comestion | jikook

2-00

Másnap – megtartva felvett jó szokásom – korábban érkeztem, hogy minden tökéletes legyen, mire a doktor elkezdi a rendelést. Talán ezzel is kicsit ki akartam engesztelni őt, amiért annyira csúnyán beszéltem vele. Még mindig úgy gondoltam, hogy megérdemelte, hiszen attól, hogy felettem áll, még nem beszélhet akárhogy. Én is érző lény vagyok, s ha támadnak, akkor én sem fogom hagyni magam. Mindezek ellenére enyhíteni akartam a tomboló lelke tüzén, s azon voltam, hogy én se kerüljek ettől rosszabb helyzetbe. A munkámra nem lehet rosszat mondani, hiszen eddig nem volt rám panasza – kivéve azt, amikor folyamatosan hívtam az időpontra érkezőket, hogy egy pillanatnyi nyugta se legyen a doktornak – csupán a magatartásom nem az igazi. Legalább is vele szemben. Mindenkinek megadom a tiszteletet, viszont ezt én is visszavárom. Úgy gondoltam, hogy ehhez nem köthető a második nemi hozzátartozásunk, mégis hatalmasat buktam fejjel előre. Nagyon is számított az, hogy te felül, vagy alul vagy.

Szinte gyomorgörccsel vártam az időt, amikor érkeznie kell Dr. Jeonnak. Ahogy közeledett az a pillanat, amikor be szokta tenni a lábát, egyre jobban eluralkodott rajtam a pánik. Az agyam egyfolytában azt diktálta, hogy nem kellett volna ilyen merész kijelentést tennem, s megsértenem az alfa büszkeségét. Viszont a másik felem szerint nagyon is megérdemelte. A bennem élő gőg nem akart fejet hajtani neki, s elengedni a füle mellett minden egyes megszólalását. Ezért is járt a szám, bele se gondolva abba, hogy mit fogok én ezért kapni. Nem szeretném, hogy kirúgjon. Fizetnem kell az albérletemet, s nagyon nagy foltot hagyna a lelkemen az, hogy az első munkahelyemről elbocsájtanak, csak azért, mert nem viselkedtem úgy, ahogy azt a fajtámnak kellene.

Meglepetésemre viszont Jeon nem jött. Ráncba is szalad a szemöldököm, s többször is az órára pillantottam. Automatikusan vettem elő a telefonomat, hogy rákérdezzek, hogy mikor érkezik, mivel a páciensek, akik időpontra jöttek, türelmetlenül kopogtak be, s kérdezték tőlem, hogy hol van a doktor. Elég kínos volt, mivel abszolút nem tudtam róla semmit, s még a száma se volt meg. Kiírva is csak a rendelő elérhetőségei voltak, így nem tudtam utánakeresni, hogy hol lehet.

Tudtam, hogy ma húzós nap lesz, teljesen be vagyunk táblázva, viszont az első két páciens dühöngve hagyta el az épületet, miszerint nem hajlandóak a munkájukat veszélybe sodorni azért, mert a doktor nem tud időben bejönni. Ez kicsit sok volt nekem, hiszen ők sem tudják, hogy mi okból nem érkezett még meg. Természetesen számomra is kellemetlen volt a harmadik munkanapomon, hogy mindent nekem kellett kezelnem. Ám a helyükben nem mérgelődnék.

Felajánlottam nekik, hogy beírom őket máskorra, viszont azonnal visszautasították. A fejemhez vágták, hogy még egyszer nem teszik be ide a lábukat egy ilyen felelőtlen doktorhoz, s még ajánlani se fogják senkinek. Értem én, hogy sietnek, de miért nem kértek szabadságot? Most pedig itt balhéznak.

A legnagyobb problémám pedig az volt, hogy ezek után az alfa férfiak se fogták vissza magukat, s idegesen kezdtek magyarázni nekem, hogy kerítsem elő a doktort, mert nem akar egész nap itt ülni a terhes feleségével. Nem tudtam mit mondani ezekre, mivel sehogy se tudtam volna utolérni. Csupán annyi ötletem volt, hogy megkeresem a mentoromat, akinek talán megvan Dr. Jeon telefonszáma, viszont el se tudtam hagyni a várót, mert egyfolytában letámadtak a kérdésekkel, legalább is jobb esetben csak azokkal. Sokan hangjukat felemelve követelték, hogy tegyek valamit, én pedig akármennyire is vagyok erős a magam módján, nem bírtam. A sok felerősödött illat, az alfák szúrós szaga remegést váltott ki belőlem, s képesek lettek volna megfojtani csupán azzal, hogy idegességük miatt felerősített feromonjukat árasztották magukból.

Egyre csak gyorsult a légzésem, s hozzájuk hasonlóan az én kókuszom is erősödni kezdett, viszont az ijedtség miatt. Próbáltam a lehető legkisebbre összehúzni magam, miközben hátráltam, s kapkodtam a fejem a nekem hevesen magyarázó embereknek. Szólásra akartam nyitni a számat, viszont csupán remegtek az ajkaim. Szédültem, annyira a hatása alá kerített ez a sok illat, ami keveredett. Undorító volt. Már fel se fogtam, hogy mit mondanak nekem, hogy ki beszél, s kinek a hangját hallom.