A kihallgató teremben ültem, ugyan ott ahol a múltkor. Szerintem még a szék is ugyanaz volt. Ugyanaz a rozsdásodó fémszék. Ahogy felnéztem vagy egy tucat öltönyös férfi nézett vissza rám.
Mind ugyanazért volt itt, miattam. Hogy láthassák ahogy megtörten nézek szembe a történtek következményeivel. De engem csak egy szempár érdekelt. Az apámé, aki elégedetten terpeszkedett egy fotelben, és várta a halálomat.
Igen, ezért voltam itt.
Halálra ítélt a tanács. Eközben aki igazán megérdemelte volna a büntetést simán megúszta. Mindent rám fogott, és persze mindenki hitt neki.
-Na mivan? Már nincs olyan jó kedved mint a múltkor?-Kérdezte kérörvendően az apám.
Visszazökkenve a kavargó emlékeimből
megkerestem azt a zöld szempár amit nemrég még annyira imádtam, aminek feltétel nélkül hittem.
Csak ennyit mondtam:
-Fél év sok idő.
YOU ARE READING
Fél év
RandomAmelia élete feldordul amikor kirúgják az egyetemről, és az apja ezúttal otthonról is kirakja. Aztán egy nap legjobb barátnőjével egy buliba keverednek ahol Ameliát elkapják, és egy váratlan emberrel kerül szembe. Vajon mit reagál arra, hogy az apja...
