comestion | jikook

6-01

Bár Yunho eleinte nem volt túlságosan barátságos Misooval, ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban leengedte vállait, s nem csupán testtartásán lazított, de a stílusán is. Soojin miatt aggódnom se kellett, a szőke alfa lány azonnal a szívébe fogadta a terhes omegát, s úgy bánt vele, mintha már évek óta ismernék egymást. Szerencsére ez a bizalom fordítva is kialakulni látszott, szóval csupán örülni tudtam, amiért ő is láthatta; nem rossz társaságba hoztam.

Soojin nagyon nehezen szerzett magának barátokat régebben, főként lányokat. Alfa nőként nehezebben fogadták be őt. Az omegák tartottak tőle, az alfa férfiaknak pedig sokkal inkább volt olyan szándékuk felé, ami egy tizenéves gyerek felé nem illendő. Nyilván, a tiszta vérvonal megteremtése lehetséges opció volt innentől, egy új családfa kibontakozása, avagy virágzása lehetett volna belőle. De ő sokkal inkább vágyott barátokra, mintsem kapcsolatokra. Azt bárhonnan megkaphatta. Szép volt, csinos és bárkit levett a lábáról.

Aztán megismerkedett egy ausztrál sráccal, Felix személyében. A munkahelyén találkoztak még gimi elején, ahol nagyon jó barátok lettek, s mivel Lixie a szobatársam volt, én mindenről tudtam, s hallottam, ami vele történik. Éppen ezért Soojin sem maradt ki a mindennapos meséből, ahol az aznapját írja körül nekem vacsorázás közben. Szóval én is megismertem őt egy találka keretében. Onnantól pedig szinte elválaszthatatlanok voltunk.

Társaságunk utolsó tagja volt Yunho. Sokan azt hitték, amikor együtt láttak minket, hogy a két alfa egy pár, avagy testvérek. Folyamatosan civakodtak, s szívták egymás vérét. Mi pedig mindig nagyon jól szórakoztunk ezen.

Ez a páros dolog sosem volt igaz rájuk. Két nagyon eltérő személyiségről volt szó, s az ő esetükben a vonzalom nem alakult ki. Jobban hasonlítottak két lökött testvérhez, legalább is szerintem. A szerelem legapróbb szikrája sem csapott fel köztük, soha. Bár valahol érthető, hogy miért, hiszen Yunho végig engem szeretett. Soojinnek meg amúgy is van barátja.

Egy jót ettünk az egyik étteremben, amit közösen kiválasztottunk. Igaz, a végső döntés a terhes, s nagyon korán kívánós omegáé volt, de nem volt ezzel gond, hiszen nekünk mindegy volt, hogy hol esszük tele magunkat. Mondanom se kell, majdnem kidurrantam. Mostanság több táplálékot viszek be a szervezetembe, s lassacskán, de sikerül híznom. Igaz, ilyen rövidke idő alatt nem sok ment fel, talán egy fél kilóval lehettem több, de bizakodóan, s pozitívan állok a dolgokhoz. Igaz, még mindig nem értem magam, hogy mi vezetett ehhez, de... Talán csak beláttam, hogy nem a semmiért mondja mindenki, hogy soványka vagyok. Lehet, hogy igazuk van, s egyébként is, nekem az alfámnak kell tetszenem.

Ezek után Yunhonak el kellett mennie, hiszen hamarosan órája lesz, onnan pedig jobb, ha nem késik. Szóval mi mentünk el közösen vásárolgatni. Igazából mindenhova be akartunk nézni, ami érdekesnek tűnt. Az első hely, ahova betértünk, egy egyszerű drogéria volt. A két lány imádja a sminkeket, szóval ők mindent a kézfejükre kentek, s sajnos az enyémet se hagyták ki. Kicsit elveszettnek is éreztem magam, mert ha Felix velünk volt, akkor legalább nem én lettem egyedül kifestve, s valakivel mégis osztozok azon a 30 perces kínon, amit ezen a helyen élek át.

Az két dolog volt, amit megvettem, az egy ajakbalzsam, a másik pedig kézkrém. Nagyon szárad a szám, főleg, hogy egyre hűvösebb van, ez pedig igaz a kacsóimra is, ugyanis én nem hordok kesztyűt. Sosem szerettem, mindig zavart. Nem tudtam rendesen fogni benne, a telefonom is mindig kiesett a kezemből, mert csúszott, ráadásul egy egyszerű jegyet sem tudtam kivenni a táskámból. Mindig le kellett kaparnom magamról, hogy bármit is tudjak csinálni.

A következő megállónk egy ruhaboltba vezetett. Mindenki elindult, hogy a saját stílusának megfelelőt keressen, s bevigyünk pár darabot az öltözőbe. Misoo előre készült, ugyanis bővebb fazonú felsőket nézegetett, illetve olyan nadrágokat, amik nem fogják annyira zavarni a pocakját, ha az nőni kezd. Magyarán; cicanadrágok.