Fél év

1.

1. ғᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

🅚🅔🅩🅓🅔🅣🅔🅚

6 hónappal ezelőtt

Éppen a reggelimet ettem amikor valahonnan zajt hallottam. Tudni kell rólam hogy nem vagyok egy beszari személyiség, de szerintem mindenki megijedne reggel 7-kor ha hangokat hallana a lakásban amiben nem mellesleg egyedül van.

Lassan felálltam és a kezembe fogtam az első dolgot ami a kezembe akadt. Ez éppenséggel egy serpenyő volt. Kicsit se nézhettem ki furán az unikornisos pizsamámban, szétálló hajjal és egy serpenyővel a kezemben. Ez a tény egy kicsit elgondolkodtatott de nem tartott sokáig a merengésem mert meghallottam a barátnőm gyönyörű hangját ahogyan az ajtónk anyukáját szídja.

-Micsoda meglepetés, hát sikerül hazatalálnia az elkószált madárkának?
-Szóltam oda neki miközben kiléptem a folyosónkra ami összekötötte a bejárati ajtót a nappalinkkal.

Beszólásomat egy morgással reagálta le és folytatta a tevékenységet amit elkezdett. Megpróbálta levenni a magassarkuját, elég viccesen nézett ki full másnaposan miközben a földön ülve próbálja nyitva tartani a szemét és leszedni a lábáról a cipőjét.
Persze én mint legjobb barátnője felrángattam a földről és leültettem a kanapénkra amit még én rendeltem olcsón a netről.

Hát igen, nem mondanám magunkat szegényeknek mivel mind ketten gazdag családból származunk, de mióta engem kirúgtak az egyetemről és apám kitagadott a családból (najó, nem tagadott ki csak kidobott a házunkból) munka után kellett néznem.

Ez az eset úgy történt hogy egy szép madárcsicsergős reggelen bevertem egy fiú képét mert olyasmiket mondott a barátnőmről, Sarahról amiket semmilyen élőlény nem tolerált volna szóval a pillanat hevében megütöttem. Ez a fiú Sarah exe volt, és mint később kiderült a diri unokája. Hát igen, aznap nem csak egy dühös nagypapával, hanem egy dühös apával is szembe kellett néznem akit nem nagyon érdekelt hogy mi történt, csak az hogy ez milyen hatással lessz a hírnevére. (Apám 4 éve kidobta anyámat)
Nem nagyon értettem milyen hírnevet akar védeni mert az tuti hogy róla nem sok jó hír szól. Tehát annyira bedühödött hogy egy csomó jókívánság mellett kidobott.

És mint ahogy minden normális ember tenné én is felhívtam az egyetlen embert aki befogadna. Az anyámat. Ja nem, gyűlölöm őt mert mióta elment sohase keresett. Pedig én hónapokon keresztül görcsösen próbáltam őt elérni. De leszart. Úgyhogy ez az opció ki volt lőve. Tehát felhívtam az egyetlen barátnőmet Saraht. Őt még elsőévesként ismertem meg, nagyon hasonlítunk, mindketten vonzuk és élvezzük a bajt. Tehát felhívtam őt és akkor ott megbeszéltük hogy összeköltözünk.

Ez volt lassan 3 hónapja, én azóta találtam 2 egész jól kereső munkát. Reggel egy fenszi étteremben pincérkedem, este pedig szerdán és pénteken Sarahval pultozok egy szórakozóhelyen.

Tegnap este is így volt, csak amikor én éppen menni készültem Sarah akkor szúrt ki magának egy palit. Tehát közöltem vele hogy én meg nem várom amíg kiderül össze jön e szóval hazamegyek. Mentségemre egy egészen icipicit fáradt voltam...

Így csöppenünk a jelenbe ahol Sarah hazaesik másnaposan én meg egy serpenyővel a kezemben még mindig.. várjunk csak, a serpenyő még mindig a kezemben van.

Ezt konsatálva leteszem a tárgyat és töltök egy pohár vizet Sasanak (ezt a professzionális becenevet jómagam találtam ki) és a kezébe nyomva leülök mellé.

-Köszi.-Köszöni meg és húzóra megissza a vizet.

-Igazán nincs mit, erre valók a barátok, najó nem pont erre de érted.. Szóval elárulnád hol éjszakáztál?