Méregváltó (Sophia Gift I.)

30.

– Mi ez?

Tina összehúzott szemmel meredt a papírokra, de végül Szilárd volt az, aki kézbe vette őket.

A végrendeletem volt. Külön azért csináltattam, rögtön a tizennyolcadik születésnapom után, hogy a terület előbb-utóbb mindenképpen visszaszálljon a farkasokra.

Szilárd végigfutotta a szöveget. Nem siette el.

A farkasok csöndben várták, hogy kiderüljön, miről van szó, míg én lassan kiürítettem a tányért.

– Miért most? – érdeklődött Hófehérke, mikor végzett.

Hm. Úgysincs értelme hazudni.

– Korábban nem akartam újabb okot adni, hogy a halálomat várjátok. De mivel kiderült, hogy nem oszt, nem szoroz, nincs miért visszatartanom.

– Ne nézz így rám – sziszegte Tina. – Nem hagytalak ott, csak időt nyertem.

Ó, hogy a páfrányfenyő magköpenye büdösítse az életedet.

– Mégis mennyit, és kinek? Ha elintézi a papírokat, nem sokáig tartogatott volna.

– Milyen papírokat?

– Eladási, örökösödési vagy akár házassági – vontam vállat. – Ehhez te biztos jobban értesz. – Hagytam, hogy a keserűség átitassa a hangomat. Nem maradt energiám elrejteni. – Szerinted azért zaklatta hetekig a falkát, hogy szerezzen egy új méregtelenítő módszert? A vadászterület kellett neki. Ha már az övé, gyorsan eltűntetett volna az útból.

Ezért akart a hivatalba vinni. Más magyarázatot nem találtam.

Nehéz manapság olyan helyet, olyan erdőt találni errefelé, ahol nem tűnne fel a falka. A vadászterület értékes lap lett volna a kezében. Nagyon értékes.

– Ez volt a terv – erősített meg susogva Cinti, bár látszott rajta, hogy csak most döbbent rá.

Tina elfehéredett.

Röviden felpillantott Szilárdra, majd Gerire, mielőtt megszólalt.

– Nem tudtam. Én nem... nem sejtettem. Nem tudta...

És nyilván nem az én bocsánatomra vár, hanem a falkavezérére, meg a drágalátos falkáéra. Az senkit nem érdekel, hogy én haltam volna meg miatta? Elég volt. Nem tudom, mit akart elérni Mac azzal, hogy bízzam a falkára, de elég volt.

– Azt hittem... – folytatta a mentegetőzést a máskor oly határozott farkaslány. – Arról volt szó. Én azt hittem...

Mégis mit, Tina?

Hogy engem nem bántana? Hogy amíg Felemásszemű nem győz, addig őrizgetni fog? Vagy...

Ó.

– Ti végig azt hittétek, hogy én is benne vagyok.

Senki sem volt hajlandó viszonozni a pillantásomat. Se Ben, se Boldó, se Mika, de még Cinti sem nézett a szemembe.

– Ez is egy volt a lehetőségek közül – hangzott Geri komor, és egyébként ésszerű válasza.

Attól még fáj.

– Szofi... – próbálkozott Ben.

Leintettem.

Ezek szerint a főfarkas azért játszott testőrt, hogy szemmel tarthasson, igaz? Azért is? Csak azért?

Azért telepszik folyton a közelembe, hogy a falkát védje tőlem, nem azért, hogy engem védjen a falkától. Nem is tudom, miért merült ez fel bennem. Miért védene tőlük?