Fél év

22.

Másnap reggel még volt valami villás reggeli féle amire úgy döntöttem nem megyek el.
Letudtam a feladatom, így már nem volt okom megjelenni.

Meg hát ott volt az is, hogy talán összefutnék Chrissel.
Inkább nem kockáztattam.

Lefele battyogtam a lépcsőn, kezemben a táskámmal, és azon gondolkodtam Sarah el akar e rabolni most, hogy itt van a valódi főnöke. Mert ő volt a sofőröm, Chris pedig elég egyértelműen a tudatomra adta, hogy még mindig akar tőlem valamit.

Ahogyan beértem az aulába rossz érzés járta át a testem.
Okolhattam volna a tegnap estét, de igazából nem azzal volt a bajom.
Már rég megszoktam, hogy ennyire agresszívak velem az emberek, és miután Logen megkapta amit akart-a kütyüt-szerencsére békén hagyott.
Tehát itt valami más volt.

Talán csak paranoiás vagyok.

Igen. Biztosan.

Megráztam a fejem és kiléptem a hatalmas épületből.
Látszott, hogy drága dolog volt. Nem tudtam biztosan, hogy kié is volt ez a baromi nagy építmény, de annak tuti volt pénze.

Sóhajtva vettem észre, hogy a kocsi előtt nem Sarah áll. Chris fekete pólóban a kocsinak dőlve várt rám.
Megforgattam rá a szemem.

-Mit tettél vele?

-Kivel?-Nem láttam a szemét a napszemüvege miatt, de biztos voltam, hogy értetlenül hunyorog rám.

-A beépült szuperkémeddel.

-Ja. Vele semmit. Haza küldtem.

Egy pillanatra meglepődtem, és talán még kicsit el is szomorodtam.
Sarah elmegy, és itt hagy egyedül.

-Aha.-Nem törődve vele előkaptam a telefonom, és hívni készültem Logent, hogy közöljem vele megyek vissza, de Chirs kikapta a kezemből.-Mit művelsz?

-Elviszlek.

-Igazán?

-Nincs választásod.-Vont vállat, és kinyitotta nekem az ajtót.

-Pontosan hova is viszel?

-El.

-Istenem, de imádtam amikor nem kellett napi szinten ezeket az informatív válaszokat hallgatnom!-Szavaim ellenére becsusszatnam az anyós ülésre.
Logen csak nem bánja ha kiruccanok kicsit. Talán azt is megtudom mi Chris terve.

Pár perccel később megtörte a csendet.

-Szóval most válaszolsz?-Mélyet sóhajtottam. Megbeszéltem magammal, hogy a tegnapi után most összeszedett leszek, és nem engedem szabadjára a valódi énemet.

-Attól függ. Mit kapok cserébe?-Rám sandított.-Tudod ha semmit az úgy nem túl jó üzlet.

-Mit akarsz?-Na azt még nem tudtam.

-Majd kitalálom.-Mintha csak szokásává vált volna, végig nézett rajtam.
Most összeszedetten néztem ki. Fekete blúz, fekete bő fazonú farmer, és egy fekete tornacipő.
Kész gyásszerelés.
Ha az anyám látna..
De nem tud, mert be van zárva valahova ahova ezek a nyomurult idióta, szadista állatok..

Nyugi.

-Akkor kérdezek, te pedig ajánlom, hogy ezúttal válaszolj.-Intettem, hogy mehet.-Miért öltözöl özvegynek folyamatosan?

A kérdése kellően összezavart.

-Te komolyan ezt akarod megtudni?

-A hajad is más.

Pislogtam.

-Fodrásznál voltam.-Hallgatása várakozó volt, és tudtam nem tágít.-Egyáltalán miért zavar ahogy öltözöm? És..