B R E A T H

XV.

Mindketten mélyen egymás szemébe néztünk. Nem szólt egyikőnk egy szót sem. Warren kék szemei szinte a lelkemig hatottak és nem tudtam neki ellenállni. Szemei az ajkaimra estek majd újra mélyen a szemembe nézett és elmosolyodott. Arcán megjelentek azok az aranyos kis gödröcskék amiket úgy szeretek. Te jó ég ugye nem estem bele Warren Jamesbe?! Ez nem történhet meg, nem lehetek az a sokadig buta liba aki bele szeret és miután ágyba vitte ki is rúgja egyből. Én nem olyan vagyok mint a többi lány. Amióta itt vagyok sok pletykát hallottam Warrenről és a haverjairól. Például ott van Zayne igaz ő nem a mi iskolánkba jár, de elvileg már volt javítóintézetbe és az a vörös hajú lány sem egy szent.
Warren egyre közelebb hajolt hozzám, amikor tudatosult bennem, hogy mit is kérdezett és mit akar csinálni. Engem ma mindenki elakar hívni randira? Hirtelen hátrahőköltem és zavartan kérdőre vontam.

- Mit csinálsz? - néztem rá válaszra várva.
Warren furán nézett rám és zavartan elnevette magát.

- Azt hittem te is akarod - felelte nevetve és kezével a sötét hajába túrt - De mi a válaszod? - kérdezte  kék szemeivel engem fürkészve.

- Miért akar engem ma mindenki moziba vinni? - tettem fel a költői kérdést magamnak.

- Ki hívott még el? - kérdezett vissza és a hangján azt éreztem mintha mérges lenne.

- Csak Hayes - ahogy kimondtam a nevét egyszerre tudatosult bennem, hogy nekem ma randim van Hayesel és ahelyett hogy elkészülnék Warrenre pocsékolom az időmet - Jézusom mennyi az idő? Már rég készen kéne lennem - kezdtem el kapkodni a cuccaimat és próbáltam összeszedni magam.

- Neked komolyan Hayesel van randid? Azzal a Hayesel aki az osztálytársunk? - hüledezett még mindig az ágyamon ülve.

- Állj fel - szóltam rá. Warren hirtelen elhallgatott és kérdőn nézett rám.

- Nem - felelte makacsul.

- Mi az hogy nem? - kérdeztem vissza meglepődve - Állj fel és menj haza - indultam meg felé, mire ő hanyat vágta magát az ágyamon és meg se moccant.

- Ez most komoly ne legyél már gyerekes - álltam meg előtte csípőre tett kézzel - Warren kérlek állj fel és menj haza - szóltam rá utoljára, de ő meg sem mozdult.
Kínomban már nem tudtam mit csinálni, hirtelen ötlet volt és nem is gondoltam át teljesen, de megragadtam a karját és próbáltam felhúzni - persze hogy nem sikerült - Warren még mindig nem mozdult. Egyre jobban erőlködtem, amin jót szórakozott, majd hirtelen Warren megragadta a csuklómat és magára rántott.
Újra szemtől szembe találtam magam vele, de ezúttal már egy milliméternyi hely sem volt közöttünk. Warren a derekam köré fonta karjait és szorosan magához ölelt, kék szemeivel engem fürkészett és mikor észrevette mennyire vörös lettem széles mosolyra húzta a száját. Hova tűnt hirtelen az előbbi "kisgyerek" akinek egy egyszerű mondatot is nehezére esett kinyögnie?

- Most mit fogsz tenni Rosie? - mindig beleborzongok, ha így becéz engem.

- Hagy ne mondjam, hogy most mit tennék veled - válaszoltam reflexből és így kimondva eléggé félre érthető. Warren persze egyből a rosszra gondolt és perverzül elmosolyodott. - Ne gondolj rosszra Warren - szóltam rá és megpróbáltam feltápászkodni sikertelenül.

Warren még mindig szorosan magához ölelt és nem engedett. Nekem pedig ketyegett az óra és fogalmam sem volt mit kezdjek Warrennel.

- Mond Rosie, mit jelentek neked? - kérdezte hirtelen Warren komoly hangon.

Kérdésén meglepődtem és furán néztem rá. Nem tudtam mit válaszoljak neki, hiszen még én magam sem tudtam, hogy mit érzek. Az tény, hogy vonzódom hozzá, nagyon is, de az érzéseimmel nem vagyok tisztában. Nem tudom, hogy ez szerelem vagy csak egy kis fellángolás, a törődés és figyelem miatt. Nem akarok neki hazudni sem. Én tudom, hogy ő nem egy rossz ember, csak rossz társaságba keveredett. Tudom, hogy neki is vannak érzései mégha tagadja is és néha goromba.