A kötelék (Befejezett)

3.rész

 A suli úgy tíz percre volt gyalog, így nem kellett igazán sietnem reggelente és sokáig tudtam aludni is. Éppen odaértem a suli parkolójához, mikor behajtott három puccos, koromfekete, sötétített ablakos Range Rover és mögöttük a koromfekete motor, hasonló ahoz amit a sarkon láttam. Hevesen kezdett verni a szívem, és rögtön a bukósisakra néztem, hátha megpillanthatom legalább azt a gyönyörű szempárt, azonban csupán hűvös és üres érzés fogott el.

Talán tegnap csak, azért éreztem magam furcsán, mert sok volt a tánc és túl hangos a zene? Leparkoltak egymás mellé sorba a vadonatúj autók és a motor is, majd először a motoros vette le a bukósisakját. Szőke, rövid hajat pillantottam meg és tengerkék szempárt. Rám nézett, majd biccentett egyet, és leszállt róla. Az első kocsira pillantottam és bár nem láttam az ablakon keresztül semmit mégis átjárt az a meleg érzés. Akaratom ellenére elindultam az autó felé és szinte már csak pár lépés kellett, hogy az ajtóhoz érjek, de ekkor megtorpantam, megráztam a fejemet és elindultam a suli kapuja felé.

- Fanni! - hallottam meg Ash hangját és megfordultam.

Ott jött mögöttem nyomában Jamessel és elmosolyodtam.

- Ash, Jam sziasztok. - majd megjelentek mögöttük a Range Rover tulajdonosai.

Gyönyörű szép lányok voltak, pontosan azok akiket tegnap is láttam a bulin táncolni. Szőke, barna, vörös, bronz, aranybarna és fekete hajukon megcsillant a napfény, és szemeik mindenféle különleges színben ragyogtak. Az öltözetük ugyan megint egyszerű volt, de éppen ez emelte ki tökéletes kinézetüket. Hat lány sétált középen, és hirtelen megjelent mögöttük öt szintén jól kinézű srác is. Egy-egy az oldalukon sétált, míg három a lányok mögé állt, mint valami testőr. A bal szélen álló a motoros srác volt, míg a jobb oldalon álló az én smaragdzöld szemű álombéli férjem volt. A lányok mögött egy szőke, egy fekete és egy barna hajú, szürkés, jégkék és tengerkék tekintetű, izmos és magas srácok álltak. Mindegyik fiú magas volt, legalább egy nyolcvan, izmos testfelépítésű és magabiztos tekintetű. Együtt így tizenegyen olyan hihetetlennek néztek ki, mintha egy fotózásról jöttek volna ide a modellek hozzánk. A tegnapi fiú füligérő, mégis magabiztos mosolyt villantott felém és felénk tartott.

- Fanni, jobb, ha inkább bemegyünk, mert nem hiszem, hogy jó ötlet egyáltalán megközelíteni őket.

- Igaza van Jamnek, valami nincs rendben velük, gyere. - majd egy halvány mosolyt villantottam felé és besiettünk a suliba.

Igazuk van Jaméknek, valami nincs rendben velük, eleve már a kinézetük is túlságosan tökéletes, mégis úgy érzem, hogy a fiúval kellene lennem, hiányzik a meleg tekintete, a mosolya és a melegség amit bennem kellt, mikor a közelemben van. 

Teltek az órák és mikor ebédszünet lett leültünk a szokásos kinti asztalunkhoz a fa alá Ashel és Jamel, és beszélgettünk a mai dogákról és pletykákról amiket hallottunk a többiektől. Éppen végeztünk és Ash elkezdte összegyűjteni a tálcáinkat, ugyanis ma is ő vesztett. Általánosban kezdtük el ezt a szokást. Kő-papír-ollóval eldöntjük, és a vesztes viszi vissza a tálcáinkat a menzára. Természetesen Ash magával rángatta Jamet is, hogy mégse egyedül menjen vissza a menzára én pedig egyedül ott ültem a fa alatt, néztem a többieket akik még kint voltak.

- Fanni ugye? - jelent meg előttem a tegnapi fiú és leült mellém a padra.

- Igen, te pedig?- a kérdéstől fellélegzett, mintha azt hitte volna elküldöm.

- Az én nevem Daemon. - majd megfogta a kezemet és összekulcsoltuk az ujjainkat.

Rögtön elfogott az a melegség és mélyen egymás szemébe néztünk. Olyan érzés volt, mintha végre egy egész lennék tőle. Nem akartam elengedni, nem akartam soha sem levenni róla újra a szememet. Itt ült előttem az a személy, nem is, itt ült előttem Daemon, akivel együtt akartam maradni és leélni vele az életemet.

- Daemon, nem akarnád számunkra is bemutatni a szépséget? - jelent meg mögöttünk a motoros srác, és a távolban ott álltak a többiek is.

Együtt látva őket még mindig egy fotó modell csapat jutott eszembe, akik tévedésből idekerültek, bár már várják őket a címlapokon.

- Trevor, előbb még szeretném, ha kettesben beszélgethetnénk. Tudod, tegnap eléggé ráijesztettem.

- Tényleg? Akkor jobb, ha elviszlek mellőle, hogy egy kicsit lenyugodjon a mi Rómeónk és lovag módjára viselkedjen. - majd felkapott az ölébe Trevor és, mint egy menyasszonyt elvitt a túloldali csapathoz.

Uram atyám, de félek!