comestion | jikook

6-07

Eltelt egy kisebb idő, mióta utoljára találkoztam Jungkook szüleivel. Ez legfőképp azért volt, mert mindketten elfoglaltak voltunk. Én folyamatosan az ügyvédemmel találkoztam, hogy tiszta úton lehessen enyém a volt lakásom, s kiadhassam bérbe. Most pedig történt ez a kisebb akció Kang Jongsuval... Inkább a felépülésemre koncentráltunk, s elég volt az, ha anyáék és a barátaim láttak összeverve, nem szerettem volna még több kíváncsi szempárnak kitenni a sebes arcomat. Nem nyújtottam valami szép látványt. Igaz, Jungkook állítása szerint bejöttek hozzám a kórházba, amikor eszméletlen voltam, de azóta nem is találkoztunk.

Az alfa – annak ellenére, hogy gyakorlatilag hazatér – nem szeretett volna melegítőbe menni. Szeretett elegánsan kilépni a házból, legyen szó bármiről. Nemhiába, az ingeknek külön szekrényük volt lassan, míg a kényelmesebbek elnyomva lehettek egy fiókban. Sajnos nem értünk rá, hogy több időt töltsünk itthon, s amikor hazaértünk, ettünk és le is feküdtünk a francba. Azért kimerítő reggeltől délutánig a kórházba dolgozni.

Az ember azt hinné, hogy specialistának lenni egyszerű és könnyebb bánni a terhes kismamákkal, illetve kispapákkal, viszont ez koránt sem így volt. Akadt olyan is, aki mihelyt belépett a rendelőbe, elhányta magát, avagy rosszul lett, mert kívánós volt. Esetleg az, hogy a sok vérvétel miatt, amit éhgyomorra vettek, már nem bírták, s egyszerűen lement a cukruk.

Néha kissé kegyetlennek tartottam, hogy nem ehettek estétől másnap délig, ha éppen úgy kaptak időpontot vérvételre. Én biztosan nem bírnám ki, ha kívánós lennék, ebben biztos vagyok. Minden percben fel kellene locsolni a földről.

Viszont Jungkook említette, hogy a főorvos úr hamarosan elmegy innen, mert már elég idős. Kérdéses, hogy ki lesz az utódja. Eleinte apát akarták, viszont hamar rájöttek, hogy nem sokkal fiatalabb attól, aki hamarosan a nyugdíjas éveit fogja tölteni a családjával. Bár a párom nem hitt ebben, én valahogy éreztem, hogy ő lesz a következő fejes az osztályon. Remek a munkájában, csupa jó visszajelzések veszik körül, s hiába számít még fiatal orvosnak, attól rendkívül jók a meglátásai. Én bíztam abban, hogy ő lesz a következő főorvos.

Éppen ezen agyaltam, miközben készülődtünk a közös étkezésre, amit Jungkook szüleinél fogunk eltölteni. Most, hogy egész szépen felszívódtak a sebeim, sokkal bátrabban merészkedtem ki. Néhol látszott a sárgás foltocska, de ezerszer jobb, mint volt. Eleinte be volt dagadva a szemem és fel volt szakadva a szám is. Határozottan nem egy szép és vonzó omega voltam, de addig nem érdekelt, amíg Jungkookot sem. Márpedig őt ez nem zavarta, inkább az, hogy nem tudott megvédeni, ahogy ígérte. Pedig ez nem az ő hibája volt. Egyikünk sem számított erre.

- Jungkook, ha még egy inget idehozol, akkor hívd fel anyádékat, hogy késünk két órát, mert ki kell vasalnom a fél szekrényedet. – morogtam rá, amikor már a sokadik ruhadarabot hozta ide nekem, mert nem tudta, hogy mit vegyen fel. Rosszabb, mint egy nő.

- Ez már tényleg az utolsó. – sóhajtott, s kezét a derekamra csúsztatva nyomott egy csókot a tarkómra, míg én már forrtam a dühtől, amiért nem tudunk időben elindulni. Én még meg se szárítottam a hajamat, mert leálltam vasalni a ruháit. Úgy a felét a készletének.

- Nem is értem, hogy miért csinálod ezt, amikor nem az elnökkel találkozol, hanem a szüleiddel...

- Te is tudod, hogy nem szeretek bárhogyan megjelenni. – ingatta a fejét. – Ez amolyan... Tisztavérű dolog. – mondta, miközben megtámaszkodott előttem a vasalódeszkán, s úgy próbálta elcsípni tüzes tekintetemet.

- Tehát a sznob része a fajtádnak. – egyszerűsítettem, ő pedig bólintott egyet.

- A nagyszüleim sosem engedték, hogy akárhogy öltözködjek, legyen szó bármiről. Ez amolyan elvárt volt, hogy mindenhol a lehető legelegánsabban kellett megjelennünk. – mesélte. – Idegesítő is volt, amikor oviban minden gyerek normális ruhában fogócskázhatott, nekem pedig vigyáznom kellett a zakómra és a fehér ingemre, nehogy piszkos legyen.