comestion | jikook

7-00

- Nem érdekel, hogy mit csinálsz, csak igyekezz. – szóltam rá Jungkookra, aki még mindig azon gondolkozott, hogy az epres vagy a savanyú gumicukrot hozza magával. Persze nekem, ugyanis a napokban ez megy. Le sem teszem az édességet, s olyan hisztiket képes vagyok produkálni, hogy az már számomra fájdalmas.

Még nem akartam elmenni vizsgálatra, hiába bármikor megtehetném, hiszen egy ebédszünetben Jungkook gyorsan rápillantana a pocakomra. Viszont én a régi hagyományok híve vagyok, várok egy picit, nehogy ártson az a gép a babának. Tisztában vagyok a dolgokkal, hogy mennyire fejlett már a technológia, s semmi baja nem lehet, de én akkor is tartózkodtam. Az alfa pedig nem szólt bele ebbe, igaz, már lassan számolgatja a napokat, amikor végre a monitoron is láthatja a magzatot.

- Hoztam egy trópusi gyümölcsös izét... Valami tukán van rajta, de egy csomó volt a fiókban, szóval gondolom szereted. – nézte a csomagolást, s felemelte a másik kezében tartott zacsit is. – Ez pedig epres. Múltkor panaszkodtál, hogy rosszul vagy a savanyútól, úgyhogy azt inkább hanyagoljuk.

- Pedig a savanyú nagyon finom. – morfondíroztam, s láttam, amint a férfi minden mozgásában megáll, nagy szemekkel néz rám, s már indulna is vissza, de én elkaptam a karját, majd nevetve bújtam hozzá. – Csak vicceltem. Valójában elég rossz íze volt. Az első falat után elment az étvágyam. – rántottam vállat, s éreztem, amint a megfeszült karja végre elernyed. Lágyan simított derekamra, majd adott egy kedves csókot a számra.

- Lassan induljunk, szerintem már így is megváratjuk a szüleidet. – nézett a karórájára a férfi, én pedig csupán bólintottam egyet, mivel tényleg késésben voltunk, de ez várható volt. Manapság aligha lehet elmenni itthonról időben, mert vagy éppen rosszul vagyok, vagy eszek, mert majd' kilyukad a gyomrom.

Mivel nem tartottam fairnek, hogy az én szüleim tudják meg először azt, hogy terhes vagyok, amikor a kapcsolat Jungkook anyukájával és apukájával is kiváló, ezért felhoztam ötletnek, hogy meghívhatnánk őket is. Úgysem találkoznak gyakran, pedig a két jövendőbeli nagymama nagyon is jól kijön egymással. Apukámat pedig senki sem ismeri, ez pedig egy remek lehetőség erre.

Igaz, a párom mondta, hogy készüljek fel arra, hogy újra fogják nézni az esküvőn készült felvételeket, mert végre megkaptuk őket, s amikor anyuka megtudta, hogy megtaláltam az édesapám, az első gondolata az volt, hogy mindent be kell pótolni utólag. Szerintem igazán kedves tőle mindez. Amúgy is, szívesen láttam volna ismét Jungkookot abban az elegáns ruhában, mert iszonyatosan jól állt neki.

Ahogy azt sejtettük, már mindenki ott volt. A párom szülei, a nővéremék is, s Felix is, aki egyetlen szülinapot sem hagy ki, ami a családban történik. Jungkookkal egymás kezét fogva léptünk be. Másik mancsomban az ajándéktáskát szorongattam, amiben egy doboz hevert. Néhány tárgy, amivel meglephetem majd anyát, s remélhetőleg mindenkit.

Véletlenül sem szerettem volna, hogy kiszúrják idő előtt, főleg nem a férjem családja, akik ugyebár alfák voltak. Éppen ezért fürödtem le kókuszos tusfürdővel, olyan samponnal mostam meg a hajamat, s még testápolót is használtam, hogy ezekkel próbáljam erősíteni a saját illatomat. Jungkook szerint egészen jó munkát végeztem, ugyanis az alma és a fahéj keveréke aligha volt érezhető, maximum akkor, ha túl közelről szaglászott. Ez nekem tökéletesen elég, a lényeg, hogy ne menjek túl közel, mert akkor nem szúrják ki.

- Megérkeztek az elveszettek is! – kiáltott Jihye a nappaliból, s azonnal felénk is jött egy mosollyal, hogy üdvözöljön minket. – Anya már azt hitte, hogy ide se értek. – mondta nekem, miközben megsimította a karomat. – Nem tud gyorsan hajtani az alfád? – cukkolta Jungkookot.