Virágszálam

Miles

  Greg teával vár, amikor délben feltápászkodom az ágyból. Nem érzem magam egy cseppet sem fáradtnak, annak ellenére, hogy hajnali fél hatkor még a hálómban gitároztam. Hirtelen jött ötletből Arctic Monkeys dalokat játszottam újra. Régen a bandával sokat játszottuk őket, de azóta a dalaikat is elég ritkán hallgattam.

  - Előbb írt 'jó reggelt'-et a csajod, mint az enyém - közöli Greg szomorú fejjel, majd hátradől a kanapén. Értetlen fejjel, teámmal a kezemben nekidőlök a falnak és kibámulok kicsiny lakásom ablakán az esős világba. Csak ez után fordulok Greg felé, hogy felfogjam szavait. Már nem szomorú fejet vág, hanem mosolyog.

  - Mi van? - kérdezem értetlenül. Greg felém nyújtsa a telefont én pedig elfogadva, levetem magamat mellé a kanapéra.

  - És még szívet is kaptál. Natalia bezzeg nem küld még egy kakis emojit se - továbbra is értetlen fejjel nyitom meg az üzenetet. És valóban, még valamikor tízkor kaptam egy üzenetet egy aranyos pici szívecskével. Szívem megdobban ennek láttán. - Szóval, alakultok, Miles...

  - Még sosem küldött szívet - nézek fel szemöldök ráncolva.

  - Biztos veled álmodott vagy egész nap rád gondolt. Garantáltan a második, ha nem mindkettő. Láttam ám tegnap este, hogy mosolyogtál - mellé még próbál kacsintani is hihetetlenül bozontos szemöldöke alól, ami segítségemre szolgál, hogy az ijedtség helyett, inkább nevessek. Próbálok nem elpirulni, de ez lehetetlenség. Ez az átkom. - Hm, miről beszéltetek, hogy így elpirultál?

  - Greg! Légy szíves. Aludtál. Nem is láttál semmit.

  - Nem, dehogy. Nagyon aranyosan mosolyogtál, te, hős szerelmes. Szóval, már szívet küldözget,mi?

  Szemem forgatom, majd próbálva enyhíteni arcom pirulását belekortyolok a teámba.

  - Nem is mosolyogtam.

  - Csak mint Micimackó, amikor meglátta a mézes csuport. És mindannyian tudjuk, mit tett Micimackó a mézes csuporral a száját használva...

  - Greg! Nem érdeklődöm iránta... Úgy, rendben? - természetesen nem hiszi el, bármennyire is meggyőző a hangom. - Azt a szívet is csak barátilag küldte, biztosan csak... Jó kedve volt.

  - Szóval nem érdeklődsz iránta? - szemem forgatva bólintok. Félek, hogy egyszer még a kobakomba fordulva marad a szemem. - Akkor tegnap miért utasítottad vissza azt a lány?

  Fenébe. Annyira tudtam, hogy ezt fogja mondani. Tegnap este Thomasszal és Gregorral elmentünk egy klubba. Természetesen Thomas azonnal a női nem után lengette a szemét, mi meg Greggel csak iszogattunk és vártuk, hogy mikor léphetünk le, ugyanis a zene olyan förtelmes volt, hogy a hányinger kezdett elfogni. Természetesen tizenegykor Thomas mindjárt két lánnyal és cseppet sem józanul tért közénk. Az egyik lány pedig, ahogy ránéztem azonnal azt gondolta, hogy szándékaim vannak vele az éjszaka folyamán. Alig tudtam lerázni. Végül pukkadva Thomasszal tartott.

  - Mert nem lányt felszedni mentem? - Greg vállat von. - Meg megbeszéltük előtte, hogy, amint Thomas menni akar, jövünk hozzám. Nem akartam felhozni senkit, még aztán Natalia tökön rúg, amiért más nőket viszek a pasija közelébe - vágok szkeptikus fejet a végére. Bármennyire is fájó, témát kell terelnem. Natalia pedig a legtökéletesebb téma.

  - Köszönöm, hogy vagy olyan nagyszerű barát, aki mindennap felhozza, hogy kurvára itt az idő, hogy szakítsak vele.

  Ezt nem cinikusan mondja. Sajnos, ez az igazság. Greg szereti őt, de Nat csak kihasználja és mindez mellé még szabad teret sem ad neki. Folyton ellenőrizgeti. Más nőkre még csak rá sem nézhet, pedig nem is tenné, csak Nat valamiért azt vette a fejébe, hogy Greg biztosan megfogja őt csalni.

  - Nem tudom ember. Szeretem és túl régóta vagyunk együtt. Nem olyan könnyű ez.

  - Tudom, Greg és megértem. De muszáj lesz megtenned. Tudod... Pár hete egy kissé szomorúan mosolyogsz és ez bánt. Te mindig úgy mosolyogtál, mintha a nap kisütné a szemed és ezért grimaszolnál, hátha úgy nem süt a szemedbe.

  - Hát, most kurvára a szemembe süt... - suttogja. - Azt sem tudom mit rontottam el, hogy ilyen lett velem.

  - Semmit, Greg. Egyszerűen eddig megjátszotta magát előtted.

  - Majdnem két évig? Nem hiszem, Miles. Ez nem így működik. És tudod, mi a legrosszabb? - csak fejem rázom. Az a legjobb, ha csak ő beszél. Még akkor is, ha mindezt az utóbbi pár hónapban már hallottam. - Hogy vele vagyok, de közben hiányzik az, aki ő volt. És, neki esze ágában sincs szakítani velem - szusszant egyet. - Úgy érzem magam, mint egy bábú, akit kedvére irányít és, akinek már rongyos a lába attól, hogy folyton olyan helyekre kellett mennie, ahova nem akart.

  Egy ideig hallgatok. Nem akarom kimondani, nem akarom, hogy úgy érezze sürgetem őt. De, ahogy tehetetlen szemébe bámulok a szavak kibuknak belőlem.

  - Szakítanod kell vele, Greg.

  - Tudom. De... - mély levegőt vesz és látom rajta, hogy most ő vívódik azzal, hogy ki-e mondja, ami megfogalmazódik benne. - Te ezt nem értheted. Tudom, hogy ez a megoldás és neked könnyű ezt mondanod...

  Igaza van. Nekem ilyen problémában még nem volt részen. Abban viszont igen, hogy majd lesz barátnőm, majd lesz és majd lesz, ahogyan abban is részem volt, hogy látnom kellett a szüleimet, a kapcsolatukat. Amitől rettegek. Eszembe jut anyám, Jane. Még az apám is. Istenem, Jane mennyire hiányzik...

  - Ne haragudj, Miles. Nem akartam durva lenni, csak.... Nem mondhatod azt, hogy érted és átérzed, mert... Mármint, nem is így értem. Tudom, hogy a szüleid kapcsolata sem volt túl fényes és ebből kiindulva biztosan átérzed, csak...

  - Nem úgy, mintha már átéltem volna?

  - Ne haragudj, hogy ilyeneket mondok. Nem akarok faszkalapnak tűnni.

  - Nem tűnsz annak. Már rég nem magam kéne, hogy éljek.

  - Na, azért ez nem igaz - mosolyodik el. - Soha nincs késő és soha nincs korán. Soha nem vagy valamihez fiatal és soha nem vagy valamihez túl öreg - szkeptikusan nézek rá. Azzal mi van, hogy soha ne mond azt, hogy soha? De aztán eszembe jut, amikor hasonló szavakat mondtam Daisynek hónapokkal korábban.- Nézd, engedned kéne egy kicsit... Közel engedni valakit magadhoz.

  - És, ha összetöri a szívemet, Greg?

  - Erről szól az élet. Az emberek jönnek, mennek. Egyik összetöri a szíved, és? Tanulsz belőle. Utána még újabb tíz összetöri a szíved? Tanulsz belőle. Aztán lehet, hogy találkozol valakivel... Aki egészen más lesz. Akit nem tudsz kiverni a fejedből és mindennél jobban vágysz rá, hogy vele legyél. Akiért megadnál mindent és lemondanál érte mindenről. És tudod mi a legszebb? Ha a másik is megtenné érted ugyanezt.

  Szíven üt, de még, mielőtt elpirulnék Daisyre gondolva, elviccelem a dolgot.

  - Szóval, ezek szerint én, mint szingli, jó párkapcsolati tanácsokat adok, te pedig, aki rossz kapcsolatban van egyenesen tökéleteseket ad?

  Nevet, de látom arcán, hogy mennyire fáj neki mindez. Ezt akarom elkerülni az életben. Csak ezt. Egyszerűen nincs szükségem ennyi fájdalomra, bármennyi jóval is jár együtt. Amikor Greg elmegy tisztában vagyok vele, hogy az a szakítás nem fog olyan hamar megtörténni.

  A teámat hidegen iszom meg és gyorsan rendet teszek. Fogalmam sincs ki szokott nálam így becirkuszolni minden hétvégére, de szívesen a kezébe nyomnám a porszívót. Valószínűleg épp én teszem minden hajnalban, amikor hazajövök. A falnak dőlök, amit nem ártana átmeszelni ott, ahol állandóan neki vagyok dőlve. Kissé már sötétebb a festék, mint máshol. Előveszem a telefonom és a szívecskés üzenetet bámulom. Végül percekig tartó komoly vívódás után tudok csak visszaírni. Szívecskével együtt. Hiszen, ez csak egy szívecske, semmi komoly.

  Már nekilátok spagettit főzni, amikor válaszol.

  Csak most láttam, mit küldtem. Már értem miért nem értette Lucas, amikor mondtam, hogy hát, én írtam reggel. Véletlenül neked küldtem el. De attól még te is megérdemelsz egy szívecskét, hogy szép napod legyen, Miles. Igen, kipihent vagyok, azért van ilyen jó kedvem.

  Valamiért lelankad mosolyom és megáll a fakanál a kezemben, amivel a tésztát kavartam. De ez alig tart pár másodpercig és már mosolygok is.

  Hát, én meg csak visszaküldtem, hogy neked is jó napod legyen-

  Kitörlöm, mielőtt még elküldeném. Kell egyáltalán magyarázkodnom? Nem kéne. Csak egy szívecske. Kezelhetném lazábban is.

  Remélem jól érzed magad!

  De végül nem tudok csak ennyit írni és írok még egy üzenetet. Nem akarom, hogy azt higgye, le akarom rázni csak azért mert a szüleivel van.

  És remélem nem pörögsz, mint egy örült.

  Béna vagyok. És még a tésztám is túl fog főni. Lehet, hogy megfázás kerülget? Ha már ilyen sokat pirulok el és mindentől ideges vagy zavarba hozott leszek. Vagyis, leginkább Daisytől.

  Ó, dehogynem. Be nem fog állni a szám még a filmet nézzük, készülj fel.

  Semmi okom nem lesz panaszkodásra.