Méregváltó (Sophia Gift I.)

36.

A falka a nagyobbik nappaliban tömörült. A többség fürdött és átöltözött – még én is –, a sebeket bekötötték, a nem farkas családtagokat megnyugtatták, és leengedték.

Felemásszemű bandájának megmaradt tagjai a pincében leltek ideiglenes szállásra, akár akarták, akár nem. A többi teteme egy kisebb kamrába zárva várta, hogy eltüntessék. Hogy hogyan, azt nem tudom. De nem is akarom. Az öreg falkatag teste is oda került.

Úgy tűnik, a Mohosvölgyiek sem kerültek hozzá sokkal közelebb, mint én. Néhány szánakozó pillantásnál nem sokkal jutott több neki.

Szomorú.

Ben a többieket kerülgette, de úgy tűnt, felém tart. Mint aki folytatná a tölgyfa tövében megkezdett témát.

De Geri megelőzte.

Úgy tűnt, nem törődött a hajszárítással. Kétlem, hogy egyáltalán megtörölte a fejét. Az összetapadt, sötét tincsekből sűrűn csöpögött a víz a tiszta ingre meg a lassan átvérző kötéseire.

Mély seb lehetett, ha még nem forrt össze teljesen.

Enyhén félredöntött fejjel fürkészett pár szívdobbanásnyi ideig, mielőtt megszólalt volna.

– Úgy sejtem, megint megmentetted az életemet.

A farkasok szanaszét szóródtak az épületben, a családjukkal vagy egymással vitatták meg az eseményeket, mégis, mérget innék rá, hogy most mindegyik erre fülel.

Ben nagy lendülettel a homlokára csapott.

– Hát persze! Amikor kezet fogtatok!

Van valami kényelmetlenül zavarba ejtő ebben az egész helyzetben. És nem az, hogy Geri alig fél lépésre áll velem szemtől szemben, és a teljes figyelme rám fókuszál. Á, dehogy.

Megvontam a vállam.

– Méreggel volt bevonva a bőre. – Mikor kezet fogtunk, Pongor tiszta mérge akadálytalanul áramlott a testembe. Ilyet sem csináltam még. Méreg kivonása nem egy mérgezett személy szervezetéből. – A korábbi egy változatával. – Amivel Mikát és őt is megmérgezték, plusz anyagok szerepeltek, hogy lassítsák a hatást. Ebben nem. – Gondolom, úgy tervezte, hogy ha belé marsz, az azonnal véget vessen a párbajnak. Bár azt nem értem, miért nem aggódott a saját sérülései miatt. Amint felsérted a bőrét, ő is meghalt volna. Talán volt ellenszere. – Legalábbis azt hitte.

Geri nem reagált azonnal. Ellentétben Bennel.

– Azért ismertetted el magad falkatagnak, hogy kihívhasd azt a farkast, hogy a főnökük kihívjon téged, hogy közben semlegesítsed a mérget, hogy az ne ölje meg az Alfát? – kérdezte őszinte ámulattal. Elpirulok. – De mi lett volna, ha előbb téged akar lerendezni?

– Nem terveztem tisztességesen küzdeni – motyogtam, és majdnem felnyúltam, hogy megérintsem a hajamba tűzött koránt sem egyszerű ékszert.

De Geri elkapta az ujjaimat.

– Túl vakmerő. – A szemében egy igazán meleg mosoly szikrája csillant. – Köszönöm.

Maga elé emelte a kezemet, és az ajkaival érintette.

Kezet csókolt.

Farkasok régen sem szoktak csak úgy kezet csókolgatni, mikor még divat volt. Meg kell hajolni hozzá.

Egy hűvös csepp a hajáról a csuklómra csöppent, és a felsőm ujja alatt végigszánkázott az alkaromon.

­– Én...