Fél év

21.

-Utoljára mondom el, hogy engedj el!-Kiáltottam idegesen a férfire aki átcibált az egész rohadt szállodán.
Elegem volt. Valamiért egész este mindenki csak rángatott engem.

-Ha továbbra is kiabálni fogsz valaki azt fogja hinni, hogy bántalmazlak.-Chris hangja olyan nyugodt és kihangsúlyozott volt mint még soha. Mintha egészen bolodog lett volna.
Megütöttem.

-Hm.. Talán mert azt csinálod?-Meg sem érezte az ütésemet.-Nem akarok a közeledben lenni, és rohadtul nincs jogod magaddal vinni!-Megállt egy lift ajtajánál egy üres térségben. Ez már biztosan egy másik szárny volt.-Amúgy meg mit gondolsz hova viszel?

-A szobámba.

És ezzel berántott a liftbe.

Elképedve néztem rá.

-Parancsolsz?

-Máshol nem vagy hajlandó beszélni velem. Ha bezárlak talán képes leszel megmagyarázni a dolgokat.-Kitágult szemekkel néztem rá.

Mégis mit gondol ez magáról? Mit művel? Már nem láttam vagy két hónapja és most csak úgy beállít ide és ezt csinálja?
Hát azt már nem.

Ahogyan kinyílt a lift ajtaja kilőttem.
Rohanni akartam, és sikerült is kitépnem magamat a kezei közül, de annyira gyors volt, hogy hátulról elkapta a derekamat.

-Engedj el!-Visítottam mikor felkapott menyasszony pózba. Rugdalóztam és rángatóztam, de ezzel csak azt értem el, hogy ujjai a meztelen lábamba vájtak.-Azt fogom mondani, hogy megerőszakoltál és akkor még az is lehet, hogy Logen apja kinyír!

-Ó. Szóval William is benne van.-Úgy tűnt Christ rohadtul hidegen hagyja amit beszélek.

Egek de ki voltam borulva!
Emellett az ember mellett nem tudtam kontrollálni magamat. Nem tudtam az új énemhez hívem viselkedni. Egyetlen egy fogás, vagy ütés sem jutott eszembe amivel ki tudtam volna szabadulni.
Fenébe!

Egy ajtó kiynílt, és egy kulcs elfordult mögöttünk ahogyan beléptünk.
Pár pillanat múlva Chris ledobott egy kanapéra és simán elsétált mellettem.
Össszefontam a karomat miután sikerült ülésbe tornáznom magamat, és eligazítani a ruhámat úgy, hogy ne villantsak semmit.
Minek vettem ezt fel?

Hangokat hallottam így Chris irányába nézem aki éppen a nyakkendőjét az ágyára dobott zakójára ejtette.

Körbenéztem.

Egy előtérben voltam amit egy nagy, kétszárnyú ajtó választott el a hálótól. Az ajtók nyitva voltak.
A kijáratra néztem, de a kulcs eltűnt belőle.
Felálltam.

-Mit művelsz?-Kérdezte Chris mögülem.

-Keresek valamit amivel ki tudom nyitni a zárat.-Tájékoztattam egy szekrényből ahonnan erősen kirántott.
Felszisszentem mikor pont ott fogott meg ahol Logen megszorította a kezemet.
Megfordította, hogy megnézhesse miért rándultam meg.

-Ezt ki csinálta?-Kérdezte, de én csak megforgattam a szemem.

-Miért érdekel.-Nem is kérdésként hangsúlyoztam, csak úgy kimondtam.
Úgy döntöttem nem akarok ilyen közel ácsorogni hozzá, ezért elindultam a szobája felé hátha elöl hagyott valami éleset. Ő viszont nem így gondolta a dolgokat, én pedig éppenséggel meguntam, hogy ő irányít folyton ezért erősen megrántottam amire nem számított, így utánnam botorkált.

-Amelia,-Szólt rám visszafogott hangon.-Állj.

-Hagyj már békén!

-Mit csinálsz Williammel?