Méregváltó (Sophia Gift I.)

31.

A furgon, amit a kunyhónál loptam, már a falkaközpont előtt állt, mikor megérkeztünk. Fel sem tűnt, hogy nincs a beállómon, ahol éjjel hagytam.

Gondolom, visszaszolgáltatják a tulajnak.

A két első ülést alaposan letakarták egy-egy pokróccal, hogy elfedjék a vérfoltokat.

Odabent a nagyobbik nappaliban választottam egy fotelt a lehető legfélreesőbb sarokban, és ott gubbasztva néztem végig, ahogy fokozatosan mindenki megérkezik.

Egész kevesen foglalkoztak a jelenlétemmel.

– Bocsánat, nem láttad véletlenül Lacit?

Gondolom, egy falkatagról van szó.

Erősen gondolkodva meredtem az előttem álló csinos, jógához öltözött nőre. Egyébként ember.

– Ő... Sötétbarna haj, zöld szem, karvalyorr, kábé ekkora – és zavartan mosolyogva a levegőbe rajzolta egy nagydarab, zömök férfi körvonalait.

– Fekete bunda, cuki fehér fülek?

A mosolya cinkossá vált.

– Igen, ő az.

– Azt hiszem, kint van hátul.

– Köszönöm. – Kinézett az erkélyajtón, de még visszafordult hozzám. – Azt hiszem, mi még nem találkoztunk. Zsana, Laci párja – nyújtotta a kezét.

A párja. Milyen könnyedén ejtette ki. Kíváncsi vagyok, ismeri-e a szó valódi jelentését. Bár igaz, előfordul, hogy egy farkas embert választ párjául. Ritkán. Talán tényleg az.

Elfogadtam az üdvözlést.

– Szofi.

A mosoly zavart bizonytalanságnak adta át a helyét.

– A... Az a Szofi?

Úgy tűnik, az emberi családtagokhoz is eljutott a hírem.

– Pontosan.

– Szia, Szofi, én Maja vagyok – csúsztatta leeresztett kezembe kis ujjait a nő mellett álldigáló hatévesforma kislány. – Megmutatod, merre van apu? – és már húzott is a hátsó ajtó felé.

Út közben kiderült, hogy valóban hatéves, szeretne egy husky-t, és ha választhatna, hogy egyszarvú vagy unikornis legyen inkább – gyanítom, az unikornis alatt pegazust értett, de az is lehet, hogy csak én vagyok alulképzett a felszarvazott lovak rendszertanában –, akkor ő egyszarvú lenne.

Hátul meglehetősen nagy volt a nyüzsgés. Maja parancsára a nyakamba vettem – még pont bírtam –, hogy a fejek fölött megtalálhassa az apját. Az anyja végig mögöttünk jött. Valószínűleg azon gondolkodik, mit kellene tennie kétes hírű személyem ügyében.

Maja bősz kapálózásából ítélve megtalálta az apját. Nem néztem a férfira.

A ház elé vendégek érkeztek.

– Maja? – Levettem a nyakamból, hogy a szemébe nézhessek. – Tudod, apukádnak és a többieknek van egy kis farkasos dolguk idekint.

A kislány elszontyolodott, de komolyan bólintott. Már tudja, mi jön.

Ellenkezés nélkül hagyta, hogy megfordítsam. Lacinak a fejemmel intettem a ház felé. Ő is tudta.

– Mond csak, szereted a virágokat? – kérdeztem Maját.

Válaszul csak hümmögött.

– És mi a kedvenc színed?

– A piros.