Tekintve, hogy egy omegaspecialista mellett dolgozok, s minden egyes nap látok terhes omegákat, tanácsokat adok nekik a várandósságuk alatt, nem gondoltam volna, hogy én leszek az, aki a telefonja mellett fog ülni a körmeit rágva, s arra vár, hogy az anyja felvegye a telefont. Igen, Jungkook a szakértő, de van, aki viszont tapasztalatot szerzett, nem pedig csupán ismereteket. Ez pedig az én kedves anyukám, illetve nővérem.
Miközben vártam a választ a túloldalról, a sült krumplim egyik végét a fagyiba, a másikat pedig a halpástétomba mártottam. Egyszerre kívántam meg őket és nagyon fincsik voltak. Legalább is addig, amíg másnap, avagy pár óra múlva ki nem jönnek belőlem. Kiélvezem a pillanatot, amíg nem a vécé felett görnyedek.
Amikor felvillant a képernyőm, s meghallottam anyu jellegzetes hangját, azonnal leküldtem a legalább harmincszor megrágott falatot, s közelebb helyezkedtem a készülékhez. Törökülésben voltam a kanapén. Éppen szabadnapom volt, mivel nem sokat vettem ki eddig, legalább is ebben az évben, szóval megengedtem egyet magamnak. Jobban mondva, Jungkook kérte, mivel reggel a szokottnál is rosszabbul keltem.
- Szia, Kincsem! – mosolygott anyu, hiszen ő szokás szerint egyből benyomta a kamerát, hogy lásson. – Mi a helyzet? Hogy vagytok?
- Szia! Jól, de elég éhesen – húztam a számat. Ha így folytatom, annyit fel fogok szedni, hogy az életben nem kerül le rólam. Ha tehetném, egész nap ennék. Megállás nélkül, ráadásul. – Te figyi, az normális, ha többet zabálok lassan, mint Jungkook? – tértem a tárgyra. Még mindig nem bírok megenni egy akkora adagot, mint ő, de amíg az alfa normális étkezést folytat, addig én legalább tízszer nyitom ki a hűtőt, ha kell, akkor fél óránként.
- Teljesen normális. Nem csak magadnak kell táplálék már. Emlékszel, hogy a nővéred mennyit evett. Mire hazajöttünk a vásárlásból, az egész lábas hínáslevest megette és rendelt mellé csirkét – idézte fel, mire én csak elmosolyodtam.
- Akkor nagyon ideges voltam, amiért megette a kedvenc levesemet. Most viszont rá sem bírok nézni – fintorodtam el. – És tudod, hogy mit kívánok folyamatosan? A sört és a tonikot. Undorodom a toniktól, mert keserű, de mást se akarok inni, csak azt.
- A babád kívánja – kuncogott anyu. – Voltál már vizsgálaton?
- Kettőn voltam eddig. A harmadik holnap lesz, amikor dolgozom – nyúltam az asztalon lévő poharamért, amiben viszont aloe verás ital volt. Jungkooktól kaptam, akinek a ruhái most is rajtam voltak, körülöttem pedig szintén az ő cuccai. Megállás nélkül nesztingeltem, mint valami idióta. Ösztönösen jött az egész, s mire észbe kaptam, már egy konkrét fészek volt körülöttem.
Ha a férjem nem talált valamit a szekrényében, akkor valószínűleg itt meglelte. Egy konkrét birodalmat építettem pár perc alatt. De olyan jól éreztem magam itt, hogy azt el sem tudtam volna mondani.
- De minden rendben volt, igaz? – kérdezte a nő, mire azonnal bólintottam egyet, s miután leraktam a poharamat, szóban, kicsit kifejtve a dolgokat, megerősítettem a válaszomat.
- Nincs baj. Kaptam gyógyszereket is, sok vitamint kell szednem, illetve kerülnöm kell a szagelnyomókat. Árthat a magzatnak – kaptam be még egy sült krumplit. – Vajon nyitva van az a pizzázó, amit múltkor láttam? Azt hiszem, hogy van olyan pizzájuk, amin vannak garnélarákocskák. Képzeld el – váltottam témát. Teljesen szétszórt vagyok ilyenkor, de Jungkook szerint ez édes. – Minden nap ennem kell valamilyen halas dolgot. Ez olyan... Másfél hete tart – ingattam a fejem, mire anyu elnevette magát.
Amióta kiderült, hogy babát várok, nem csupán ő, de Jihye és apu is naponta keresnek. Az utóbbi a kórházban elér, amíg még ott dolgozik. Hamarosan nyugdíjba kell mennie, hiába van még mindig jó formában. Ez sajnos előírás. Viszont bármennyire is szereti a munkáját, nem bánja, mert így több időt tölthet majd anyuval. Be kell pótolniuk az elszalasztott éveket.
YOU ARE READING
comestion | jikook
Fanfiction,,- És mondd, helyes a doki? - harapta be alsó ajkát Felix, hogy elrejtse hatalmas mosolyát, s jött kicsit közelebb hozzám. - Kérlek, ne beszéljünk róla! - nyögtem fel, s még a fejemet is hátradöntöttem nyomatékosítva azt, hogy semmiképp sem szeretn...
