B R E A T H

I.

A nevem Rosetta Andrews, de mindenki csak Rose-nak hív. Az anyukámmal élek együtt egy kis városban, az apukám elhagyott minket mikor még kicsi voltam, szóval róla nem tudok sokat és nem is hiányzik. Boldog vagyok anyával, a kapcsolatunk nagyon szoros és nagyon közel állunk egymáshoz. Ő az a személy aki nem csak az anyukám, hanem a legjobb barátnőm is egyben. Vele bármit megtudok beszélni. Jelenleg egy parkolóban várok anyára, hogy vissza jöjjön a bevásárlásból. Én nem mentem be vele, mert akkor tuti megkívánok valamit és az a dolog biztos nagyon drága lenne. A kocsiban ülve az ablakon át kémleltem a világot és néztem, ahogyan a sok ember éppen siet valahová a maguk kis dolgára. A késői órákban már kezdett sötétedni, de a nyárhoz közeledve még elég világos volt. A nap ahogyan ment lefele az égen, a sugarai bevilágították a forgalmas parkolót és az utcákat. Gyönyörűen nézett ki...

A bevásárlóközponttal szemben, az út másik oldalán pont egy tetováló szalon helyezkedett el, ahonnan egy magas, fekete, felnyírt hajú srác lépett ki, fekete dzsekiben. Megállt az egyik kihelyezett kukánál, rágyújtott egy cigire és leült a mellette lévő padra. Lazán ült, lábait szétterpesztve, könyökével a pad támláját támasztva, fejét pedig hátra hajtotta úgy fújta ki a füstöt, ami halványan szertefoszlott a levegőben. Csillogó szemekkel néztem arra gondolva, milyen menő ez a srác. Pár másodperccel később a szalon ajtaja kinyílt és egy látszólag festett, vörös hajú lány lépett ki rajta. Körbe nézett majd a fiúra pillantott és oda sétált mellé. Kezét csípőre tette és magyarázott valamit a srácnak, aki nem úgy tűnt, mint ha figyelt volna a lányra, a feje továbbra is az ég felé nézett. A lány leült a fiú mellé, a srác szívott egyet a cigibe, kifújta, majd a lány felé fordult és hirtelen megcsókolta. Kicsit meglepődtem, de nem fordultam el. Tudom, furának tűnhet, én is annak tartom ezt a szituációt, de még is képtelen voltam levenni a szememet arról a srácról. A srác elhúzódott, majd mintha észrevette volna, hogy figyelem őket egyenesen rám nézett és egyik szemöldökét felhúzva kérdőn nézett engem. Ekkor hirtelen kinyílt a kocsi ajtaja a vezető ülésnél és ijedtemben egy nagyot ugrottam.

- Jól vagy kicsim? - kérdezte anya, aki idő közben elkezdett pakolni a kocsi csomagtartójába.

- Persze, csak nem vettem észre, hogy jössz - feleltem, majd kiszálltam segíteni neki.

Elnéztem a szalon irányába, de a srác és a lány már nem voltak ott. Biztos nem vett észre a srác, hogy bámulom ez csak véletlen egybeesés lehetett. Mennyi az esély rá, hogy ha valakit bámulsz a távolból az pont rád fog nézni? Ráadásul egyenesen a szemembe nézett, ez elég para volt. Mondja ezt az a lány aki bámulta őket. Teljesen hülyének érzem magam, de hát úgysem fogunk már találkozni, szóval felesleges ezen rágódnom. Miután haza értünk segítettem kipakolni anyának és elkészíteni a vacsorát, majd utána fel mentem a szobámba és felkészültem a holnapi napra. Mivel holnap lesz az első napom az új iskolámban, ahová átkérettem magam. Aminek nem igazán örülök, nem vagyok egy nagy társasági személy így nehezen barátkozom, de anya nem engedte, hogy magántanuló legyek. Szerinte fontos, hogy legyenek velem egykorú barátaim is, és nem szeretné, ha egyedül lennék folyton. Így beadtam a derekam és inkább bejárok az órákra.