My Angry Angel (Taekook FF.)

16. Fejezet

Eltelt egy nap és az óta is csak azon a csókon jár az agyam. Nem mondott utána semmit és én se tudtam szóhoz jutni. Azóta nem is beszéltünk róla, szinte ugyan úgy viselkedünk, mint előtte, leszámítva az apró érintéseket, amiket kapok tőle, ha elhalad mellettem vagy egymás mellett vagyunk. Kicsit rosszul is esik, hogy neki csak ennyit jelentett, hisz én ezzel szemben a mennyországban éreztem magam. Már az is eszembe jutott, hogy csak illúzió volt, de nincs ennyire élénk fantáziám az biztos tehát ezt kizártam.

Estére már egyszerűen nem bírtam magammal és maszájnak éreztem, hogy felhozzam.
Az ágyán ült és éppen telefonozott, míg én előtte tettem ugyan ezt, csak épp nem tudtam figyelni a készülékre. Le is tettem magam mellé és kicsit helyezkedtem idegességemben.
- Taetae? - szóltam hozzá, hogy figyeljen rám és ő azonnal rám is emelte gyönyörű barna tekintetét. - Szóval... a tegnapi... - de nem tudtam befejezni, mert felemelte mutató ujját, hogy elhallgattasson.
- Sajnálom. Nem kellett volna ezt tennem, mert barátnőd van, de... egyszerűen elragadtak az érzelmek. - az arca felvett egy pirosabb árnyalatot, csak pislogtam zavarán, nem kicsit döbbentett meg. - Ígérem, nem fordul elő többet, hisz látom, hogy ez a dolog csak egyoldalú. - nem nézett a szemembe és elég halkan is beszélt.
- Ne sajnáld. - találtam meg végre a hangom, de azonnal zavarba is jöttem mikor újra felpillantott rám.
- Hogy? - nézett rám kerek szemekkel, de válaszolni már nem tudtam, mert a szoba ajtaja nagy sebességgel nyílt ki és lépkedett be rajta a váratlan vendég.
- Na mizu srácok? - dobta le magát az ágyra mellék, mintha ez teljesen természetes lenne.
- Rosé, te mit keresel itt? - kérdeztem figyelmen kívül hagyva, hogy nem is köszönt.
- Jöttem megnézni, hogy a két kedvenc pasim összejött e már. - rántotta meg a vállát, mire, ha lehet ennél is jobban zavarba jöttem és nem mertem Taere nézni. - Ne akarjátok beadni, hogy még mindig nem mondtátok el egymásnak.
- De hát... tegnap azt mondtad, hogy együtt vagytok Jungkookkal. - zavarodott össze teljesen a kék hajú, de én se voltam másképp.
- Hahó, csak azért mondtam ezt, hogy anyám végre leakadjon rólam és szerintem neked se jött rosszul. Gondolom, apád már nem akarja az esküvőt. - mondta teljesen úgy ezt Taehyungnak, mintha magától értetendő lenne. - Na de most ti meséljetek. - nézett ránk csillogó szemekkel.

Pár percig hallgattunk mind a ketten, de ez nem tartott sokáig, mert erőt vettem magamon, végül is benne megbízhatok, eddig is csak segített.
- Tegnap este miután elmentetek én feljöttem Taetaehoz és történt egy-két dolog. - nem mertem végül kimondani a lényeget.
- Lefeküdtetek? - döbbent meg mosollyal az arcán a lány - ti aztán gyorsan haladtok. - nevetgélt.
- Csókolóztunk. - szólalt meg Tae kissé rekedt hangon. - Csak megöleltem és utána meg is csókoltam. - mondta ki egy szuszra én meg nem bírtam tovább, a tenyerembe temettem arcomat, hogy eltakarjam pirosságát.
- Na, ez is valami. - rántott vállat Rosé.
- Chae Young, téged ez nem is zavar? - értetlenkedett tovább a kék hajú.
- Ez - mutatott itt ránk - egyáltalán nem, de az jobban, hogy a rendes nevemen szólítasz tegnap óta. Hívj te is nyugodtan Rosénak. A barátaim mind a becenevemen szólítanak, szóval te se tedd másképp. Viszont visszatérve, akkor ti most össze is jöttetek? - kérdezett kíváncsian. Azt hiszen kezd olyan lenni, mint egy fangirl.
Megrántottam a vállam, hisz én sem tudom, mi van köztünk pontosan.
- Barátok vagyunk Rosé. - tekintetével még mindig a kezét fixírozta inkább, hogy felnézett volna.
- És? Jó akkor majd segítek. Tae - fordult az említett felé és kezei közé fogta az arcát, hogy biztos figyeljen rá. - Emlékszel a dalra, amit akkor adtatok elő, amikor megismertelek titeket? - óvatosan bólintott. - Szerinted kihez szólt? Mert én már akkor is tudtam, hogy nem nekem.
- De... Az csak egy dal...
- Komolyan nem esik le? - megköszörülte a torkát és nagy meglepetésemre elkezdte halkan énekelni az egyik versszakot. - Annyira szeretlek, annyira szeretlek, egy gyönyörű hazugságot formázva neked. Annyira őrülten szeretlek, annyira őrülten szeretlek. Kitörölve magam, hogy a bábod lehessek. - Ekkor elengedte az arcát és csak mosolygott. Taehyung rám kapta kissé könnyes tekintetét és úgy éreztem rájött végre.
- "Egy gyönyörű hazugságot formázva neked" - ismételte el az egyik sort - Mióta?
Eközben Rosé lassan felkelt az ágyról és kicsit arrébb ment.
- Már egy ideje. - nem mertem a szemébe nézni, minden hova tekintettem csak felé nem.

Nem válaszolt és kicsit már kezdtem kényelmetlenül érezni magam, mikor lágyan az államhoz ért és maga felé fordított. Csak akkor vettem észre, hogy közelebb jött hozzám és csak pár centi választott el minket egymástól. Ekkor hangos tapsolásra lettünk figyelmesek meg egy nagyon vékony sikkantásra, amitől még a vér is megfagyott bennem.
- Chae! - mordult rá Taehyung a lányra. - Megtennéd? - nézett rá szúrós szemmel. A szőke fogta magát és kuncogva kiment a szobából és az ajtót is becsukta maga után.

- Miért nem szóltál? - fordult vissza hozzám és sokkal lágyabb volt a hangja.
- Mert féltem, hogy akkor talán elveszítelek. Jobbnak láttam melletted maradni, mint a barátod. - vallottam be.
- De mégis, ha ennyire szenvedtél. Én meg észre se vettem, hogy miattam. - harapott bele alsó ajkába, mitől majdnem félre nyeltem a levegőm.
Megrázta a fejét és eszmélni se volt időm, meg éreztem édes ajkait a sajátomon. Annyira meglepődtem, hogy ellöktem magamtól és ijedten néztem rá - valószínűleg - teljesen piros arccal.
- Oh, sajnálom. - húzódott kicsit távolabb tőlem és felhúzta a térdeit.
Hirtelen ötlettől vezérelve négykézláb elé másztam és óvatosan megsimítottam az arcát, hogy rám nézzen. Ezt kihasználva gyorsan szájára tapadtam. Szinte azonnal visszacsókolt és végig nyalt alsó ajkamon ezzel azt elérve, hogy nyelvével elmélyítse a csókot. Próbáltam harcolni a dominanciáért, de elég hamar vesztettem ellene így hagytam, hogy ő vezessen.
Pár pillanattal később lihegve váltunk el egymástól hevességünk miatt.