My Angry Angel (Taekook FF.)

14. Fejezet

A kinti idő kezdett viharossá válni, akár csak a bennem tomboló érzések úgy gomolyogtak a felhők is. Dühös voltam, csalódott, de mégis egy kicsit boldog.
Az első cseppek már le is hullottak az égből, mire feleszméltem, ezzel előteremtve azt a kellemes illatot, amit az eső szokott okozni. Valamiért mindig is szerettem az ilyen időt. Ilyenkor nem égeti a nap a bőrömet, mint egy serpenyőben hagyott darab húst, és nem is fázok úgy, hogy a csontomban érezzem a hideget.

Leültünk egy félreeső padra, de nem néztem fel rá. Kezdtem rosszul érezni magamat azokért a szavakért, amelyeket a fejéhez vágtam.
- Honnan tudtad, hogy el akarok utazni? - kérdeztem megtörve a csendet.
- Ne haragudj rájuk, de Rozé mondta el és kiszedtem Jiminből, hogy mikor indul a géped. Tudom nem kellett volna, de el kell mondanom valamit, még akkor is, ha ez után is elmész. - tekintetében csak őszinteséget láttam.
Vártam, hogy folytassa a mondani valóját, de mintha megakadt volna. Percekig csak ültünk egymás mellett, mire erőt vett magán és újra szólásra nyitotta ajkait.
- Szóval, kezdjük az elejéről, azt hiszem. - nagy levegőt vett és csak utána folytatta. - A szüleim társítani akarják a cégüket egy másikkal és ennek fontos része vagyok én is.
- Persze, hisz te vagy az örökös. - szóltam közbe.
- Igen, pontosat. Ezért kell elvennem azt a lányt, még akkor is, ha nem is ismerem.

Egyszerűen nem akartam elhinni, amit mondott, persze még mindig nem értem, hogy ezt nekem miért nem merte elmondani, hiszen támogatnám, még akkor is, ha belül szépen lassan meghalnék ettől.
- Kook én nem akarom elvenni azt a lányt. Én másba vagyok szerelmes már nagyon régóta. - fakadt ki végül. A szívem elfacsarodott. Látni azt, hogy szenved, és nem tehetek érte semmit talán a legrosszabb, de az sem túl kellemes, hogy tudom: szerelmes valakibe. Azt hittem felkészültem erre a pillanatra, amikor el kell engednem, mert végre félbe hagy a partnerei cserélgetésével és véglegesen elveszi valaki tőlem, de soha sem gondoltam volna azt, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik.
- Értem... Szeretném, ha tudnád, hogy én támogatlak, ha gondolod beszélhetek a szüleiddel, hogy gondolják meg a döntésüket. - ajánlottam fel.

Mosollyal az arcán elfordult és megrázta a fejét.
- Nem biztos, hogy jó ötlet. Főleg úgy, hogy rólad van szó. - közölte inkább a cipőjének, mintsem, hogy nekem.
Először nem értettem, hogy mire gondol és ennek hangot is adtam.
- Hogy?
Újra meglóbálta a fejét, minek hatására fürtjeibe bele kapott a szél, így megtáncoltatva kék tincseit a levegőben.
- Kérlek ne keljen kimondanom, így is elég zavarba ejtő. - ekkor vettem észre, hogy arca enyhén piros árnyalatot vett fel. Arra gondol, hogy belém szerelmes? De hát az lehetetlen, vagy talán mégse? Hisz így értelme van annak, hogy miért nem akarta elmondani a dolgokat. De, ha ez így van, akkor talán arról is tud, hogy én is érzek iránta valamit? Mégis honnan tudná? Ennyire nyilván való lenne? Hát persze, hisz Rosé is rájött, aki alig ismer, akkor Tae már biztosan rég tudja.
A gondolatra azonnal felforrósodott az arcom, végig tudta, de mégsem szólt.
- Ha jól értem, akkor én... - nem tudtam befejezni a mondatom, valami meggátolt ebben. Csak ültem és néztem őt, mintha megállt volna körülöttünk az idő. Viszont ez nem történt így, mert a következő pillanatban hatalmas mennydörgés szakította meg a köztünk lévő csendet, mire összerezzentem.
- Szerintem keresnünk kéne egy fedettebb helyet mielőtt ránk szakad az ég. - én csak bólintottam és követtem őt az autójához, amibe be is szálltunk. - Haza vigyelek? - fordult felém.
- Hát az a probléma, hogy már visszamondtam az albérletem így... nem igazán van hova mennem. - jöttem kissé zavarba.
- Oh, akkor akár átjöhetnél hozzánk is, persze csak ha szeretnéd. - ajánlotta fel.
- Nem akarok a szüleid terhére lenni, majd elleszek Jiminnél.
- De hát nála ott van az öccse és nincs plusz helye. Nyugi nem zavarsz, tudod jól. - villantott felém egy félmosolyt és nagy lélek erő kellett ahoz, hogy ne sóhajtsak fel azonnal.

Végül bele mentem, hisz igaza volt. De nagyon féltem attól, hogy mindezek után mi lesz.

Gyorsan beszaladtunk a már jól ismert faajtón, hogy végre ne ázzunk tovább. Mire oda értünk Taehyungék házához teljesen leszakadt az ég. A cseppek oly gyorsan és nagy szemekben esett, hogy pár perc alatt bőrig áztunk. Alig vártam, hogy végre ledobáljam magamról a csurom víz ruhákat és vegyek egy forró zuhanyt.

- Ah jól eláztunk. - mosolygott rám, szétzilált haja mélybarna szemeibe lógott, de én még így is láttam a játékos csillogást benne.
- Eléggé. - nevettem el magam.
- Szerintem menjünk el áztassuk le magunkat egy kicsit. - kacsintott rám. A vér azonnal az arcomba szökött. Nem fürödhetünk együtt, mert akkor akaratomon kívül rossz dolgok történnének.
- Együtt? - kérdezek rá nagy nehezen a gombócot a torkomban minél jobban visszanyelve.
- Persze. Gyere. - elkapta a kezemet és egészen a fürdőig húzott. - Ha elhúzzuk a függönyt, akkor egyáltalán nem fogjuk látni egymást.

Magamban jól hókon vágom magam, hogy elfelejtettem, náluk külön van kád és tusoló is.
Tae fogta magát és le is vette a pólóját és a nadrágját, így már csak egy alsó takarta a testét. Nem bírtam megállni, hogy a velem szemben lévő tükörből ne lessem meg.
Nem túl izmos, sőt egy kis pocakja is van, de számomra pont így tökéletes. A hátán szinte minden izmát ki lehet rajzolni, anélkül, hogy ráfeszítene és azok a combok...

Mire észbe kaptam már az egész arcon egy paradicsomhoz volt inkább hasonlítható, de szerencsére pont ekkor lépett be a tusolóba és húzta el a függönyt. Én is gyorsan engedtem valamennyi vizet a kádba és villámsebességgel vetkőztem le, hogy aztán elnyelhessenek a habok. Egy kicsit áztattam magam miután gyorsan megmostam magam mindenhol és még jó is, hogy nem pattantam ki azonnal a kádból, mert az idősebb pont ekkor gondolta úgy, hogy kilép a kabinból egy szál törölközőben. Próbáltam habokba rejteni pirosodó arcomat kisebb-nagyobb sikerrel.