comestion | jikook

2-04

Csupán az megnyugtatott, hogy Dr. Jeon megjelent, s élőben érezhettem az illatát, amit ő áraszt, ami miatta volt páratlan, hiszen az ő különlegessége volt. Alfához képest nem volt erős, fűszeres. Lágyan simogatta szaglómat, mintha valós kezek lettek volna, amik érdesen érnek hozzám, félve attól, hogy bármikor összetörhetek.

Farkasa, s lunám ordítani tudtak volna egymásért, a másik társaságát kívánták, mint éhes koldus a kenyeret, s a friss vizet. S most, hogy nem volt előttük több akadály, gazdagok lehettek. Egymás kincsei, s őrzői.

Szabad kezemmel a nyakkendőjére fogtam, s megpróbáltam azt leszedni róla. Hevesen csókolt, simogatta a derekam, olykor pedig erőszakosan rántott közelebb. Aligha bírta visszafogni a benne tomboló állatot, hiszen az annyira akart, olyan erőszakosan magáénak akart tudni, hogy ártatlanul képes lett volna széttépni. Mégis visszafogta magát, ahogy csak bírta. Az utolsó pillanatban próbálta saját nyaka köré tekerni a vasláncot, s azt meghúzva kikötni valahova az őrjöngő énjét.

- Merre van a szobád? – vált el egy cuppanással ajkaimtól, s kezdte csókokkal ellepni államat, amit hagytam is neki, hiszen elfordítottam a buksimat, feltárva neki nyakamat is, hogy arra is ráküldje katonaként funkcionáló puháit, s megostromolja a puha területet.

- Át a nappalin és jobbra. – hunytam le a szemeimet, amikor néma kérésemnek eleget téve nyálas puszikkal látta el gyönge bőrömet, s morogva jelezte, hogy megértette, amit mondtam neki.

Nem volt bennem félsz, minden gátlásom eltűnt egy szempillantás alatt. Szinte semmissé foszlott, mintha soha nem is lett volna. A szabályok, amiket akkor kitaláltam, amiknek olyan hűen éltem olyanok voltak, akár a ceruzával lapra firkantott vonások, melyeket egyszerű mozdulattal töröltem ki. Az akarat mindent felülmúlt, erős volt, király, aki bárki felett uralkodni tudott. A vágy, kinek mindenki engedelmeskedett, mert nem volt ismert a nem, a tagadás más se volt, mint létlen' valami. A helyesléshez nem kellett sem bólintás, a szavak feleslegesen elpocsékolt idők, elég volt a tekintet, s tudat, a közösen dobbanó szív. Egyértelmű válasz volt; nincs megállás.

Nyöszörögve, összeráncolt szemöldökkel húztam ki végre azt a fránya nyakkendőt, s dobtam el valamerre. Nem is néztem utána, de esélyem se volt rá, hiszen az alfa újfent birtokba vette ajkaim. Nem tudtam betelni a csókjaival, az érintésével. A farkasa törődött velem, ez pedig olyan szinte meglágyított, hogy kenyérre tudott volna kenni jelenleg. Bármire hajlandó voltam, csak kérnie kellett rá. Teljesen a hatása alatt voltam, mintha megjelölt volna, holott erről szó sem volt. Még le se feküdtünk, nem csomózott meg, hogy erősebb kapocs alakuljon ki közöttünk, mégis úgy éreztem magam, mintha az övé lennék. Talán a belőle áradó dominancia volt az, ami kiváltotta belőlem mindezt. A megalázkodó, fejet hajtó omegát.

Mancsát felsőm alá vezette, s hideg ujjai szinte megváltást jelentettek felhevült bőrömnek. Jóleső sóhaj tört utat magának ajkaim alkotta börtönéből, s megremegtem kezei között. Mindössze csak az álláig értem fel, így a csókért pipiskednem kellett. Ezt meg is mosolyogta, s inkább nyakamat vette célba.

Tudtam, hogy nem fog megharapni, hogy a jelölés szóba se jöhet. Valahogy éreztem. Képtelen voltam megmagyarázni, de tudatában voltam, hogy semelyikünk sem akar egy életre szóló kapcsot kialakítani. Ő tisztavérű, én pedig lázban égek. Egyikünk sem képes ellenállni a másiknak, s ezzel tisztában vagyunk. Viszont a vágy nem egyenlő a szerelemmel. Az érzelmi kötődés messze áll a nagyúrtól. Két különálló birodalom voltak, akik mindig is háborúztak egymással, de a nyertesnek járó fényes, aranyozott koronát senki sem hordhatta fején.

Egy kisebb nyögés hagyta el a számat, mikor éles szemfogait játékosan végighúzta állvonalamon, miközben kerekded fenekemre simított. A levegőt csupán ettől szaporán vettem, s mellkasom hevesen emelkedett fel és le. Felsőtestét takaró ingébe markoltam, s fátyolos szemekkel pillantottam íriszeibe. Tekintetét nem élvezhettem sokáig, ugyanis ismételten nyakamba csókolt, melyet én hátrahajtott fejjel élveztem félig lehunyt pillákkal. Meg tudnám szokni ezt.