B R E A T H

XIV.

Miután sikeresen leadtam a jelentkezési lapot és elrendeztem a többi papír munkát a kollégiumi jelentkezéssel is, a lányokkal megbeszéltük, hogy suli után elmegyünk Nora-hoz megnézni egy filmet. Clara valami romantikusra vágyott, Nora azt kérte bármi legyen csak ne romantikus film, mert ő azt ki nem állhatja, mert szerinte azok túl nyálasak. Így rám maradt a döntés, hogy mit is nézzünk. Nekem pillanatnyilag semmi kedvem nem volt a romantikához viszont horror nem lehetett, mert Clara fél az ijesztő filmektől, így úgy döntöttem, hogy marad a vígjáték amit mindenki szeret.

- Na már csak az a kérdés, hogy melyik vígjáték legyen - kezdett el gondolkodni Clara.

- Szerintem az Ace Ventura legyen, azon mindig jót nevetek - vetette fel az ötletet Nora.

- Imádom Jim Carryt szóval én benne vagyok - feleltem mosolyogva, majd Clara-ra néztünk várva a válaszát.

- Nekem is megfelel - mondta mosolyogva.

- Akkor ezt megbeszéltük - mondta Nora majd elindultunk a terem felé, mert közben becsengettek.

Az órák szépen lassan elteltek, a tanár hosszasan elnyúló monológját a csengő zaja szakította félbe, aminek mindenki nagyon örült. A tanár még próbálta befejezni a mondatát, de már senki nem figyelt rá, ezért kissé durcásan összecsukta a könyveit és a naplót, majd kiviharzott a teremből. A többi diák őrülten pakolászott és beszélgetett miközben elindultak haza. Én is a füzetemet pakoltam a táskámba amikor Hayes állt meg a padom előtt és angyalian rám mosolygott. Kicsit meglepődve néztem rá, majd viszonoztam a mosolyát.

- Figyelj csak Rosa - ez a becézés sérti a fülemet, de nem szóltam neki nem akartam bunkó lenni - Van kedved eljönni a plázába megnézni egy filmet? - kérdezte továbbra is mosolyogva.

- Moziba? - kissé meglepett, hogy elhívott és hirtelen ért engem nem tudtam időben válaszolni.

- Persze, hogy elmegy - szólt közbe Clara a jobb oldalamról, amitől kicsit megijedtem.

- De úgy volt hogy Nora-hoz.. - nem tudtam befejezni a mondatom, mert az emlegetett szamár szintén közbe szólt.

- Azt majd bepótoljuk - felelte Nora majd könyökével az oldalamba bökött, mire halkan felszisszentem.

- Akkor ez egy igen? - kérdezte zavartan Hayes, szegényen látszott, hogy nem érti mi történik, vagy csak szimplán hülyének nézett minket.

- Igen! - felelték egyszerre helyettem a lányok, én nem tudtam megszólalni így csak egy bólintással feleltem.

Hayes elnevette magát, majd elkérte a lakcímemet és elmondta, hogy hatra értem jön. Mikor kiment a teremből a lányok hangosan elkezdtek sikítani vagyis inkább csak Clara sikított, Nora csak elismerően megveregette a vállam.

- Te jó ég randit lesz Hayes-el! El sem hiszem - jelentette ki izgatottan Clara.

- Aha - belőlem csak ennyi jött ki. Valahogy nem tudtam neki örülni.

- Te nem is örülsz neki? - döbbent le egy pillanatra a szőke lány.

- Dehogy nem örül csak még nem esett le neki. - mondta nevetve Nora.

De nagyon is leesett, még sem tudtam neki úgy örülni mint Clara. Én sose gondoltam úgy Hayes-re. De magamra erőltettem egy mosolyt, nem akartam elkeseríteni. Talán valaki másra vágytam, hogy elhívjon valahova. Vagy talán csak annyira meglepett és összezavart, hogy nem tudom mit érezzek. Ez az első alkalom, hogy valaki elhívott randizni. Ciki vagy nem ciki, de ez van. Az előző sulimba kiközösítettek, nem volt egy barátom sem és csak egyedül járkáltam a folyosón mint egy zombi, nem csodálom, hogy egyik fiú sem akart randira hívni. Lehet, hogy volt akinek tetszettem, de szerintem mikor meglátta a befásult arcomat biztosan meggondolta kétszer is, hogy hozzám szóljon. Megértem őket, hisz kinek lenne kedve elhívni egy ilyen lányt bárhová is. De hogy legyen az ember boldog, ha nincs mellette senki aki felvidítsa és aki szebbé tehetné a mindennapjait.
Ahogy ezen agyaltam észre sem vettem, hogy már a házunk előtt állok.
Lassan kinyitottam az ajtót és szokásosan hangosan köszöntem anyának aki a konyhából köszönt vissza, de valami nem stimmelt. Miért van egy fekete férfi tornacipő az ajtónkba? Hunyorogva vettem szemügyre a cipőt, majd amint felismertem őrült módjára rúgtam le magamról a saját tornacipőmet és rohantam a konyhába anyához aki éppen jóízűen kacarászott. Mikor befordultam a konyhába anya az étkező asztalnál ült egy csészével a kezében és szembe vele pedig Warren ült aki épp akkor tette le a csészéjét. Mikor meglátott széles mosolyra húzta a száját és a kezével hanyagul intett egyet. Döbbenten és lefagyva álltam a konyhánkban.

- Kicsim jól érzed magad? - kérdezte anya aggódva.

- Persze - feleltem gyorsan és Warren-re szegeztem a tekintetem - Mit akarsz itt? - kérdeztem nem túl kedvesen.

- Rosetta legyél kedves a vendégünkkel - szólt rám anya mérgesen - Warren drága azért jött, hogy beszéljen veled, de mivel még nem voltál itthon, ezért beengedtem addig egy teára míg haza nem érsz - kezdte mesélni anya a történteket.

- Értem - feleltem kurtán és Warren felé fordultam - Nos itt vagyok, mit szeretnél? - kérdeztem és próbáltam közömbös lenni.

- Menjetek csak fel a szobádba - mondta anya.
Warren egyből felállt erre a kijelentésre én pedig döbbenten néztem anyára.

- Anya te komolyan megengedet, hogy egy vadidegen fiúval legyek kettesben a szobámba? - néztem rá döbbenten.

- Jaj kicsim, Warren nem is vadidegen és már amúgy is volt nálunk a projekt feladatotok miatt.

- Ez igaz, de...

- Rosetta! - szólt rám ismét és már hallottam a hangján, hogy kezd ideges lenni, így jobbnak láttam, hogy befogom és szót fogadok neki.

Ahogy felértünk a szobámba becsuktam az ajtót és Warrenre néztem aki mindvégig csendben volt. Most sem akart megszólalni, habár állítólag ő akart velem beszélni. De ő csak leült az ágyam szélére és a térdén könyökölve a kezeibe temette az arcát. Mintha nem tudná mit is akar. Egy darabig vártam némán állva az ajtónál, majd meguntam, elindultam leültem mellé az ágyra és megtörtem a csendet.

- Szóval mit akarsz? - kérdeztem rá sem nézve.

- Rose én sajnálom ami a múltkor történt és ... - kezdte halkan és alig értettem valamit, mert a kezébe motyogott.

- Tessék? - kérdeztem vissza mert nem értettem mit beszél.

- Sajnálom, hogy megbántottalak és szere... - megint nem értettem a végét, mert egyre halkabban mondta.

- Nem hallottam a végét, ne beszélj már a tenyeredbe - szóltam rá mérgesen és a kezéért nyúltam, hogy értsem amit mond.

- Mondom szeretném ha eljönnél velem moziba - fordult felém hirtelen, aminek következtében olyan közel lett az arcunk egymáshoz, hogy majdnem össze ért a szánk.