sem várom válaszát, kimegyek. A falnak dőlök és arcom cseresznye vörös. De be kell ismerni Miles pirulásától nincs látványosabb pirulás.
Mély levegőt veszek. Kifújom, majd ugyanezt megteszem újra.
Miles ezután kitör az öltözőből, majd bezárja. Táskáját otthagyta. A kék ing van rajta, ujja feltűrve, legfelül be sem gombolta és bánt a tudat, hogy már láttam mi van lejjebb is a legfelső gomb alatt. Természetesen, nem csak ez bánt, hanem az a bizsergető érzés, amit nem kéne éreznem egy barát félmeztelen látványától. De, ha nem voltam rá kész? Pedig gondolhattam volna, hogy nem lehet csúnya teremtés a feszülős ingek alatt.
Mindezen addig gondolkodom még hatszor bocsánatot kérek tőle a liftben. Aztán feltűnik, hogy lefele haladunk és a pánikba esett fejemet látva, Miles végre elneveti magát.
- Csak a garázsba megyünk. Mondtam, hogy utazni fogsz - legszívesebben még egyszer bocsánatot kérnék, de túlságosan lefoglalnak az események. Végül Miles nyakában lógó névjegyére bámulok. Miles Styles, A... Eltakarja a többit, majd felnevet. A rajta lévő képen arcán nagy mosoly van és... Legalább három éve készült, ugyanis az arca lehet szinte ugyanúgy néz ki, de a haja... A haja épp, hogy csak a füle alá ért. Égészen jól nézett ki vele.
A lift sípol.
A garázsban tombol az élet. Két hosszú sor busz áll jobbról és balról. Jobbról az első öt feletti lámpa zölden világít, négy pedig zúgó motorral indul a fene tudja merre. Miles az ötödik felé rohan. Igyekszem követni őt, ám, még mindig nem tudom félrerakni az ámulatomat. Miles megnyom egy gombot a szélvédő alatt majd a számomra hihetetlenül hosszú busz ajtaja kinyílik. Ő azonnal felpattan rá, de megfordul és kezét nyújtsa felém nevetve. Nem fogadom el, hanem felpattanok mellé.
