18.

672 69 2
                                    

– Megtámadta egy vérszívó – felelt helyettem Geri. Sietség nélkül sétált be a nappaliba, és foglalt helyet a kanapé karfáján, jobb karját a támlára fektette a hátam mögött. Túl közel.

Bezzeg mikor farkasban van, nem feszélyez ennyire.

Azok a ruhák voltak rajta, amiket nemrég a kezébe nyomtam. Még jó, hogy azóta nem indítottam el egy mosást. A sajátjai – mintha ezek nem az övéi lennének – pár helyen elszakadtak, gondolom, mikor átváltozott, hogy megmentsen a vámpírnőtől.

Körülbelül három mondatban összefoglalta a történteket, illetve amit Viktortól megtudtunk.

– Vérszívókkal barátkozik? – prüszkölt Tina.

Csak szerintem vall éretlen viselkedésre, ha valaki harmadik személyben beszél olyasvalakiről, aki jelen van?

– Amellett vagyok, hogy mindenkit a saját tulajdonságai és tettei alapján kell megítélni, nem az alapján, hogy minek született, vagy mivé változtatták – és igen, ez a farkasokra is vonatkozik, úgyhogy igazán átérezhetnéd.

– Biztos nem fogsz te is átváltozni? – érdeklődött Ben.

– Biztos – jelentettem ki.

– Biztos biztos?

– Igen.

– De egészen, százszázalékosan tuti biztos?

Úgy tűnt, Szilárd a következő pillanatban lecsapja túlságosan izgatott asztalszomszédját.

Geri néma szemlélő maradt.

Komolyan, mintha Ben kifejezetten azt akarná, hogy változzam vámpírrá.

– Ahhoz, hogy valakiből vámpír legyen, vámpírvért kell innia, nem vámpírt itatnia. – Nem fertőz a harapásuk, mint a farkasembereké, vajon miért hiszi mégis mindenki ezt? – A nyáluk alkalmas lehet alvadásgátlásra, helyi érzéstelenítésre, sebgyógyításra, és tartalmazhat néhány olyan vegyületet, amiket egyesek boldogsághormonnak neveznek, ezért akár függővé is tehet, de nem változtat át. Ráadásul rám akkor sem hatna, ha így működne. Tudod, a méregtelenítő trükk.

– De nem tudhatod biztosan, ugye?

– De igen, tudhatom. Ez egy bizonyított elmélet.

– Azt mondtad, még soha nem harapott meg egy vámpír sem – szólalt meg Geri.

Azt hittem, valami olyasmit fog mondani, hogy nagyobb problémáink is vannak, de úgy tűnik, tévedtem. Csak én számítottam arra, hogy stratégiai megbeszélés lesz, és nem ismerkedős est?

– Nemcsak harapás útján kerülhetsz kapcsolatba valaki nyálával – vagy vérével. Bár nem az történt, amire a fintorok alapján mindenki gondolt. A kis piszkos fantáziájúak. – Miért is szeretnéd annyira, hogy vérivóként tengessem frissen szerzett halhatatlanságom napfénytelen napjait? – fordultam vissza Benhez, aki füttyel jutalmazta a megfogalmazást.

– Na jó. – Ártatlan mosolyt csalt az arcára engesztelésképpen. – Csak arra gondoltam, ha átcuccolnál a piócatanyára, végre kiderülne, mi van Az Ajtó mögött. Van kajád?

Mindenki megmozdult, és nem a kaja miatt.

– Mi történt? – kérdeztem Cintitől, az egyetlen személytől, aki nem kezdte a fülét hegyezni „Az Ajtó" említésére. Szent szurokfű, még Szilárd is éberebbnek tűnt.

Az aprócska lány belepirult, hogy megszólítottam.

– Nem tudom – susogta.

– Milyen ajtóról van szó?

Ben elemébe került, és csak sejtelmesen vigyorgott, ezért Gerihez fordultam, aki nagyon kényelmesen heverészett felettem, és meg sem próbálta komolyabb témákra terelni a szót.

– Milyen ajtó?

A főfarkas Benre pillantott – aki hevesen rázta a fejét –, és küldött felé egy rövid „így jártál" vigyort.

– Néhányan fogadtak, hogy mi van a kerti ajtó mögött.

– Ne már, így tönkreteszed az egészet, Főnök. – Ben, aki láthatóan a falka önjelölt mókamestere, hátravetette a fejét meg a karjait, és csalódott sóhajjal adott még több nyomatékot a szavainak.

– Szerintem elég nyilvánvaló, hogy egy üvegház. – Hisz az alsó betonszakaszt kivéve üvegből van. Jó, nem látszik át teljesen, de az nagyon is jól látható, hogy zöld növények vannak mögötte.

– Külön riasztórendszerrel, vasbeton alappal, acél szerkezettel és golyóálló üveggel? Kizárt, hogy az csak egy uncsi üvegház.

Mintha a vasbeton olyan különleges lenne. És mégis honnan veszik, hogy golyóálló az üveg?

És ki mondta, hogy unalmas?

Méregváltó (Sophia Gift I.)Όπου ζουν οι ιστορίες. Ανακάλυψε τώρα