B R E A T H

IV.

Miután elbúcsúztam a lányoktól elindultam haza felé. Lassan lépkedtem az úton és a cipőm orrát kémleltem, néha-néha felnézve nehogy neki menjek valakinek. A júniusi meleg szellő lágyan fújta az arcomat, ami kellemes érzés volt. Mikor haza értem köszöntem anyának és eszembe juttatta, hogy ma nekem kell főznöm mivel ő csak hajnalban ér haza, ezért elindultam a legközelebbi boltba bevásárolni. A boltba belépve megragadtam egy kosarat és elindultam a sorok között keresgélni a hozzávalókat a mai vacsorámnak. Persze még nem döntöttem el mit főzzek magamnak, ezért tanácstalanul jártam a sorokat és nézelődtem, hátha valamilyen csodálatos módon eszembe jut valami. Megálltam a fűszereknél és azokat kezdtem el nézegetni egyesével, amikor mellettem hirtelen egy kéz nyúlt el és vett el egy fűszert. Amikor hátra fordultam Warren-nel találtam szembe magam.

- Keresel valamit? - kérdezte egyik szemöldökét felvonva.

Mielőtt válaszoltam volna szemeimmel végig mértem. Lábán egy fehér converse volt, egy kopott farmert viselt és egy sima fehér pólót ami a karjánál kicsit feszült megmutatva izmait, majd mellkasáról egyenesen a szemébe néztem. Fekete haja a szemébe lógott és kék szemeivel engem fürkészett. Rámosolyogtam és úgy válaszoltam neki.

-  Nem, csak nézelődöm - feleltem mosolyogva.

Warren beharapta az ajkát, majd válaszra nyitotta a száját, amikor valaki megszólította.

- Warren megtaláltad a fűszert? - jött oda Mr. James, majd mikor megállt észrevett engem is - Nahát Rosetta, örülök, hogy látlak - mosolygott rám.

- Én is örülök, hogy látom Önt, de hívjon csak Rose-nak - feleltem neki kedvesen, és Warren-re pillantottam aki unottan ácsorgott mellettünk és a másik irányba nézelődött.

- Iskolán kívűl nyugodtan tegezz, nem vagyok még olyan öreg - nevette el magát - Tényleg még be sem mutatkoztam rendesen. A nevem Sean James, az öcsémet már biztosan ismered, ő Warren James - lökte meg a vállával az öccsét, aki mérgesen nézett a bátyára.

- Ja, persze - felelte unottan, majd zsebre vágta a kezét és úgy vizslatott engem.

- Kell segítség? - kérdezte kedvesen Sean.

- Igazából jól jönne, este egyedül leszek otthon és nem tudom mit főzzek vacsorára - panaszolom el a gondom Sean-nek miközben a fűszerekhez fordulunk mind a ketten.

Ekkor a hátam mögül egy halk morgást hallottam. Át néztem a vállam felett és láttam ahogyan Warren az orra alatt morog valamit, majd gyorsan vissza fordultam és Sean-ra figyeltem.

- Ha van kedved át jöhetsz hozzánk vacsorára, így nem kell bajlódnod a főzéssel - veti fel az ötletét.

- Jaj nem akarok zavarni - teszem fel a kezem védekezően.

- Nem zavarnál, legalább lenne társaságunk - feleli Sean kedvesen.

- Sean nem hinném, hogy Rosie(!) eljönne, még csak most jött ide, ne legyél ennyire rámenős - szólt rá Warren a testvérére, jól kiemelve a nevemet. Nem tetszik, hogy így becéz engem.

- Sajnálom, de nekem most mennem kell - köszöntem el tőlük és gyorsan elsiettem onnan.

Végül csak csipszet vettem és popcornt, gondoltam majd rendelek egy pizzát, mivel nem tudtam dönteni, hogy mit főzzek. A boltból egyenesen haza fele vettem az irányt. A haza vezető úton egész végig csak Warren járt a fejemben, ahogyan nézett engem. Tudom, hogy ő is csak az a tipikus rosszfiú, aki csak végig megy a lányokon és csak kihasználja őket. Ezért eldöntöttem, hogy többet nem fogok beszélni vele és még csak rá sem fogok nézni.
Ez eddig teljesen jól is ment egészen másnapig...