A kötelék (Befejezett)

7.rész

- Nem tudom miért húzod az időt, amikor úgyis magaddal fogod vinni akármit is mond. Mert te vagy az a személy aki mindig vigyázott rá. - s az utolsó mondatra odakapta a fejét.

- Honnan....? - majd összeszedte magát és megragadta a csuklóm. - Elmegyünk. Most rögtön. - majd kisiettünk az ajtón.

Beszállva a kocsiba Jam már be is indította a motort és teljes erővel kitolatott az útra. Ash hátra ült mellém és egyfolytában szidott amiért ilyen merész voltam és üres fejű. Jamnek már kezdett elege lenni, így hátra fordította a fejét egy pillanatra.

- Ash fejezd már be végre! - majd megpillantotta aggódó tekintetünket és megfordult.

Minden gyorsan történt. A reflektorok fénye belevilágított a szemeinkbe és egy pillanat alatt magával sodort minket a kamion. Ash Jam után nyúlt és Ash szintúgy, én pedig próbáltam minél jobban összekuporodni, hogy megvédjem magam. Az a fény volt életem legijesztőbb fénye és utána már csak a sötétségre emlékszem, ami körülvett minket.

 Kinyitva a szemeimet újra erős fény fogadott, azonban ez sokkalta távolabról jött, mint a kocsiban. Gyorsan felültem az ágyban és próbáltam volna szétnézni, de ekkor annyira elszédültem, hogy visszaestem a párnára. Párnára? Szétnéztem a környezetemben és egy kellemes szobában találtam magam. Az ablakon keresztül áradt be a fény hozzám, és ráeszméltem, hogy mégis mi történt éjszaka. Haza felé tartottunk, mikor hirtelen Jam nem figyelte az utat és akkor egy kamion ütközött belénk.

- Fanni, felébredtél? - hallottam meg egy bársonyos hangot és felé fordultam.

- Thris? Mi folyik itt? Hol vagyok és hol vannak a többiek?

- Balesetet szenvedtetek volna, ha nem segítünk nektek. Mikor elmentetek megláttam a bajt és a többiekkel rögtön a nyomotokba eredtünk. Szerencsére egyikőtök sem sérült meg, mert időben oda értünk, de mégis mi történt valójában?

- Éppen hazafelé mentünk az úton és Ash veszekedett velem. Jamnek elege lett és felénk fordulva letolta Asht. Hirtelen a semmiből pedig megjelent az a kamion és a reflektorfényekre emlékszem utoljára. - beleborzongtam az emlékbe.

- Értem. Nos, ugyebár tudsz róla, hogy mik vagyunk.

- Igen. - bólintottam.

- De azt még nem tudod milyen erőkkel is rendelkezünk igaz?

- Igen.

- Nos, mindegyikünkek más. Nekem például a jövőbe látás.

- Nahát. És a többieknek?

- Nos, Jasper szupergyorsasággal bír. Edwardnak a káprázat az ereje. Valakinek a szemébe néz, majd annak a személynek megszabhatja, hogy mit láthat és mit nem. Trevor gondolatolvasó, míg Michael rettentően erős. Akár még ezt a házat is képes felemelni, ha akarja. Deamon teleportálni tud, és így mentett meg téged. Melléd teleportált és elkapott, majd visszahozott gyorsan a házba. Amberly repülni képes, Nancy pedig akárkinek vagy akárminek felveheti az alakját. Stephanie képes az agymosásra, míg Sasha irányítani tudja az összes létező elemet és úgy alakítja őket ahogy akarja, Kathleen pedig tud az álatokkal beszélni.

- Hihetetlen. Ennyi bámulatos erőt. - felragyogott a szemem.

- Igen, nagyon hasznosak. - elmosolyodott.

- És mi történt Ashékkel? Hol vannak? - majd elnézett mellettem.

- Nem lehet... Nem, nem nem. NEM! - ordítoztam majd ki akartam kelni az ágyból.