My Angry Angel (Taekook FF.)

4. Fejezet

Már alig bírtam kivárni az óra végét, hogy megbeszélhessük a részleteket Roséval. Amint meghallottuk a csengőt a tanár pedig elengedett, gyorsan összepakoltam a cuccom és siettem a lány után a terem elé.
- Mikor érsz rá? - kérdeztem egy halvány mosollyal az arcomon.
- Ma órák után? - felelt kérdéssel a kérdésemre, mire el kellett engednem egy kis nevetést fej rázva.
Hihetetlen aranyos ez a lány.

- Nekem oké. - feleltem, miközben elindultunk a következő terem felé.
Hamar elérkezett az ebédidő és miután kikértem az ételt, szemmel elkezdtem keresni barátaimat. Szerencsére ez hamar sikerült és odaérve hozzájuk le is huppantam Jimin mellé.
- Na, megérkezett az elveszett nyulacska. Merre jártál egész nap? - kérdezte felém fordulva szőke barátom, viszont nekem megakadt a szemem az előttem ülő Taehyungon.
- Csak jött egy új diák a karomra és neki segítettem megtalálni a termeket. - rántottam vállat, mintha valami jelentéktelen dologról lenne szó.
- Ó, szóval csaj van a dologban. - nevetett Mochi.
- Igen csaj, de még csak most ismertem meg, ne képzelj bele mindent. - forgattam meg a szemem miközben nekiálltam elfogyasztani az ebédemet.
- De nagy dolog, mert eddig max annyira álltál szóba egy lánnyal, hogy visszautasítsd. - mért végig, fürkésző tekintettel Jimin.
- Szerintem meg az ő dolga, hogy kivel ismerkedik. - szólt közbe semleges hanggal az eddig csendben ülő barátunk. - Mik a terveid? - fordította felém mogyorószínű tekintetét, ami most valamiért még sötétebbnek tűnt.
- Hát még nem nagyon gondolkodtam, de... - itt kicsit megálltam, mert nem tudtam, mennyire szeretném velük megosztani a mai programom. De végül is az a célom, hogy feledjem az érzéseimet így mi baj lehet belőle? - Elviszem ma délután teázni, és közben megmutatom neki a környéket. Még csak most költözött ide és nem nagyon tudja, mi merre van.
- Ez nagyszerű ötlet. - mosolyodott el Tae pár másodperc csend után, de valahogy nem éreztem az igazinak, mintha rejtegetne valamit.

...

Órák után, izgatottan várakoztam a suli előtt Roséra. Nagyon reméltem, hogy jól fog sikerülni ez a "randi". Rám férne már, hogy kicsit elengedjem a nyomorom és kicsit jól érezzem magam. Az utóbbi időben erre nem nagyon volt lehetőségem, de bizakodó vagyok jó ideje először.
Gondolataimból egy aranyos, de egyben ismerős hang rángatott ki.
- Jungkook. - intett nekem pár méterről és hamar mellette.
Bólintott, így el is indultunk a kávézó felé. Nem volt túl messze és igazán hangulatosnak is tűnt. Az egész belső térre be lehetett látni a nagy ablakok segítségével, mik párkányain végig zöld növények díszelegtek. Valószínűleg nyáron kint is lehet fogyasztani az italokat és süteményeket, mert helyes kis kör lapú asztalok voltak a kirakat előtt.
Beinvitáltam partneremet és leültünk egy, az ablak melletti, asztalhoz. A szeme csak úgy csillogott, ahogy körbe nézett, de nem is véletlenül. Belülről is ugyanolyan szemkápráztató volt a hely, mint kívülről.
Egyszerű kis asztalok, körülöttük kettő, három helyes kis székkel. A falak sötétebb tónusú barnára voltak festve és itt-ott egy kép, vagy egy zöld növény díszítette azt.
A bejárattal szemben volt a pult, ahonnan lehetett rendelni, vagy a pincér onnan hozta a rendeléseket. A kiszolgálóknak egyszerű, de mégis igényes munka ruházatuk volt. Sötét barna felső és alsó, egy világosbarna köténnyel.
- Mit hozhatok? - mosolygott ránk egy magasabb, barna hajú lány, aki a pincér lehetett.
- Én egy Vaníliás turmixot szeretnék.
- Nekem pedig egy latte lesz. - adtuk le a rendelésünket és miután a lány meghajolt, már ment is vissza a pulthoz.
- Szóval... hogy-hogy el kellett költöznötök? - kezdtem bele a beszélgetésbe, hogy kicsit oldjam a hangulatot.
Szerencsére sikerült is, mert amint észrevette partnerem, hogy hozzá beszélek, felderült az arca.
- Igazából a szüleim elváltak és édes anyám úgy gondolta, hogy jobb lesz a környezetváltozás mindkettőnknek.
- Sajnálom, nem tudtam.
- Hagyd csak. - legyintett. - Jobb így, mintha minden nap veszekednének. - Próbálta leplezni kis szomorúságát, de láttam a szemében, hogy azért nem érintette túl jól a dolog.
- Mi van a te szüleiddel? - törte meg a csendet, ami kezdett közénk telepedni.
- Hát, igazából ők vidéken laknak és én egy kis garzonban élek, amíg tanulok. - rántottam vállat.
- Ez szörnyű. - szomorodott el. - Nem hiányoznak néha?
- Nem igazán, de erről most ne beszéljünk. - próbáltam terelni a témát. - Azért jöttünk, hogy jól érezzük magunkat. - mosolyogtam rá halványan.
Ez után sikerült túllépnünk a kényelmetlen beszélgetésen és végül mindketten jól éreztük magunkat. Most először éreztem azt hetek óta, hogy szinte eszembe se jutott Tae. Annyira felszabadultnak éreztem magam, mintha végre nem kéne amiatt aggódnom, hogy szorongani fogok, és mintha minden csak egy rossz álom lett volna. Persze ott motoszkált bennem a bűntudat még annak ellenére is, hogy tudtam, nem teszek ezzel a randival semmi rosszat.
- Mit szeretsz szabad idődben csinálni? - kortyoltam bele a már második kávémba kérdésemet befejezvén.
Egy pillanat alatt megjelent egy halvány, piros árnyalat az arcán.
- Énekelni szeretek általában, de nem vagyok valami jó. - kuncogott fel kínosan.
- Valóban? Egyszer meghallgatnálak.
- Nem hiszem, hogy jót tenne a fülednek. - próbált tiltakozni.
- Nyugi, hallottam már rossz hangokat, mindenkinek el kell kezdenie valahol. - biztattam.
- Na jó, legyen. De, csak mert ilyen édes arcot vágsz. - kuncogott újra azon az angyali hangján.
Ezután elindultunk sétálni a környéken. Sokat nevettünk egymáson, kiderült, hogy annyira nem félénk lány, mint amilyennek elsőre tűnne. Betévedtünk egy parkba és ott leültünk egy eldugottabb padra, hogy kicsit pihenjünk a sok sétától és nevetéstől. Őszintén nagyon jól éreztem magam, felszabadultan. De sajnos, mint mindent, ezt a pillanatot is megszakította egy nem várt üzenet, már meg sem lepődöm, hogy pont most írt rám valaki.
Elővettem hát a telefonom és megnéztem, ki zaklat ilyenkor, viszont sejthettem volna, hogy Jimin az.
Megkérdezte, hogy tudnánk-e beszélni, hogy hétvégén hogyan lesz a koncert, én csak annyit válaszoltam, hogy nem érek rá és azzal el is tettem a készüléket.

- Szerintem ideje haza mennem - szólalt meg mellettem Rosé.
- Rendben, menjünk. - felsegítettem a rozoga padról és elkísértem egészen a házáig.
Már kezdett sötétedni, így már az első csillagok felragyogtak az égen.
- Hát itt volnánk. - állt meg egy panelház előtt és felém fordult. A szeme csak úgy csillogott a Nap lemenő fényében és egyre azt éreztem, hogy elgyengít tekintete. Mintha nem lenne körülöttünk semmi.
Egyre csak közeledett felém, míg a végén csak pár milliméter választott el minket egymástól. Nem várt sokat, óvatosan az enyémekhez érintette ajkait, hogy egy lágy csókba invitáljon. Gyengeségemnek hála engedtem az édes késztetésnek és miután magamhoz tértem, viszonoztam csókját.
- Jó éjt - mosolygott rám.
- Neked is - viszonoztam gesztusát, míg figyeltem, ahogy bemegy az épületbe.

Nem sokkal később én is elindultam haza, de szerencsére nem lakik túl messze az én lakásomtól, így húsz perc alatt haza tudtam érni.
Amint beléptem az ajtón, ledobtam a táskám és a cipőimet, majd leültem az ágyam szélére, de persze nem ülhettem nyugton, megint érkezett egy üzenetem. Azonban ez most nem Jimintől, hanem Taehyungtól jött.

Taetae:
Na, milyen volt a randi?
Lefagytam és hirtelen olyan bűntudat kerekedett felém, mit még sosem éreztem. Mintha hirtelen kitéptek volna belőlem egy darabot.
Megint kezdődött minden elölről.