Fél év

3.

Már elértem a lépcsőt, pont az első lépcsőfokra léptem volna fel, amikor egy kar erősen visszahúzott. Megfordultam és beleütköztem egy nagyon részeg fiúba. Már alig állt a lábán.

-Mit csinál itt egy ilyen ártatlan kislányka?-Fogta meg a derekamat. A lehelete bűzlött az alkohol keserű szagától.

-Ártatlan a nagynénid.-Vágtam rá kapásból mire elkezdett nevetni.

-Nem értelek, de szívesen elültném veled az időt.-Mondta mire akaratlanul is megborzongtam.

Egy gyors mozdulattal belöktem a tömegbe, ami egy pillanat alatt elsodorta. Visszafordultam a lépcső felé amin végre sikerült felmennem.

Egy nagyon hosszú folyosón találtam magam. Mindkét oldalán ajtók voltak. Nem mertem benyitni semelyikbe se úgyhogy elindultam előre. Az alkohol miatt kissé inbojogva haladtam előre, de ez sem állított meg. Éreztem hogy meg kell találnom Saraht.
Elértem a folyosó végét ami két irányba, jobbra és balra ágazott el.

-Basszus, most meg mégis merre menjek?-Tettem fel a költői kérdést leginkább magamnak mivel egyedül voltam a folyosón.

-Najó, hogyha egy festett szőke, 170 centis csokizabáló lány lennék merre mennék?

-Szerintem jobbra.-Hallottam meg egy hangot a hátam mögül.

Hirtelen hangra ilyedten kaptam hátra a fejem és szembetaláltam magam
egy 60 év körüli nővel. Őszülő haja egy rendezett kontyba volt fogva, ruhája pedig egy egyszerű fekete ruha volt, aminek derekán egy kötény díszelgett.

Takarítónő.-Gondoltam magamban.

-Miért?-Kérdeztem végül.

-Amikor a lányom először járt itt ő is jobbra ment.-Válaszolta, majd megfordult és eltűnt valamelyik szobában.

Megfogadva a néni tanácsát, jobbra mentem. Megpillantottam egy résnyire nyitott ajtót. Beléptem rajta és olyan dolgot láttam amire legbelül számítottam, de nem voltam rá teljesen felkészülve.

A barátnőm állt a szoba közepén egy íróasztal mellett és éppen az egyik fiók tartalmát rámolta ki.

-Sasa.-Suttogom döbbenten.

-Te mégis mi a jó büdös kecskeszart csinálsz itt??-Mondtam a végét már talán túl drámai hangon.

A barátnőm hangomra megugrott és elejtette azt ami a kezében volt.
Egy drágának kinéző vázát.

-Basszus Lia, ezt nem tudom helyre rakni.-Sipítozott kétségbeesetten.

-Sarah Carpenter, azonnal magyarázd meg mit csinálsz ha nem akarod hogy odamenjek és a karodnál fogva hazáig rángassalak!-Kiabáltam dühösen.

-Hallkabban Lia, még meghallanak.

-Ez akkor nem érdekelt amikor idejöttél lopni? Azt hittem megbeszéltük hogy együtt megoldunk mindent és erre nem lessz szükség. Idejövök mert szólni akarok hogy részeg vagyok és hogy mindjárt elájulok , és tessék mit látok? Azt ahogy a drága barátnőm kiéli kleptomán vágyait!

-Lia, tudom hogy te egy örök optimista ember vagy, de én látom amit te nem.
És tudod mit látok?

-Hát nem tudom te mit látsz, de én nagy sötét foltokat.-Jegyeztem meg szédelegve.

Erre a barátnőm elindult felém hogy megtartson de félúton lefagyott és megállt.

-Na mivan? Már te is látod a foltokat?-Kérdeztem tőle. Nem kaptam választ. Jobban szemügyre véve rájöttem hogy nem is rám néz, hanem mögém.

Lassan megfordultam. Egy dühös zöld szempár nézett vissza rám.
A férfi fiatalnak nézett ki. Magas és izmos testalkatú. Nem néz ki rosszul de most nem is ez a lényeg. Mert valami jobban kétségbe ejtett.

-Sarah?-Szólok a barátnőmnek

-I-iigen?-Mondja remegő hangon.

-El fogok ájulni.-Közöltem vele majd elvesztettem az eszméletem.