My Angry Angel (Taekook FF.)

15. Fejezet

Már jó pár napja tengetem az időmet a Kim házban és talán nagy szerencsémre nem kell együtt aludnom Taehyunggal, mert ki tudja, mit csinálnék álmomban. (Ne gondoljatok rosszra😅)

Most is éppen a szobájában vagyunk, és még ő nyomkodja a telefonját, addig is én tanulok, mert hát nem megy valami jól mostanában.
Egy tompa hangra kaptam fel a fejemet, ami valószínűleg a bejárati ajtó csengője lehetett.
- Maradj csak. Megnézem, ki lehet az. - szolt rám Tae és már indult is kifele. Viszont percekig nem tért vissza így kíváncsi lettem és utána eredtem.

Leslattyogtam a lépcsőn és hirtelen talán még a szívem is megállt dobogásában pár pillanatra, ahogy megláttam a "látogatókat".
- Rosé? - találtam meg a hangom, de a lány csak egy kínos mosoly kíséretében intett nekem vissza.
- Kislányom. Ismered ezt a fiút? - fordult a lány felé az idősebb hölgy.
- Mondhatjuk így is. - válaszolt a szőke valószínűleg az anyja felé.
Oda sétáltam hozzá, de hirtelen nem is tudtam, hogy hogyan is köszönthetném, de szerencsére meg előzött és egy gyors ölelést kaptam tőle. Az anyjához fordultam és kissé meghajolva köszöntöttem őt is.

- Azt hiszem ideje meg ismernetek egymást. - szólalt meg Mr.Kim és a fia felé fordult széles mosollyal. - Fiam ő itt Park Chae Young - mutatott itt Roséra - A jövendőbelid. - veregette meg Tae vállát, mire én lesokkoltam, de a lány meg bökött a könyökével és egy alig észre vehető kacsintást küldött felém.
Ez a gesztus kissé megnyugtatott, de nem tudtam pontosan mit akart ezzel üzenni nekem.

- Honnan ismeritek egymást? - fordult felém Mrs.Kim.
- Ugye nem rég iratkozott be a mi sulinkba és pont az én szakomon tanul, felajánlottam neki, hogy körbe vezetem és így ismerkedtünk meg. - meséltem el röviden a sztorit direkt kihagyva azt, hogy jártunk, nehogy kényelmetlen helyzetbe hozzam a lányt, aki nem mellesleg a bal oldalamon ült az asztalnál. Tae csak hümmögött egyet, de nem szólt semmit.
- Akkor köszönöm szépen, hogy gondját viselted eddig a lányomnak, mostantól kérlek, add át ezt a feladatot Taehyungnak. - mosolygott rá a jobb oldalamon ülőre a hölgy, aki csak megvonta a vállát.
- Ki mondta, hogy tényleg el fogom venni Chae Youngot? - pillantott fel most először az ételéből a kék hajú és tette le a tálkájára a pálcikáját.
- Fiam elég ebből. Ne most kezd. - mordult rá az apja.
- Mit ne kezdjek? Nem mondhatod meg, hogy kivel leszek együtt, vagy kivel nem. Majd én eldöntöm, hogy kit akarok szeretni és én sajnálom, de nem fogok össze jönni vele. - mutatott át előttem Roséra, majd felpattant a helyéről és felviharzott a szobájába, aminek ajtaját valószínűleg magára is zárta.

- Sajnálom a fiam faragatlanságát, biztos nem akart megbántani. - kért bocsánatot Mr.Kim Rosé anyjától.
- Semmi baj. - rántott vállat a szőke mellettem. - Én sem akarok hozzá menni, valaki mást kedvelek. - mosolygott önfeledten, amit nem tudtam hova tenni, hisz még én is megijedtem Taehyung apjától az előbb.
- Ezt miért nem mondtad eddig kislányom?
- Mondtam, csak sosem figyeltél, sőt pár hete még azt is mondtam, hogy randizgatok egy fiúval, de lehurrogtál. - már kezdtem jobban megijedni Chae nyugodtságától, mint Mr.Kim idegesen vöröslő fejétől. - Ja és még valami anyám, a fiú, akivel randizok, az most pont itt ül mellettem. De ne hibáztassátok szegényt, hisz nem tudhatta, hogy Taehyung jegyese vagyok, mivel nem mondtam el neki. - az állam valahol a padlót súrolta, hogy mind ezt kimondta egy szemernyi idegességet se mutatva, mintha épp az időjárásról beszélne.

Félve pillantottam a Kim házaspár felé, de ők is csak le voltak döbbenve. Már percek óta csak néztük egymást csendesen, mikor újra megszólalt Rosé.
- Na, azt hiszem, nekünk mennünk kell, ugye anyám? - pillantott az anyjára, aki csak bólintott egyet. - Szia Kooke veled meg még beszélünk. - nézett rám és egy apró puszit nyomott az arcomra, majd el is indultak a bejárati ajtó felé mindannyian.
Én kaptam a lehetőségen és felrohantam az emeletre és meg sem álltam Tae szobájáig.
- Taetae. Beengedsz? - kopogtattam óvatosan a falapon. Párpillanat múlva hallottam, ahogy kattan a zár és már nyílt is az ajtó. Megszólalni se volt időm, mert elkapta a csuklómat és berántott a szobába, hogy magához szorítson.
- Tae? - nem szólt semmit csak a nyak hajlatomba fúrta az arcát és mélyeket lélegzett. - Rosé elmondott mindent a szüleidnek. Ő sem akar veled összeházasodni, viszont azt hiszem, most újra járunk. - ahogy kiejtettem az utolsó szót szinte meg merevedett az ölelésemben és éreztem, hogy kicsit nedvesebb lett a vállam. - Hé Taetae, minden rendben? - próbáltam egy kicsit eltolni magamtól, hogy a szemébe nézhessek, de csak szorított a fogásán.
- Ne, még ne. - szinte suttogott, ha nem lettem volna ilyen közel hozzá, lehet meg se hallottam volna szavait.
- Taehyung kérlek, nézz rám. - erőt vettem magamon és kicsit eltoltam magamtól, hogy kezeim közé foghassam az arcát. Még jó, hogy nem vagyok sokkal gyengébb nála így rá tudtam kényszeríteni, hogy rám nézzen. - Miért sírsz? - kérdeztem lágy hangon miközben igyekeztem hüvelykujjaimmal letörölni a könnyeit. Nem válaszolt semmit, csak meg ingatta a fejét és lesütötte szemeit.
Nem akartam hagyni neki, hogy ilyen könnyen lerázzon ezért kissé berogyasztottam és alulról néztem fel rá, hogy újra megtaláljam mogyoró barna szemét. Ezzel viszont vészesen közel kerültem az arcához, amit elsőre, észre se vettem, csak mikor megéreztem csiklandós lélegzetét az arcomon.

A szemei ködösek voltak és annyi érzelem kavargott bennük, hogy szinte semmit se tudtam kiolvasni csak a szomorúságot.
- Ugye nem gondolod, hogy kitérhetsz a válasz elől? - húztam ajkaimat egy félmosolyra, hátha jobb kedve lesz ettől, de az arca még csak meg se rezzent.
- Ugye tudod, hogy nem hagyom, hogy szerelmes legyél abba a lányba? - hangja olyan mély és karcos volt, hogy a mosolyom azonnal lefagyott az arcomról. Nem tudtam, hogy mire véljem az előbbi kijelentését, de hamar rájöttem, mikor ajkai óvatosan az enyéimhez értek. A lábaim meg remegtek, és ha nem tartott volna, talán össze is esek. Lehunyta szemeit és lágyan elkezdte mozgatni száját, hogy igazi csókba hívjon és a kezdeti sokkot legyőzve viszonoztam mozdulatait.

Nem mélyítettük el első csókunkat, inkább csak óvatosan ízlelgettük a másikat. Még ha egyesek azt is mondanák, hogy nem lehetett tökéletes ez a könnyek áztatta csók, nekem mégis az volt...