Méregváltó (Sophia Gift I.)

29.

Nem tudom, Geri mit reagált, de annak hatására Tina az asztalt kezdte bámulni, vicsorított egyet, és beszélni kezdett.

– 2002. november 23. Nyolcesztendős lány, kaukázusi, barna haj, barna szem, ismeretlen személyazonosság. Sértetlen. Pforzheimtől délre találtak rá az erdőben egy útról lesodródott jármű közvetlen közelében, a pontos helyszín nincs feljegyezve.

Valahol a Fekete-erdő északi csücskén. Ez egy német újságcikkből van. Nekem is megvan.

– A baleset valószínűleg huszadikán éjjel vagy huszonegyedikének hajnalán történt. A két felnőtt, egy nő és egy férfi maradványait szintén nem tudták azonosítani. Az autó eltulajdonítását huszonegyedikén jelentették Pforzheimben. A lányt retrográd amnéziával diagnosztizálják, senki nem jelentkezik érte, állami gondozásba kerül.

Hatásszünet. Úgy mondta fel, mintha hivatalos iratból, vagy inkább az arról készült jegyzeteiből olvasna fel valami hivatalos eseményen.

– További adatok nincsenek egészen 2003. március 3-ig, az örökbefogadás véglegesítése. Nevelőszülők: Lili és Karl Mayer. Akkor már mindketten a Folyamperem Ordasainak falkatagjai, és... itt laktak.

Egy cseppnyi élet lopózott a hangjába, de rögtön visszatért a monoton adatsoroláshoz.

– Név: Sophia Gift. Született: 1995. április 20.

Bár a nevem hajlamos önállóan magyarosulni. Hol a szórend változik, hol a Sophiából lesz Szófia... Vagy valami csak elsőre logikusnak tűnő egyéni változat. Azt pedig igazából senki nem tudja, mikor születtem, de igaz, ez van a papírjaimban.

Egyébként a dátum saját döntés, az szép volt. Újdonsült nevelőim megkérdezték, hogy: no és mikor legyen a szülinapod? Nyolcéves Szofi válasza? Naná, hogy a „holnap".

– Állampolgárság már magyar. Általános iskola, gimnázium. 2011 júniusa után a nevelőszülők eltűnése miatt gyámság alá kerül. Gyám: Gémes Jakab. A Folyamperem Ordasainak alfája.

Aha. Szóval azt mondja más hangsúllyal, ami farkasokkal kapcsolatos. Mondjuk, azokat nem is a hivatali kutakodásaiból tudja.

– Ugyanekkor hozzáférést kap az örökségéhez. Még ebben az évben a nevére kerül az ingatlan is. – Körbeintett a házra utalva.

Egyébként ötletem nincs, hogyan intézték el ilyen gyorsan. Tényleg.

– 2013. április 20, a gyámság a nagykorúság elérése miatt megszűnik.

Kihagyta Jakab bá'-ék elköltözését a környékről – és a saját beköltözésüket –, 2012 júliusa.

– Angol nyelvvizsga, biológia és fizika érettségi.

Hát igen. A kémia tanárral pechem volt.

– 2013. szeptember 1-től a városi egyetem kémiaszakos hallgatója.

Ó, már vége is?

– 2014 nyarán – kevesebb mint fél éve –  egy hónapos amerikai ösztöndíj, de több, mint két hónapra teljesen eltűnik.

Tűntem én el máskor is, csak rövidebb időre. Annyira nem nehéz, csak nem szabad bankkártyát használnod és – mondjuk – határátkelőn átkelni. Ilyesmi.

– Nagy pénzmozgásoknak jele nincs.

Oppácska. Hogy belelendült.

– A számláján az egyedüli bevétel a falkától befolyt bérleti díj és az iskolai ösztöndíjak.

Ezt úgy mondta, mintha baj lenne.

– Az „üvegház" építtetésének például sehol nincs nyoma.

Komolyan erre ment ki a játék? Tudod, Tina, szívességek is vannak a világon.

– És a mobilját nem lehet lenyomozni.

Még szép, hogy nem. Viola egy zseni. Mondjuk, ez annyira nem furcsa, majd az összes falka, és más titkosan „természetfeletti" is valamilyen módon védett telefonokat használ.

Egyébként, hűha.

Nem hiszem, hogy mindezt legálisan tudta meg. És innen nagyon úgy néz ki, hogy eddig megtartotta magának, nem avatta be a falka tagjait. Szilárd például kifejezetten rosszallóan méregette. Ben meg szabályosan leesett állal hallgatta végig. Cinti szemében könnyek csillogtak.

– Ez minden?

Talán most először nézett igazán a szemembe.

– Nem. Még nincs vége. Nekem úgy tűnik, sokan halnak meg vagy „tűnnek el" a közeledben. Kivéve, akik még időben elmenekülnek. – Az orrát felhúzva vicsorított, épp csak annyira, hogy egy cseppnyit még fenyegetőbbnek tűnjön. – Nem fogom hagyni, hogy a falkának is árts.

Ó. Hát ez... Ó.

Hm.

Nem mintha köze lenne hozzá, de legyen.

– A szüleim vagy autóbalesetben haltak meg, vagy nem tudom, tény, hogy nem emlékszem. Karl és Lili meg akarták nézni Yellow Stone-t. Erdőtűz volt, én itthon kertészkedtem. Jakab bá'-ék... – Na igen, ez nem az én dolgom. – ...elmondják, ha akarják, miért akarták a költözést, de a dolognak, tudtommal, semmi köze nem volt hozzám.

– Varga Ágnes. Eltűnt 2011 novemberében. Az osztálytársad volt.

Szent szurokfű.

– Ági, köszöni szépen, jól van. Azóta itt él a városban, csak épp vámpírként. – És nevet változtatott. – És a szívszerelme változtatta át, akit egyébként nem is ismertem, míg a már vámpír Ági be nem mutatta.

– Láng Zsombor?

Zsombor?

– Az ki?

– Az évfolyamtársad.

Tudod te, hány ember jár az évfolyamra?

Nézzük csak.

– Ja, a parázsszagú srác. Azt hiszem biológiára jár. Vagy földrajzra. Talán egy vagy kettő közös kurzusunk volt, és a tankönyvboltban is láttam, de soha nem beszéltünk. Tuti nem ember. Lehet, csak intézi a maga titkos ügyeit.

Vártam egy kicsit, hátha kíváncsi még valamire.

Csendben maradt.

– Ezt még hozzácsaphatod a jegyzeteidhez.

Kirángattam az összetűzött papírdarabokat a mappából, és az asztalra ejtettem.

– Ez egyébként a ti példányotok – vetettem mellé, és visszafordultam a reggelimhez.

Nem mintha lenne étvágyam.