B R E A T H

VI.

A suli után megbeszéltük a csajokkal, hogy beülünk a közeli gyorsétterembe enni és - ahogy Clara fogalmazott - kidumálni a helyi frissességeket, bármit is jelentsen ez. Ahogy elnéztem nagyon is szeretnek pletykálkodni, mondjuk manapság ki nem szokott. Bár szerintem nem valami szép dolog és sokan is mondják, hogy nem helyes még is csinálják, de ilyen a világ, mégha nem is tetszik. Ez ellen tenni nem nagyon lehet mit.
Ahogy véget ért az utolsó órám, felhívtam anyut, hogy ne várjon meg, mert később megyek haza. Nem volt ellenére, sőt még helyeselte is, hogy legyek csak a barátaimmal és hogy mennyire örül az új barátaimnak. Szeretné megismerni őket ezért meghívta a lányokat estére és még azt is felajánlotta , hogy akár nálunk is aludhatnának, ami nem is volt rossz ötlet. Már búcsusztam el tőle, amikor valaki megérintette a vállam, én pedig ijedtemben ugrottam egyet. Mikor megfordultam Warren állt előttem kicsit meglepetten.

- Bocsi, nem akartalak megijeszteni - mondta és láttam rajta, hogy komolyan mondja.

- Semmi baj - mondtam kicsit halkabban, mint terveztem - Mit szeretnél? - most már bátrabban szegeztem neki a kérdésem, kezeimet karba fonva és a talpammal kicsiket doboltam, ezzel tudtára adva, hogy nem érek rá.

Warren egyik szemöldökét felvonta, majd oldalra fordította a fejét és elnevette magát. Érdeklődve néztem, hogy mit is akar ez jelenteni. Mi olyan vicces rajtam, hogy elnevette magát.

- Olyan aranyos vagy mikor mérgesnek akarsz tűnni - néz rám szemeivel, amikkel rabul is ejtett egy pillanat alatt.

Hirtelen megszólalni sem tudtam, annyira zavarba hozott. Arcomat a kezembe temettem, mély levegőt vettem, hogy erőt vegyek magamon, majd mielőtt bármit is mondhattam volna valaki megelőzött.

- Rose nem jössz? - hallottam meg Nora éles hangját magam mögött.

Felnéztem, de Warren még mindig előttem állt és a reakciómat figyelte szórakozottan. Pedig azt kívántam magamban, hogy bárcsak eltűnne előlem vagy én tűnnék el hirtelen, de sajnos egyik sem jött be. Megráztam a fejem, majd mosolyogva feleltem Warren-nek.

- Ha a projekt miatt kerestél akkor közlöm, hogy holnap a suli előtt várlak az órák után és elkezdjük nálam a munkát - közöltem vele magabiztosan, majd meg sem várva a reakcióját ott hagytam és Nora felé vettem az irányt.

Úgy éreztem, hogy mindjárt elájulok. Alig kaptam levegőt és szinte éreztem, hogy az arcom színe most nagyon hasonlít egy paradicsoméra.
Nora és én megkerestük Clara-t, aztán elindultunk kajálni. Sokat nevettünk és csacsogtunk, rég éreztem már ilyen jól magam. Sőt talán sosem éreztem magam ilyen jól. Sosem éreztem, hogy milyen ha vannak barátaid, ha nem vagy kiközösítve és nem vagy folyton egyedül. Ezért is adok hálát, hogy anya és én új életet kezdtünk. Itt már nem érzem magam egyedül, nem érzem, hogy nem vagyok fontos, hogy én nem érek semmit. De most már minden más, nem gondolok a múltra csak is a jelenre.
Miután végeztünk szóltam a lányoknak, hogy aludjanak nálunk és tartsunk egy csajos estét, aminek nagyon örültek és nem volt ellenükre.

Miután vacsoráztunk és anya megismerte a lányokat a szobámba mentünk és ott folytattuk a beszélgetést. Az este folyamán azt hallgattam, ahogy Nora leszólja Clara éppen aktuális kiszemeltjét. Mire a szőke lány védelmébe vette, szerintem is kicsit túl idős palit, aki ráadásul egy énekes és Clara nem nagyon fog vele kapcsolatot kialakítani. Felálltam, hogy hozzak valamit inni a lányoknak, amikor a telefonom jelezte, hogy üzenetet kaptam. Kíváncsian néztem meg, majd miután elolvastam mosolyogva megforgattam a szemem.

Ismeretlen szám:
"Kiváncsi vagyok mennyi meglepetést tartogatsz még Rosie. -W."

Tudtam, hogy Warren az ezért bátorkodtam válaszolni neki. Amire egyből kaptam is választ.

Rose:
"Honnan van meg a számom? -Rose."

Ismeretlen szám:
"Vannak kapcsolataim"

Ezen az üzenetén már fel is kacagtam, majd egyből jött is az újabb válasz.

"Amúgy Clara mondta el"

Nem nagyon foglalkoztatott, hogy Clara elmondta a számom, még meg is kéne köszönnöm neki. Így legalább én is tudom az övét.
Az utolsó üzenetére már nem válaszoltam inkább leraktam a telefont és elindultam, amiért alapból menni készültem, egy hatalmas mosollyal az arcomon.