B R E A T H

XIX.

Lesíettem a lépcsőn és felhúztam a cipőmet. Mikor kinyitottam az ajtót, megpillantottam Warrent, ahogy lazán a kocsijának támaszkodva vár rám és cigizik. Ahogy meglátott engem mosolyra húzta a száját és egy utolsót szívva a cigijébe lassan kifújta a füstöt, a csikket pedig eldobta majd rátaposott. Anya rosszallóan megrázta a fejét.

- Beszélhetnék veled Warren drága? - kiabál anya Warrennek és int a kezével, hogy jöjjön oda.

Warren ellöki magát a kocsitól és lassú léptekkel elindul felénk. Nem tudom miért akar anya hirtelen beszélni vele. Talán zavarja, hogy cigizik? De hát ő is cigizik, bár anya ezt tagadja és ő azt állítja, hogy már régen leszokott, de ahogyan én sem, ő sem tud hazudni. Mindig érzem rajta, ha megölelem vagy ha ad egy puszit. Hiába próbálja elrejteni a füst szagát a parfümjével és a rágóval az én orromat nem tudja becsapni. Mikor Warren oda ér hozzánk udvariasan köszön nekünk, előbb anyának, majd nekem.

- Rose te csak menj előre, négyszemközt szeretnék beszélni a fiatalemberrel - mosolyog Warrenre anya.

Warren kicsit meglepődött, majd felém fordult.

- Nyitva van nyugodtan ülj be - feleli nekem, majd vissza fordul anya felé. Én pedig szófogadóan elindulok a kocsi felé és beszállok az anyós ülésre.

Furcsa érzés Warren kocsijában ülni. Még sosem ültem egy fiú kocsijában. Körbe néztem benne, de nem találtam semmi furcsát, nem is tudom mit kerestem. A kocsi teljesen tiszta volt. A rádióból halkan szólt a zene. Kinéztem az ablakon és próbáltam leolvasni anya szájáról, hogy mit mond Warrennek, de nem jártam sikerrel. Nem tudtam eldönteni, hogy miről is beszélhetnek. Pár másodperc múlva Warren megfordult és elindult a kocsi felé. Kinyitotta az ajtót és behuppant a kormány elé. Anya mosolyogva integetett nekünk, majd Warren elhajtott. Pár másodpercig némán ültem, majd nem bírtam magammal és megkérdeztem miről beszélgettek.

- Semmiről - feleli Warren szűkszavúan.

- Miért nem mondod el? - kérdezem tőle, de tudom, hogy úgy sem mondja el.

- Nem tartozik rád - feleli nem túl kedvesen. Már azt hittem, hogy végre kedves lesz velem, erre megint kifogtam a seggfej Warrent.

- Jó - mondom mérgesen és összefont kezekkel hátradőlök az ülésben. Warren elneveti magát.

- Anyukád konkrétan megfenyegetett - mondja végül, mire nekem elkerekedik a szemem.

- Micsoda? - kérdezem döbbenten. Ezt nem hiszem el, nem úgy nézett ki anya mint aki éppen megfenyeget valakit.

- Ha nem hiszel nekem kérdezd meg anyukádat. Azt mondta ha megbántalak kiherél - mondja lazán, mire belőlem kitört a nevetés. - Nem viccelek, komolyan megijesztett - folytatja tovább tettetett félelemmel, még a kezét is a mellkasára rakta a hatás kedvéért.

Nem tudom mi változott meg, de hirtelen megint kedves és viccelődik. Ezt a Warrent kedvelem én, nem pedig a bunkó Warrent. Ahogy nevet és ahogy becéz engem, elgyengít még is erőssé tesz. Amikor vele vagyok egyszerre törnek fel bennem az érzelmek. Egyik pillanatban veszekszünk, majd úgy megnevettet, hogy a haragom is elpárolog. Nem tudom milyen kapcsolat a miénk, de nem átlagos az biztos.
Lassan elértünk az iskolához és Warren leparkolt a suli elé, majd kiszállt és becsapta az ajtót. Én még néhány másodpercig ültem, majd én is kiszálltam. Szemeimmel Clarat és Norat kerestem. Nem tudom miért, de nem akartam, hogy megtudják, hogy Warrennel jöttem el. Azt mondták, hogy a suli előtt várnak, de nem találtam őket. Warren mellém lépett és kérdőn nézett rám.

- Vársz valakire? - kérdezi zsebre dugott kézzel.

Akaratomon kívül is végig néztem rajta. Fekete nadrágba volt, fehér tornacipővel, egy szürke pólóba, amin egy banda logója díszelgett. Haja kócosan állt és pár tincs belelógott a szemébe. Kék szemeivel engem nézett és várta a válaszomat. Nem akartam, de ösztönösen beleharaptam a számba, mire Warren felvonta a szemöldökét.