My Angry Angel (Taekook FF.)

6. Fejezet

Másnap reggel nyúzottan keltem fel. A szemem fájtak a kialvatlanság és az este elejtett könnyek hatására. Testem gyenge volt, de semmi sem múlhatta felül a lelkemben tomboló ürességérzetet: mintha egy űr támolyogna mellkasomban.
Jimin próbálta tartani bennem a lelket és teljes mértékben mellettem állt, még ha tanácsot nem is nagyon tudott adni. Hogyan is tudhatna, hisz ritka eset, ha valaki ilyen helyzetbe kerül. Próbált afelé tolni, hogy mondjam el Taehyungnak az érzéseimet, de egyszerűen képtelen lennék rá bármikor is. Szerinte nem olyan szörnyű a reakciója, ahogy azt elképzeltem, sőt még az is lehetséges, hogy viszonozná érzéseimet.
Viszont én tudtam, hogy ez lehetetlenség, hisz sosem vonzódott a férfiakhoz, legalábbis semmi jelét nem mutatta ennek. Elmagyaráztam neki a tervemet és kis huzavona után elfogadta a döntésemet. Tisztában voltam vele, hogy csak segíteni akart, de néha nagyon makacs volt, ha valamit a fejébe vett.

...

Napokkal később már nagyjából sikerült elnyomnom magamban a bűntudatot és ebben nagy segítség volt számomra Rosé. Egyre többet jártunk el randizni és rájöttem arra, hogy vonzódom hozzá, de még korántsem úgy, ahogy azt megérdemelné.
Éppen most is egy kávézóban ültünk és beszélgettünk mindenféléről.
- Kérdezhetek valamit? - szólítottam meg a téma lezárása után, miszerint imádta a macskákat.
Szegénynek nem mertem bevallani: allergiás vagyok a kis szőrpamacsokra.
- Mondd csak! - mosolygott rám, mi engem is erre késztetett.
- Holnap lesz egy fellépésünk egy közeli bárban és arra gondoltam, hogy mi lenne, ha eljönnél? - tettem fel óvatosan a kérdésemet.
- Már alig vártam, hogy végre megkérdezd. Persze, hogy elmegyek. Nagyon kíváncsi vagyok a hangodra és a barátaidat is végre megismerhetném. - válaszolt, mire én egy nagyobb sóhajtás után megkönnyebbültem.
- Akkor holnap érted megyek este hétre. - válaszul csak bólintott.

Végre elkészült az új dalom és most akartam először előadni így szerettem volna, hogy ő is hallhassa. Igaz nem neki szól, hanem egy másik személynek, de erről senki sem tudott csak én és Jimin.

...

Idegesen álltam a panelház előtt és vártam Roséra. Egy fekete, térdénél szaggatott farmert és egy hozzá illő fehér pólót vettem fel, rá pedig stílusos fekete szövet kabátomat.
Már egy pár perce ott álltam, de még csak most tudtam rávenni magamat, hogy be is csöngessek. Szinte azonnal kiszólt a kis hangszórón egy édes csengésű hang.
- Igen?
- Szia - mosolyogtam, bár ezt ő nem láthatta. - Jungkook vagyok. Kész vagy?
- Persze, máris megyek. - Azzal letette a kaputelefont és percekkel később kilépett a bejárati ajtaján az épületnek.
- Szia! - derült fel mikor meglátott.
- Indulhatunk? - intettem a fejemmel, ő csak bólintott és el is indultunk a bár felé.

...

- Maradj itt, innen nagyon jól rá lehet látni a színpadra - utasítottam, amikor már bent voltunk és még egy italt is vittem neki.
- Rendben. Már alig várom, hogy hallhassam az előadást - bólintottam és utamat a színpad felé vettem, ahol már ott vártak barátaim.
- Na, megérkezett a mi kis énekesünk - köszöntött Jimin.
- Sziasztok - tekintetem azonnal Taehyungra tévedt.
Érzelemmentes arccal nézett maga elé, mintha nem is ezen a földön lenne és agyban, lehet, hogy ez így is volt.
Nem törődve vele inkább a beugrónk felé fordultam, aki a basszust fogja játszani.
- Szia. Kim Namjoon vagyok - nyújtott kezet, amit én fogadtam is.
- Én Jeon Jungkook, üdv a bandában, ma estére. - mutatkoztam be én is neki. - Remélem, nem kell csalódnunk benned - tettem hozzá barátságosan.
- Csak figyelj! - kacsintott.

...

Percekkel később már mind a színpadon álltunk, hogy elkezdhessük a koncertet. Hirtelen felkapcsolódtak a reflektorok és mindenki ránk szegezte a tekintetét. Én azonnal Roséra néztem, aki mosolyogva mutatta fel hüvelykujját. Ilyenkor nagyon aranyosnak véltem a lányt, olyan őszinte. Én mégse vagyok az vele.
- Jó estét mindenkinek, aki betért ma ebbe a bárba. Mi vagyunk a Bulletproof együttes. Egy olyan dalt hoztunk nektek, amit most hallhattok elsőnek. Reméljük tetszeni fog! - konferáltam fel magunkat és el is kezdtük a zenélést.

"Érted boldognak tettetném magam, mikor szomorú vagyok,
Érted erősnek tettetném magam, mikor fáj
Bárcsak a szerelem olyan tökéletes lenne, mint amilyen
Bárcsak minden gyengeségem el tudnám rejteni
Egy soha valóra nem váló álomban a virág, mit neveltem, nem nyílhat ki" ***

Teljesen beleéltem magam a szövegbe, hihetetlen nagy erőt kellett magamon vennem, hogy ne sírjam el magam. Persze a nézőközönségben nem egy ember tapsolt a végére könnyes szemmel. Néha a dal közben nem tudtam megállni, hogy ne tekintsek a tőlem balra álló szóló gitárosunkra.
Hajszálai végén meg-megcsillantak az izzadság cseppek, míg teljes átéléssel játszott. Mire elértem a refrénig egy pillanatra összeért tekintetünk.

"Elegem van ebből
a hamis szerelemből.
Elegem van ebből
a hamis szerelemből.
Elegem van ebből
a hamis szerelemből.
Nagyon sajnálom, de ez így van,
Hamis szerelem.
Nagyon sajnálom, de ez így van,
Hamis szerelem.
Nagyon sajnálom, de ez így van,
Hamis szerelem.„**

Végig a szemét fürkésztem, ami érthetetlenséget tükrözött, nem értette, hogy vajon kihez szólhat ez a dal, de nem hibáztattam. Lehet, azt gondolta, hogy csak egy üres szöveg, ami nem jelentett semmit, hisz ő nem tudhatta, hogy szerelmes voltam-e vagy sem. Szerettem volna azt gondolni, hogy egyszer ez az érzés elmúlik, de ahhoz nagyon sok idő kell és remélem Rosé meg tudja várni, hogy teljes szívemből őt szeressem.

"Annyira szeretlek, annyira szeretlek
Egy gyönyörű hazugságot formázva neked
Annyira őrülten szeretlek annyira őrülten szeretlek
Kitörölve magam, hogy a bábod lehessek.
Annyira szeretlek, annyira szeretlek
Egy gyönyörű hazugságot formázva neked
Annyira őrülten szeretlek annyira őrülten szeretlek
Kitörölve magam, hogy a bábod lehessek. ***

A végére zihálva próbáltam oxigénhez jutni, hogy kitisztulhasson a fejem. Ahogy véget ért a zenélés, pár másodperces sokk után az emberek elkezdtek hangosan tapsolni, fütyülni.
Újra randi partneremre tekintettem, aki a könnyeivel küszködve ujjongott.
Beletúrtam hajamba és megköszöntem a közönségnek, hogy eljöttek, majd lesétáltam az emelvényről a többiekkel együtt.

- Hú, haver ez nem volt semmi! - ugrott a nyakamban szőke barátom. - Nagyon sikerült elkapnod a közönséget - dicsért tovább.
- Azért nem csak enyém az érdem, ti is nagyon jól játszottatok, mindenkié a dicsőség. - hámoztam le magamról nagy nehezen karját, mert így is melegem volt. - Gyerünk, igyunk valamit.
- Mennyünk, közben bemutathatnád a lányt, akivel jöttél - szólalt meg szinte most csak először Taehyung is.
- Nagyon jók voltatok, nyuszi. - ugrott azonnal elém a kis szőkeség, amint oda értünk hozzá és egy rövid szájra puszival köszöntött.
Persze Nam és Chim azonnal elkezdtek füttyentgetni, de mit sem foglalkoztam velük.
- Tényleg tetszett? - mosolyogtam a kis törpére és ő azonnal bólintott.
- Nos, ők itt a barátaim. Ő itt Taehyung, a legjobb barátom. - Kicsit fájt kimondani, de ez az igazság. - Ők pedig Jimin és Namjoon. - folytattam a bemutatásukat. - Srácok ő itt Rosé.
- Ó szóval te vagy az, akiről már mesélt nekünk Jungkooke. - mosolygott a lányra Tae.
- Igen, sziasztok - köszöntötte a fiúkat a lány és az este további részében elég jót beszélgettünk.
Kiderült, hogy Nam már egy ideje rágta piercinges barátom fülét, hogy beugorhasson hozzánk egy előadásra. Persze Chim először alávetette egy sor vizsgának, hogy megfelel e, de szerencsére nem döntött rosszul. Elgondolkoztam azon, hogy bevehetnénk folyamatos tagnak, ha ő is benne van.

...

Miután hazakísértem Rosét és elindultam haza egy gondolat nem hagyott nyugodni. Még pedig Taehyung tekintete a koncert közben. Később pedig mikor bemutattam őket a lánynak, mintha annyira nem szimpatizált volna vele, csak azt mutatta. Végig aktívan beszélt ő is és az arcán se látszott semmi, egyedül a szemében lehetett észrevenni, minthogyha elsötétedett volna kissé tekintete. Persze az is lehet, hogy csak én képzeltem oda, de mégis annyira valóságosnak tűnt az, hogy valami nincs rendben.
Bárcsak tudnám, hogy mi...

***Azokat a részeket, amiket így csillagoztam, azok koreaiul lennének eredetileg, de így jobban érthető a szöveg.
**Amit pedig így, az pedig angolul.