5.

847 70 0
                                    

...nem sikerül az összes mérget kivonnom a szerencsétlenből.

Majdnem biztos, hogy ezt már nem hallották.

Fájdalomra ébredni nem túl kellemes.

Sajgott az egész bal oldalam. Nem tehetett jót neki a falnak ütközés. Legalább a mérget már teljesen semlegesítette a szervezetem. Valójában valószínűleg emiatt ébredtem fel.

Irány haza, ez a nap már túl hosszúra nyúlt. Persze, ha ma még ma van.

Ülő helyzetbe tornáztam magamat, és rájöttem, hogy épp a nagybetűs Hálóban vagyok.

Úgy tűnik, a közelben nincs senki. Vagyis sietség nélkül kászálódhatok le az ágyról, és végre rendesen körülnézhetek. Ha már egyszer itt vagyok.

Nem volt sok néznivaló. Az egyik falat beépített szekrénysor takarta, amibe nem néztem bele, ugyanis nem akartam, hogy tudják, hogy belenéztem – árulkodó szagnyomok. Gerendás mennyezet, fehér falak, fa padló, galambszürke szőnyeg. Az ablak az udvar felé nézett, a fák jéggel bevont ágai közt tökéletes kilátás nyílt a szemben fekvő, most szürke és barna, de nyáron zöldellő hegyoldalra. Franciaágy tölgyfakerettel, hozzá passzoló éjjeliszekrények. A falon néhány lámpa és egyetlen kép.

A kitárt karjaim majdnem átérték az üveg szélességét, ami mögött egy dúszöld erdőben készült fotó árasztotta rejtélyes hangulatát. Biztosan nem a környéken készült. Egy nedvesebb és élettel telibb helyen. Több fajt is felismertem, mégsem voltam biztos benne, hol lehet. A fényképész egy vadcsapáson állt. A kitaposott ösvény beleveszett az árnyékokkal szabdalt levélrengetegbe.

Ahogy néztem, szinte hívni kezdett, kedvem szottyant rálépni a csapásra. Vajon hová vezet, mi hagyta?

Egyszer meg kell kérdeznem, hol készült ez a kép.

Ezen kívül az egyetlen érdekes dolog a paplanon szépen elsimított ágytakaró volt.

Tavaly karácsonyra kapta tőlem a falka, mert miért ne. Egy garázsvásárban találtam három ugyanilyennel együtt. Az eladó nagy- vagy üknagymamája készítette őket tartós, olyan „jó megfogni" anyagból. Megvettem mindet, és egyet nekik adtam a karácsony előtti teliholdkor.

Valójában Syb – egy a kevés barátaim közül – ötlete volt. Egyszer panaszkodtam neki a hátsókertben mászkáló meztelen alakokról – ugyanis egyes falkatagoknak szokása már hazafelé alakot váltani –, mire Syb közölte, hogy ha ennyire zavar, árasszam el őket ballonkabátokkal meg pokrócokkal. Ez eszembe jutott, mikor cipeltem a takaróhalmot a ház felé.

Az egyiket aztán összehajtogattam és egy nagy masnival a tetején kitettem a mellék- és váltóépület ajtajában.

Azt hittem, Syb is értékelni fogja, de mikor elmeséltem neki – épp egy-egy ilyen takaróba burkolózva csücsültünk a csillagok alatt –, ő durcásan azt felelte, nagy pazarlás volt, inkább neki kellett volna adnom. Mintha nem kapott volna már egyet ő is.

A falkavezér ágyának lábánál kis halom ruha, egy törölköző, meg egy fogkefe várta, hogy átessem rajta. Egyértelmű utalás arra, hogy büdös vagyok. A méreg és a hatástalanítása során létrejött vegyületek szaga teljesen beborított, így sajna igazat kellett adnom az illetőnek. Már az is meglepő, hogy nem hagytak a padlón. Sőt, azon se lepődtem volna meg jobban, ha az árokparton ébredek.

Az ajtóban talált kulccsal magamra zártam Az Alfa Hálószobáját, és a fürdő felé vettem az irányt.

A sötét kőlapburkolat barlangszerűen otthonos hatást keltett.

A tükörben megszemléltem a harci sérüléseket. Baloldalt a mellem alatt szépen kirajzolódott Tina lökésének nyoma. A hátamon ugyanebben a magasságban a becsapódás hagyott jóval kiterjedtebb zúzódást. Plusz néhány karcolás itt-ott, gondolom az ajtó szilánkjaitól. Lehetett volna sokkal rosszabb is.

Legyőztem a kísértést, és a kád helyett a zuhanyzót választottam. – A tervező érdemel egy vállon veregetést, hogy mindkettőre gondolt.

Igyekeztem tudomást sem venni fájó bordáimról, miközben tetőtől talpig levakartam magamról a mocskot.

A ruháimat egy kupacban a fürdő padlóján hagytam. Az extrém méregtelenítő kúra és a Tinával való találkozás után nem voltak érdemesek a megmentésre. – Azok a szilánkok nem csak a bőrömet szabdalták szét. – Átfutott a fejemen, hogy legalább magammal cipeljem és otthon dobjam ki őket, de nem akaródzott többet hozzájuk nyúlni. A farkasokat különben sem hozza lázba mások levetett ruhája, annyival találkoznak a rendszeres alakváltások alkalmával. Akkor meg minek erőltessem meg magamat.

A melegítőnaci és a póló, amit kaptam, nagy volt. Nagy és farkas szagú. Alfa szagú. Jó szagú. Nem levetett ruhák voltak, csak a sok használat és a szag gazdájával egy légtérben tárolás során a szálak közé ivódott némi illatmaradvány. A farkasok nem használnak öblítőt a túl erős „illata" miatt. És kezdek vészesen eltérni a tárgytól. Épp haza készültem.

Kinyitottam az ajtót, és ellenálltam a hirtelen jött késztetésnek, hogy zsebembe csúsztassam a kulcsot. Nem vall rám. De Sybnek tetszett volna az ötlet.

A folyosó közepe táján az egyik ajtó nyitva állt. Mikor eljutottam odáig, belestem. A szoba már üres volt, de az ajtófélfa kitört. A szemben lévő szoba ajtaja átszakadt, kitűnő rálátást hagyva az ágy szélére. Felette a vajszínűre festett falról egy jó nagy foltban lejött a vakolat. Még néhány tégla is kimozdult a helyéről.

Csoda, hogy nem törtem el semmimet.

Remélem, tényleg nem törtem el semmimet.

No most már tényleg irány haza.

Még szerencse, hogy az ablak arrébb van, és nem szemben az ajtóval. Ha Tina első benyomásához adódott volna még egy pár méteres zuhanás üvegcserepek társaságában, az már sok lett volna.

Hoppá.

Előbb is körülnézhettem volna.

Kicsit többen vannak a házban, mint kellene.

Méregváltó (Sophia Gift I.)Where stories live. Discover now