Fél év

12

Órák hosszát ülhettem az autóban ahol már rég elfogyott a levegő. Azzal szórakoztam, hogy megpróbáltam kiszabadítani a megkötözött csuklómat.

Csak azt értem el, hogy a bőröm teljesen le lett horzsolva.

Buta én!

Minek kellett nekem problémázni? Mostmár Chris egész nap a nyakamon lesz nehogy megöljem magam címszó alatt.
Szerintem csak egy pszichopata aki arra vár, hogy végre leleplezzem magam és infókat áruljak el arról amiről fogalmam sincs.

Közöm nincs az egész maffiához könyörgöm.

Már majdnem sikerült kivennem a fülbevalómat, hogy azzal szétvágjam a köteleimet, ahogy a filmekben amikor két férfi atomerősen becsapódott a kocsiba.

-Mi a franc!?-Ordítottam mikor gázt adtak. A fejemmel lefejeltem az előttem lévő fejtámlát.-Baszki mivan?

-Semmi.-Felelték egyszerre előről. A kocsi túl gyorsan haladt a semmihez képest.

-Aha. Remélem tudjátok, hogy az emberkínzásnak minősül ha valakit bezártok órákra egy forró kocsiba.-Motyogtam. Chris rám nézett a visszapillantó tükrön keresztül, és amikor megbizonyosodott arról, hogy semmi bajom előkapta a telefonját, hogy beleméjedjen.-Hát ez remek! Olyan izgalmas itt minden! Nem is tudom merre nézzek! A szétgrefitizett tömbökre vagy a frusztrált fejetekre ami nem képes elmondani, hogy Tomnak mégis miért véres a képe!

-Muszáj volt elhozni?-Vett egy éles kanyart Tom. Chris egy pillantással elhalgatatta, majd hátradobott egy nagy táskát.

-Ez meg mi?-Nyúltam utánna.

-Ne nyúlj hozzá!

-Hogyne! Amelia ne csináld ezt! Amelia ne csináld azt! Csak maradj kussban! Hát hogyne főnök!-Zsörtölődtem. Elegem van már ebből az egészből!

A zötykölődős hosszú kocsiút alatt egyszer sem törtük meg a csendet. Csak feszülten haladtunk valamerre. Csodás! Mindigis erről álmodtam! Magam mellett tudhatok egy agresszív őrültet aki valószínűleg bosszút akar állni az apámon, és egy csomó üldözőt akik fogalmam sincs miért akarnak kiiktatni! Fasza!

A kocsi lehúzódott egy kikötőben. Chris kipattant a kocsiból, majd kinyitotta nekem az ajtót és kihúzott rajta. Szitkozódva löktem el magamtól. A sós, párás szél az arcomba fújta a hajamat amit kéz nélkül nem tudtam kiszedni a számból-köszi Tom-ezért fintorogva botorkálni kezdtem egy szélmentes hely felé.

-Hol a francban vagyunk?-Próbálkoztam.

-Arra megyünk.-Ragadott meg újra Chris, hogy a móló felé hurcoljon.

-Tudok menni köszönöm.-Mosolyogtam rá édesen. Nem engedett el.-Tudod rohadtul nem érdekel mit akarsz itt, és én szívesen várok a kocsiban is. Kivéve ha nem az óceánba akarsz lökni, mert előre szólok, hogy nem tudok úszni szóval megfulladnék. És amúgy meg véres a képed.-Grimaszoltam.-Mit műveltetek?

-Semmi különöset.-A mólón álltunk. Tom lefékezett egy kisebb hajó előtt.

-Ez az.

-Óvatosan kutatsd át.-Parancsolta a főnök. Én tágra nyílt szemekkel rángattam meg a köteleimet.

-Én nem akarok egy bűntény részese lenni!-Chris rám se hederített, csak feszülten nézelődött.-Hallod? Engedj el! Nem tudom mit akarsz az apámtól de boldogan elmondom hol van!

-Maradj már nyugton!-Morgott rám. Már hiányzott a durcázása..-Ez itt annak a hajója aki rád támadt. Próbáljuk kitalálni ki a franc volt, mivel a vallatással nem sokra mentünk.

-Milyen vallatás?-Hőköltem hátra.

Chris unottan lenézett rám majd fogta magát és ráugrott a hajóra.

-Szuper. Menj csak. Én megleszek itt egyedül.-Az orra alatt motyogva tűnt el a kabinban. Én pedig akcióba is lendültem.

Lassan, hogy a falécek ne nyikorogjanak a lábam alatt elindultam a kocsival ellentétes irányba. Nem volt tervem, de azt tudtam, hogy itt nem maradhatok. Chrisnek kellek. Nem jó dolgokra. Meg kell védenem magam. Képes vagyok rá!

Konténerek között lavírozva haladtam egy raktárnak kinéző téglaház felé. A ház nagy volt és vörös és..

-Basszameg!-Nyüszítettem, a földön heverve. Elestem egy kurva kötélben!
Káromkodva feltápászkodtam, de a kezem köré tekert kötélben megakadtam.
Le kell ezt a szar vennem!

Mikor kiléptem egy konténer takarásából megláttam két férfit a kikötőben. Villámgyorsan visszahúzódtam a fémfal mögé és ledermedve hallgatózni kezdtem. Nem értettem semmit.
Idegesen körbenéztem. Újra a téglaház felé tévedt a pillantásom. Nem. Hülye ötlet. Túl messze van. Ha kilépek innen észrevesznek.

Kár, hogy nekem csak hülye ötleteim vannak..

Berohantam a házba és becsuktam magam után a faajtót. Felszisszentem a nyikorgására. Bakkker már! Körbenéztem a csónakházban ahol összevissza álltak a különböző csónakok. Nekimentem pár evezőnek, de elértem egy drótkötélhez. Ujjongva vetettem magam elé, és pár mozdulattal le is szedtem a szart a kezemről.
Ezt neked pszichopata Chris! Rohadj ketté!

Valaki hírtelen a vállamnál fogva megragadott és durván a falhoz vágott.
A hátam fájdalmasan a téglának csapódott. Kikerekedett szemekkel bámultam Chrisre aki éppen a falhoz szegezett. Tekintete rohadt dühös volt.
Ó basszus..

-Ne játsz a türelmemmel.-Sziszegte. Nyelnem kellett.-Utoljára mondom el. Ne próbálj megszökni.-Erősödött a szorítása. Ijedten kapkodni kezdtem a levegőt. Most bántani fog? Azt mondta, ha mégegyszer meglógom kinyír. Mégis, hogy talált rám?-A fél alvilág téged keres úgyhogy megkérdezem mégis mi volt a terv? Hm? Ha elmész meghalsz. Valószínűleg eladnak valahol, vagy csak simán megkínoznak. Én kedves voltam veled, szóval csak annyit kérek, hogy maradj veszteg!-Már nagyon közel volt.-Érted?

Rémülten bólintottam.
Mégis, hogy érti azt, hogy engem keresnek? Mit műveltem?

Nyikorgást hallottunk. Valaki bejött a csónakházba. Kétségbeesetten rámeredtem, de ő csak a számra tettem hatalmas tenyerét, nehogy megszólaljak.
Milyen kedves!

-Nincs itt senki.-Mondta egy férfi. Hát persze! Chris vezette őket ide!

-Hangokat hallottam.

-Csak képzelődtél. Senki sem használja már ezt a kikötőt.

-Akkor húzzunk el innen.-Az ajtó becsukódott. Megkönnyebbülten kifújtam a levegőt, és megpróbáltam ellépni Christől, de továbbra is szorosan tartott.
Összevont szemöldökkel néztem rá. El kell húznunk! Majd lecsesz máskor!

Még hosszú másodpercekig a sötét tekintetével rám meredt, majd szemfogatva elnegedett, és hátralépett.
Elvesztettem minden reményemet a szabadulással kapcsolatban, ígyhát dörzsölgetve a csuklómat követtem Christ kifelé.

A férfiak eltűntek, a kikötő pedig még kihaltabb lett.

Csak én voltam meg a Harris csemete.

Sajnos nem akarok meghalni, és úgy tűnik ez az idegebeteg seggfej tud ebben segíteni. Bármennyire is szar ötletnek tűnik is ez.

Hát idáig jutottam.

Ez már tényleg a vég.

-Heló Tom.-Köszöntem a sofőrünknek mikor Chris a fejemnél fogva betolt a kocsiba.-Hiányoztál.

Tom unottan gázt adott.

-Tudom. Ne is mond. Én is neked.-Mosolyogtam. John kedvesebb volt.