B R E A T H

XIII.

Másnap keserű arccal álltam a terem előtt és félve, de egy mély levegőt véve benyitottam a helyiségbe és körülnéztem. A legtöbb osztálytársam még kint lézengett a folyosókon, de páran már bent ültek a helyükön. Volt aki a telefonját bújta, voltak aki a barátaival beszélgettek és volt aki csak ült és nézett ki a fejéből. Az utóbbi az Clara volt, aki látszólag nem valami sokat aludhatott az este, bár ez rólam is elmondható. A tegnapi eset után nem tudtam aludni, csak forgolódtam és kavarogtam a fejemben a gondolatok, hogy mi történt Warrennel, hogy egyik napról a másikra ilyen bunkó legyen. Félve néztem a helyére, de az üres volt. Egy részem megkönnyebbült, hogy még nem találkoztam vele, viszont a másik részem aggódik, hogy vajon mi lehet vele. Bár kétlem, hogy bajba keveredhetett volna és annak ellenére ahogyan beszélt velem meg sem érdemelné azt, hogy gondoljak rá. Még is a gondolataim csak is körülötte forognak.
Nagy nehezen a helyemre vonszoltam magam és leültem, majd Clara felé fordultam, hogy beszélgethessek vele.

- Jó reggelt Clara! Jól vagy? - néztem rá kedvesen és aggódva.

A szőke hajú lány megrázta a fejét, majd felém fordult és egy mosolyt erőltetett magára.

- Jó reggelt neked is Rose, egy kicsit fáradt vagyok, nem aludtam semennyit egész este az egyetemeket nézegettem, hogy hova mehetnék tovább. Ráadásul ma van a határidő is és még nem döntöttem el - fogta meg a fejét, mint akinek majd szétmegy.

- Komolyan ma van a határidő?? - csaptam egyet az asztalra amitől Clara megijedt és ugrott egyet a székében.

- Igen, de tegnap mondtuk is neked mielőtt úgy elsiettél - nézett rám nagy boci szemekkel.

Most, hogy mondja eszembe jutott, hogy utánam kiabálták nehogy elfelejtsem, ráadásul este anya is figyelmeztetett, hogy adjam le ma. Teljesen kiment a fejemből, hogy lehetek ilyen hülye.
Gyorsan a táskámhoz hajoltam és a jelentkezési lapot kezdtem el keresni, de sehol sem találtam. Már a fél táskámat kipakoltam az asztalra, de még mindig nem volt sehol és már kezdtem kétségbe esni amikor egy cipőt láttam meg a táskám előtt megállni. Mivel a táskám útban volt így kénytelen voltam feltápászkodni és megnézni ki az.
Reménykedtem, hogy nem a tanár az, de milyen tanár hordana Jordan cipőt?
Mikor felnéztem Hayes állt előttem és kedvesen mosolyogva nézett rám.

- Mit keresel annyira Rosa? - a becézésén kicsit meglepődtem, miért becézget mindenki engem?!

- Csak nem találom az egyetemes papírom és ma van a határidő, biztosan otthon hagytam - néztem rá kínosan és elvettem a táskámat az útból miközben felegyenesettem.

- Nálam van egy felesleges ha kell - vette elő a táskájából, majd felém nyújtotta.

- Köszönöm Hayes életmentő vagy - néztem rá mosolyogva és szinte csillogó szemekkel vettem el tőle a lapot.

- Ugyan nincs mit - mosolygott vissza.

- Majd meghálálom - mondtam neki nevetve.

- Szavadon foglak - kacsintott rám nevetve én pedig meglöktem a vállát, amin csak felnevetett és a helyére sietett.

Már mindenki bent volt a terembe és a tanár is kezdte volna az órát, de valaki még hiányzott és az nem más volt mint Warren. Kérdőn néztem a jobb oldalamon ülő Clara-ra, de ő csak a vállát vonta fel. Balra fordultam és egy kicsit hátradőltem a széken, hogy megkérdezhessen Norat, de ő is csak a fejét rázta. Gyorsan és észrevétlenül visszafordultam a tanár felé és a padomon támasztva a fejem gondolkodtam, hogy hol is lehet Warren. De aztán hirtelen magamhoz tértem és emlékeztettem magam, hogy nem vagyunk barátok, felejtsem el.
Óra közben a jelentkezési lapot töltögettem és egészen az óra végéig gondolkodtam, hogy melyik egyetemet írjam be. A szakot már akkor tudtam amikor általánosban voltam, azzal nem volt gondom, de mivel nem rég költöztem ide, nem voltam tisztában a közeli egyetem kínálatokkal.

Már rég szünet volt, de én még mindig a helyemen ültem és a padomra roskadva próbáltam gondolkodni. Anyával már beszéltünk erről, voltak is jelöltek, de nem emlékeztem a nevükre.
Segítségemre siettek a drága barátnőim is, akik folyamatosan beszéltek nekem, de a kérdésemre egyikőjük sem felelt.

- Én a Bringtonra művészetre - mondta Nora és hanyagul megvonta a vállát.

- Te Clara? - néztem rá érdeklődve.

- Én a Harrisonra megyek kereskedelem és marketingre - mosolygott büszkén Clara.

- Én is arra a szakra szeretnék menni, köszönöm Clara már tudom is hova adom be - mondtam neki csillogó szemekkel és örömömben egy puszit is nyomtam az arcára, amit nevetve fogadott.

Gyorsan felfirkáltam az egyetem nevét, majd rohantam, hogy letudjam adni a jelentkezésem. Nem mondom elég nehezen kezdődik ez a nap.