My Angry Angel (Taekook FF.)

1. Fejezet

,,Az ajkak találkoznak, ezt átlagosnak vehetnénk,
A szívem túl sok ütemet ver egyszerre
Ha egymásnak szántak minket, már együtt lennénk,
Láss, amit látni akarsz, de én most csak téged látlak"

- Sziasztok! Újra én vagyok az, Jungkook, és megint egy könyvajánlót hoztam nektek - kezdtem el a mai első teendőmet, miszerint egy videót készítettem a Youtube-ra.

Könyveket szoktam bemutatni, és ez most sem volt másképp. Mindenféle stílust szeretek, de a legjobban a dráma, mint stílus és azon belül is romantikus művek tetszenek, így ilyeneket is mutatok be.

Miután végeztem a felvétellel, megvágtam és fel is töltöttem a videót, majd meg is érkeztek az első kommentek.

Egyszer igazán bemutathatnád azt a srácot a háttérben.
Együtt vagytok?
Hogy hívják?

És hasonlók érkeztek, komolyan mondom, ezek a lányok csak miatta nézhetik a videóim. El tudom képzelni, hogyan csorgatják a számítógépük előtt a nyálukat, mintha ez teljesen természetes lenne. Egyszerűen felfordul az olyan emberektől a gyomrom, akik csak a külsőre mennek.

- Na, végeztél végre? - ejtette a mellkasára az éppen előbb lapozgatott könyvet, az ágyamon fetrengve.

- Igen, és már megint rólad kérdezgetnek - válaszoltam unottan, és hátra fordultam, hogy ránézhessek.

Keresztben feküdt a matracon, míg kékre festett haja rendezetlenül lógott bele az arcába. Világos barna szeme álmosan csillogott, viszont miután válaszoltam neki azonnal élénkséggel kezdett el ragyogni.

- Miért nem mutatsz be végre a nézőidnek? Lehet, megnőne a nézettséged is - kacsintott rám egy önelégült mosoly kíséretében, amitől kedvem támadt elolvadni, de nem tettem. Helyette csak egy félmosollyal az arcomon megcsóváltam a fejem.

Na, igen, ő itt a legjobb barátom; Taehyung - egy igazi nőcsábász. Csak azért jön össze egy lánnyal, hogy megfektesse, és pár alkalom után már el is dobja őket. Nem értem, ennek mi értelme, ha annyira akar valakit, akkor álljon össze végre egy normális lánnyal, és ne csak játszadozzon velük, bár ez az én helyzetemen nem segítene.
Na, és, hogy miért mondom ezt? Hát, mert vagyok olyan szerencsétlen, hogy két éve szerelmes vagyok ebbe a tökfejbe. De vajon miért nem mondtam még el neki? Mégis mit veszíthetek?
Egyszerűen tönkre tenné a barátságunkat, és inkább élek úgy, hogy mellette vagyok, mint legjobb barátja, minthogy végleg elveszítsem. Mint mikor eljön az ősz, a fák gyönyörű zöld levelei elhagyják intenzív színeiket, és sokkal fakóbb, sárgás árnyalatot vesznek fel, majd erőtlenül hullnak a mélybe, akárcsak én, ha többet nem tudhatnám magam mellett.

- Persze, hogy te még népszerűbb legyél, igaz? - horkantottam fel a kérdésére.

- Már nem azért, de ahhoz képest, hogy te, aki minden csajt lekoptat elég csúnyán, mégis népszerűbb vagy nálam - támaszkodott a könyökére féloldalasan, amitől fürtjei kócosan buknak arca elé.

- Ez van, ha én vagyok a banda front embere. Egyébként meg ne panaszkodj, így is tapadnak rád a csajok - forgattam meg szememet, mert egyszerűen hihetetlen ez a srác.

Már kiskoromban észrevettem, hogy valami nincs rendben velem. Soha sem érdekeltek a lányok, és ahogy azt előbb is mondta a barátom, mindig lapátra teszem a próbálkozókat. Eleinte csak azért, mert egyikhez sem vonzódtam, de két éve, mióta elkezdtem gyöngéd érzelmeket táplálni Tae felé, megbizonyosodtam róla, hogy soha sem fogok tudni vonzódni egy lányhoz sem.

- Na, azt hiszem, lassan indulnunk kéne, mert Jimin már biztos vár minket a bárban - pattant fel az ágyamról, ami nem igazán volt nevezhető annak, hisz csak egy matrac volt a földön.

Tudom, nem luxusban élek, de nekem pont megfelel. Van egy kis fürdőm, illetve egy nagyobb tér is, ahol helyet kapott két nyitott polcos szekrény és egy zárt. A bejárattal szemben van az "ágyam" középen az ablak alatt, két oldalt pedig a szekrények.
A polcok tele vannak különböző könyvekkel, DVD-kel, meg kis figurákkal.
Szeretek itt élni, mert közel van az egyetemhez, és legalább nem zavarnak a szüleim, mivel ők a külvárosban élnek. Nem a legjobb a kapcsolatom velük, ezért is döntöttem úgy, hogy a nagyvárosban folytatom a tanulmányaimat.
Jimin a bandánk harmadik tagja, és sokat járunk el vele inni, együtt lógni. Ő egy igazi szabad szellem, ezt pedig a külsejével sem próbálja tagadni: mind a két füle percingekkel van teli, sőt az alsó ajkának a jobb oldalán is található egy karika. Ezen kívül folyton feketét hord, különböző bandás pólók díszítik a felső testét, de ezt a zordságot elég jól kompenzálja a kiszőkített haja és a világosabb barna szeme, melyben szinte mindig színes kontaktlencséket hord.

- Rendben, csak még felkapok egy pulcsit - válaszoltam, és azonnal a szekrényem felé vettem az irányt, hogy megkeressem a kedvenc fekete pulcsimat, ami igazán jól illett ében színű hajkoronámhoz. Tarkómig növesztettem meg, és elől kissé belelógott fekete szemeimbe.

Pár perccel később már úton is voltunk a megbeszélt helyszínre. Hideg volt, a szél fújt így sötétedés után, csípte arcomat a hideg levegő, de csak addig, míg be nem ültünk a kocsimba.
Mivel úgy egyeztünk meg, hogy én ma nem iszok, hogy haza tudjam vinni a srácokat, Taehyung furikázott el engem a bárig. Legalább nem nekem kell oda fele is vezetnem.

- Hé, srácok, már azt hittem, meg sem érkeztek! - jött elénk drága barátunk, akin már látszott, hogy elkezdte az alapozást mielőtt megérkeztünk volna. Lélektükre úgy csillogott az elfogyasztott alkoholmennyiségtől, akár a csillagos ég felettünk.

- Bocsi, csak be kellett fejeznem a videómat - vakartam meg zavartan a tarkómat.

- Semmi baj. - A kezünkbe nyomott egy-egy felest, amit eddig a sajátjában szorongatott.

- Nem emlékszel? Én ma nem iszok - adtam vissza neki a poharat, és szemet forgatva megindultam a bejárat felé.

A srácok követtek engem miután koccintottak, majd lehúzták a piájukat. Leültem egy üres asztalhoz, és kértem magamnak egy narancslevet, hogyha alkoholt nem is, de valamit igyak.

- Amúgy, hogy haladsz az új dalszöveggel, Kook? - kérdezte Jimin, ezzel megtörve a hosszúra nyúlt hallgatásomat.

Csak ültem a poharam felett, és néztem magam elé, próbálva kizárni a körülöttem lévő embereket.

- Elég jól, már csak pár versszak hiányzik.
Hanyagul megrántottam a vállam, majd a zenére ütemesen ringatózó tömegre fordítottam figyelmemet.

Mi így hárman együtt zenélünk, párszor még fellépésünk is van egy-két bárban. Én vagyok az énekes, szólógitáros és egyben zeneszerző is, Taehyung a basszusgitárosunk és Jimin a dobos.
Nem mellesleg ebből kifolyólag mi vagyunk az egyik legnépszerűbbek a karunkon, de szinte az egész egyetemen ismernek minket.

- Hé, srácok, kimegyek a mosdóba - szólaltam meg egy órával később, már el is indultam a mellékhelyiség felé.

Intettek egyet, ezzel le is rendezték a dolgot. Szememet még utoljára megforgattam nemtörődömségükön. Néha sajnálom azért, hogy amikor isznak, szinte figyelmet sem fordítanak rám, de már hozzászoktam.
Mikor már a kezemet mostam, valaki belépett az ajtón. A tükörből megláttam, a nem kicsit ittas állapotban lévő legjobb barátom.
Megtöröltem tenyereimet, majd felé fordultam, mivel megtámaszkodott a falnál, és csak nézett maga elé, mintha nem lenne teljesen magánál.

- Jól vagy, haver? - tettem kezemet bal vállára, hogy rám nézzen, de mikor ez megtörtént, csak egy szörnyen ködös tekintettel találtam szemben magam, ami kifejezéstelenül meredt rám.

Sajnos sokszor láttam már ilyen állapotban, szinte mindig ez történik, ha eljövünk inni. Biztos vagyok benne, hogy valami nincs rendben nála, mert mindig szörnyen leissza magát. Bár többet is tehetnék annál, hogy haza viszem, és ellátom vízzel meg egy kis fájdalomcsillapítóval a reggeli fejfájás ellen.
Szólásra nyitottam volna a számat, de abban a pillanatban fordított helyzetünkön, és neki lökött a falnak, ami nem kicsit fájt, majd két kezével a fejem mellett támaszkodott meg. Felvezette rám gyönyörű barna szemét, egy ideig csak szuggerált, mintha nem tudná, hogy éppen ki áll előtte. Csendben, kicsit feszengve vártam, hogy most mégis mire készül. A másodpercek óráknak tűntek, míg elvesztem tekintetében.

- Szeretlek...

*･ﾟﾟ･*:.｡..｡.:*ﾟ:*:✼✿