comestion | jikook

3-00

Ez egy hatalmas kérés volt Jungkook felől, amit nem lehet csak úgy megtenni. Egyszerűnek hangzik, de sajnos nem az. Ha el kell játszanom, hogy a jegyese vagyok, akkor a saját szüleimnek se hazudhatok. Márpedig ez akármeddig fajulhat, én pedig... Nem akarok elköteleződni. Hiába volt ez köztünk Jungkookkal, s hiába nem kerestem, attól még vágytam az igaz szerelemre. Én is érezni akartam azt, amiről mások annyit beszélnek. Meg akartam találni az igaz társamat.

- Egy feltétellel megyek bele ebbe az egészbe. – kezdtem bele, s néztem mélyen a szemeibe, amik kíváncsian fürkészték arcomat. – Utána el is kell játszanunk a szakítást. Nem akarok mindenkinek hosszabb ideig hazudni erről. – léptem el mellette, hogy összepakolhassak. A legszívesebben nem is mentem volna ma már hozzá, viszont úgy gondoltam, hogy jobban bele kell ásnunk magunkat ebbe a témába.  Meg akartam beszélni vele töviről hegyire mindent.

Nem igazán beszéltünk többet, legalább is a kocsiban nem. Bevásárlás közben pedig azzal voltam elfoglalva, hogy mit szedjek össze, s mit főzzek. Nyilván az orvost sem akartam kizabálni a vagyonából, de nem akartam müzlin élni, s rendelt kaján, ha már én is megtanultam a főzés rejtelmeit. Meg szereti is a kosztomat, úgyhogy a minimum, hogy nem hagyom éhen halni, ha már ő is ennyi mindent megtesz értem, s ezt nem csak arra értem, hogy összejárunk olykor-olykor. Jungkook sok dologban segédkezet nyújtott nekem. Például háztartásban. Még vásárolni is eljött velem, azok után, hogy néha elszaladt vele a ló, s megszakította egy-egy ruhadarabomat. Kárpótolt érte, nem is akárhogy.

A szupermarketben elküldtem őt húsért, mert én nem gyakran eszem olyat, vele ellentétben. Nyilván, mivel alfa, szüksége van erre, így azért őt küldöm. Szerencsére jó szeme van hozzá, mivel nem választ túl zsírosakat – tudja, hogy akkor hozzá se nyúlok ahhoz az ételhez, ami éppen előttem van – hanem próbál a kedvemben tenni, s inkább a húsosabb dolgokat kikérni a hentestől. Én pedig hoztam minden mást. Fűszerektől kezdve a zöldségekig mindent. Viszont, mihelyt visszatért a doktor, átvette tőlem a bevásárlókocsit, s úgy mentünk a pénztár felé, direkt lassan, hogyha kiszúrok valamit, ami még kellene, akkor azt még be tudjam dobni a többi dolog közé.

- Egy doboz müzlit azért mégis hozok. – álltam meg hirtelen, mire Jungkook is, s összeráncolta a szemöldökét.

- De pici, a héten már vettünk egy dobozzal. – mondta, én pedig helyeslően bólintottam is egyet, majd leemeltem a kiválasztott mézes, színes karikákkal teli gabonapelyhes dobozt.

- Pontosan. Viszont magunknak, nekem pedig van egy konyhai analfabéta barátom, akit jobb, ha ezzel hagyok magára a házamban, minthogy bármi mással. – mondtam mosolyogva, s erős utalást tettem Felixre, akinél jobb odafigyelni arra, hogy ne engedjük a tűzhely közelébe.

- Nincs több kérdésem. – nevetett a fejét rázva, én pedig már bele is tettem a többi közé a levett finomságot, mikor a nevemet egy nagyon ismerős hang mondta ki. Összeráncolt szemöldökkel fordultam az illető felé, viszont ekkor két lurkó a lábamnak ütközött. Egyből tudtam, hogy kik azok, viszont most pont nem vágytam a társaságukra. A nővérem így is sejt valamit, ha még most meglát, akkor ebből a hazudozásból aligha lenne kiút.

- Szia öcskös! – jött ide mosolyogva Jihye, mögötte pedig Seojoon. Csak elmosolyogva biccentettem nekik, s kezeimet levezettem a két fekete hajkoronás fiúcskára. – Nahát! Kihez van szerencsénk? – kérdezte, de a pillantás, amit nekem intézett, felfestette a végszót az általa írt könyvbe.

- Dr. Jeon Jungkook. – mutatkozott be az alfa egy meghajlás kíséretében, mire a nővérem bólogatni kezdett, s a kosarat elengedve lépett közelebb a férfihoz összeszűkített szemekkel.