Méregváltó (Sophia Gift I.)

23.

Pedig elhatároztam, hogyha legközelebb elrabolnak, cipőt fogok húzni. Hát ez nem jött össze.

Bár legalább a hideg föld miatt nem panaszkodhattam, a járműig tartó távolságot Ken baba vállán utazva tettem meg.

Távolabb parkoltak, gondolom, hogy ne halljuk meg a motorzúgást.

Végül egy kisteher hátuljában feküdtem megkötözött csuklóval, bokával. Zokniban.

Velem szemben a raktérben Cinti kuporgott térdére hajtott fejjel. A hátsó ajtónál a szürke farkas meresztette rám a szemét. Idősebb Ed vezetett, az anyósülést pedig Ken baba kapta, aki úgy általánosságban nem látszott túl... praktikusnak. Csak előre bámult.

Ezek szerint Ben és Mika rendben van, és ők nem kellettek nekik. Végre egy jó hír.

A rossz hír, hogy én viszont igen. Ami felveti a kérdést, hogy ugyan mi a terjőke kígyószisz szemölcsét akarnak tőlem.

Rács választott el az ülésektől. Azok ketten rám se hederítettek.

Még láttam a Mac kertjét jelző lugast, mielőtt lefordultunk volna a dűlőútról – ahonnan az én házam behajtója is indult –, épp az ellenkező irányba, mint amerről a falka felmentőserege várható volt.

Már ha egyáltalán várható volt.

– Egyébként hogy hívnak titeket? – kérdeztem idősebb Edtől, mikor hátralesett a tükörben.

– Közöd?

Jól van, beszélhetünk másról is.

– Hová lesz a fuvar?

– Majd meglátod, szivi.

Szivi a jó édes anyukád térde kalácsán mászó katica vacsorája.

– A haverod néma?

– Csak nem szeret beszélni, amióta a főnök kitépte a nyelvét. – Cinti összerezzent. – Azóta kukát játszik.

Hú, de vicces valaki.

De legalább válaszolt.

Álljunk meg egy gondolatra? Milyen főnök?

– Ez a ti főnökötök akarta, hogy elraboljatok?

Idősebb Ed ocsmány vigyort villantott.

– A kis Cintiát kérdezd.

Cinti nem nézett fel. Talán nem is vette észre, hogy szóba került.

Idősebb Ed megunhatta, hogy nem érkezik a várt reakció, mert mégis ő folytatta:

– Ő találta ki, hogy veled sarokba szoríthatjuk Gergelt.

Gerit.

– Miért gondolod, hogy ebben segít nektek az elrablásom? – Ha ezek állnak a mérgezés meg minden mögött... Kizárt.

Talán a főnöküknek több esze van.

– Na ne röhögtess – köpte, mintha ez még az olyan féleszűnek is egyértelmű lenne, mint amilyen... például ő. – Csak cserét kell ajánlanunk, te leszel a csali, és szépen megöljük. A falka széthullik, a főnök szépen átveszi az alfa helyét, és...

– Csere mire?

– Ne okoskodj, te... te prémkurva!

Hogy mi?

Ez a kedves kifejezés eredetileg azokat az embereket – általában nőket – illeti, akik miután tudomást szereztek a farkasokról – általában úgy, hogy közelebbi kapcsolatba kerültek egy farkassal – egyik farkas ágyából a másikba vándorolnak.

Ez fájt.

– Ki mondta, hogy le tudjátok győzni az alfát? Titeket simán elintéz.

Ami tény, az tény.

– Ki mondta, hogy csak négyen vagyunk? A főnöknek sok követője van. Mi csak az első emberei vagyunk – jelentette ki büszkén.

Cinti határozottan a csapat tagja.

– Hogy tudtok többen egyszerre elsők lenni?

Dühösen bámult rám a tükrön keresztül. Túl sokáig.

– Kanyar!

Gondoltam, szólok.

Kicsit lecsúszott az útról, de nem mentünk neki semminek.

– Ki mondta, hogy a falka széthullik, ha meghal az alfája?

Fenét hullik. Erre jó a rangsor. A farkasemberek falkája valahol az igazi szürke farkasok – lásd Canis lupus – falkarendszere és a katonai hierarchia között van. Hogy épp melyikhez közelebb, azt falkája válogatja, de a lényeg, hogy a második farkas – jelen esetben Hófehérke – átvenné a falkavezér helyét.

– Most már fogd be a pofádat! – üvöltötte.

Oké, így most többet nem tudhatok meg tőle.

Azért hogy lehetek már ilyen peches? A falka szokásos szívózásai mellett a sárkányokkal is törékeny a fegyverszünet, a vámpírok rám fognak szállni, és most belekevertek valami farkasemberes hatalmi harc legközepébe. Holnapután vizsgázom. Sírni fogok.

No jó, koncentráljunk a jelen problémára.

– Ez a főnök miért akar alfa lenni? És miért itt? Nanuk is benne van? – motyogtam.

– Közöd?

– Nem, nem hiszem, hogy Nanuk benne van. Tényleg lehet, hogy véletlen találkozott ifjabb Eddel. Jól jött, hogy behozza a területre. Közel tudtak kerülni anélkül, hogy bejelentették volna az érkezésüket. – Idősebb Ed arcát figyeltem a tükörben, miközben beszéltem. – Viszont itt van Ed. Mi nem stimmel Eddel? Olyan lelkesen fecsegett.

Nem értem. Ő sincs benne, csak felhasználták?

– Hazudott – susogta Cinti a térdeinek.

A farkasok felismerik a hazugságot. Nem csak a nonverbális jelekhez van nagy érzékük, ráadásként megérzik azokat a változásokat, amiket a hazugságvizsgálók is mérnek. Azt elhinném, hogy nekem nem tűnik fel, ha egy gyakorlott hazudozóról van szó, de hét falkatag volt a szobában!

Idősebb Ed fulladozó hahotára fakadt. Közben kicsit megrángadta a kormányt.

– Végig hazudott, szivi. És a főnök még aggódott.

Végig?

Ez volt az a furcsa érzés? Valami nem stimmelt, de mivel nem derült ki, milyen, mikor igazat mond, eszembe sem jutott, hogy talán azért van, mert hazudik. Lehetséges ez?

Eeez rossz.

Ha Ed végig hazudott, akkor hova vezeti Geriéket?

Csak hárman vannak.

Nagy levegő.

Kit érdekel, mi van velük. Nagyfiúk, megoldják.

Mi lesz velem?

– Minek a róka?

Idősebb Ed önelégült mosolyából látszott, hogy ez az ő csodás ötlete volt.

A hangulatváltással a beszélhetnékje is visszatért.

– Út közben találtam. Gondoltam, jó lesz üzenetnek: „a lány is így végzi, ha nem teszed azt, amit mondunk". Mit gondolsz?

Azt, hogy őrült vagy.

De ez nem újdonság.

Vajon mit tennének, ha én most megszöknék? Mondjuk, az se lenne baj, ha előbb megtudnám, hova megy a menet. Egy mozgó autóból nem olyan könnyű megszökni. Megkötözve. Az erdő közepén. Egy farkas elől. Négy farkas elől.

Hm.

Azt hiszem, kivárom, hová visznek.

Azért a körülményeken lehet javítani. Előre tornáztam hátrakötözött kezeimet, nekidőltem a rácsnak, ami elválasztott az elől ülőktől, és szépen kibogoztam a bokámat tartó kötelet. Aztán a csuklómon lévőt is. Bár ez tovább tartott, de még mindig nem értünk oda.

Szürkefarkas egykedvűen figyelt.