B R E A T H

VIII.

Az óra eltelt a maga kínzó lassú tempójában, bár figyelnem kellett volna az órán még sem tudtam. Csak vártam, hogy végre vége legyen az órának és beszélhessek Hayes-el. Nem tudtam, hogy Lola a testvére és nem valami szépen beszéltem vele. Arra is kíváncsi voltam, hogy miért vannak ilyen rosszban Warren-el, de ezt lehet el kell felejtenem hiszen nem az én dolgom.
Az óra már a végén járt és megkönnyebbülés volt, amikor meghallottam a csengő hangját. A többiek összeszedték a cuccaikat és kisétáltak a teremből, hogy a tornacsarnokba mehessenek, hiszen testnevelés óra következett. Clara és Nora megálltak előttem, de mondtam nekik, hogy várjanak meg kint én pedig elindultam a fiúkhoz, de valaki megfogta a csuklómat. Mikor megfordultam Warren szúrós tekintettel nézett rám.

- Hová mész? - kérdezte nem túl kedvesen.

- Csak beszélgetni szeretnék - feleltem neki és kirántva a kezem Hayes felé vettem az irányt.

- Hayes lenne egy perced? - szólítottam meg a barna hajú, magas, kék szemű fiút, aki mosolyogva fordult felém.

- Persze - mondta elbűvölő mosollyal, a haverjait pedig előre küldte.

- Bocsánatot szeretnék kérni - kezdtem el.

- Még is miért? - nézett rám meglepődve.

- Nem tudtam, hogy Lola a testvéred és - folytattam volna, de félbeszakított.

- Nem csináltál semmit - vonta meg a vállát.

- De nem voltam túl kedves hozzá - feleltem neki, válaszom hallatán elnevette magát.

- Ismerem a húgomat, ne aggódj, tudom milyen, és nem kell azért bocsánatot kérned, mert megvédted magad - mondta nekem kedves mosollyal az arcán.

- Én csak - nem tudtam zavaromban mit mondani.

- Aranyos vagy - nevetve beleborzolt a hajamba a kezével, aztán elköszönt és a többiek után sietett.

Annyira meglepődtem, hogy meg sem tudtam mozdulni. Csak álltam és néztem, ahogyan kisétál a teremből. Kicsit zavarban is voltam, nem mondom, hogy nem volt helyes, mert hát nagyos is az és nagyon kedves is. Pár másodperc után össze szedtem magam és én is kisétáltam a folyosóra, ahol a lányok helyett Warren várt rám.

Warren hátával neki támaszkodott a falnak, karjait keresztbe fonta maga előtt és mikor meglátott válaszra nyitotta a száját. Megpróbáltam levegőnek nézni, ezért fogtam és szó nélkül elsétáltam mellette ott hagyva őt. Az volt a tervem, hogy amilyen gyorsan csak tudok megyek a következő órámra, de sajnos ez nem jött be.

Warren megragadta a csuklómat és magához rántott, majd nagy erővel a falnak nyomott. Kezeivel szorosan nyomta a csuklómat a kemény falnak, egyik lábát pedig az enyéim közé fúrta, megakadályozva a szökésemet. Farkas szemet nézett velem, olyan közel volt, hogy szinte majd bele őrültem. Éreztem az erős parfümje illatát és a heves lélegzetvételét. Szerencsére nem látott minket senki, mert már mindenki a saját óráján volt.

Zavaromban nem tudtam mit csináljak, fejemet oldalra fordítottam és úgy próbáltam egy kis távolságot tartani. Warren mély levegőt vett és végre megszólalt.

- Mit beszéltél azzal a seggfejjel? - szegezte nekem a kérdését ellent nem mondást tűrően.

- Nem tartozik rád - préseltem ki halkan a szavakat.

- Lehet, de engem érdekel - mondta komor hangon.

- El- El engednél?! - dadogtam még mindig zavaromban, de ezúttal vissza fordítottam a fejem és egyenesen a szemébe néztem.

- Nem - felelte némi gondolkodás után és huncut mosolyra húzta a száját.

- Mit csinálsz? - kérdeztem tőle döbbenten, amikor egyik kezével elengedve a csuklómat a pólóm alá csúsztatva megfogta a derekamat.

- Én semmit - nézett mosolyogva a szemembe és a derekamat megszorítva a csípőmet az övéhez nyomta ezzel még közelebb húzva magához.

Azt hittem, hogy ennél jobban már nem lehetek zavarban, de tévedtem. Az arcom szinte lángolt és azt kívántam bárcsak ketté nyílna a föld alattam és örökké eltűnnék. Helyette ott álltam Warren karjai közt és a gyönyörű szemeibe bámultam. Annyira elvesztem a szemeibe, hogy hagytam neki egyre közelebb hajolni hozzám annyira, hogy már csak pár mm volt a szánk között. Már teljesen felkészültem arra, hogy Warren meg fog csókolni, de hamar feleszméltem a csengő hangos zajára.

Warren engedett a védelmén én pedig kapva az alkalmon minden erőmmel félre löktem és elszaladtam meg sem állva az öltözőig.