Fél év

8.

Auka!
Valami nyomja a fejem.
Ja ez csak egy gally..

Várjunk mi?

A szemeim konkrétan kipattantak és ezáltal szembetaláltam magam a gyönyörűséges erdővel.

Már süt a nap, eléggé úgy tűnik hogy elszundikáltam. Viszont az büszkeséggel tölt el, hogy sikerült megszöknöm.
Hahh! Ez olyan nevetséges.

Basszus 2 hónapja még az volt a legnagyobb gondom, hogy nem akartam egyedül vécépapírt venni Sarah meg nem akart eljönni velem...

Most meg konkrétan egy random erdő közepén ülök és mindjárt éhen halok!

Lassan feltápászokodtam, majd tettem egy 360 fokos fordulatot. Erdő, erdő és erdő.. remek, innen meg, hogy jutok ki?

Ezen agyaltam miközben egyre beljebb haladtam a sűrű növényzetben.
Még mindig az edzős cuccomban voltam amire már eléggé rá fért volna egy mosás. Mondjuk egy-két helyen már kiszakadt úgyhogy lehet inkább ki kéne dobnom.

Mondjuk most nem nagyon vagyok abban a helyzetben hogy válogassak.

-Ahhj Istenem, miért büntetsz?-Kérdeztem az égre meredve.

És ekkor meghallottam egy hangot. Olyan volt mintha egy motor haladt volna el nem messze tőlem.

A hang irányába kaptam a fejem majd elkezdtem futni. Basszus, mostanában többet futok mint eszem...
Ez nem jó. Nagyon nem.

Egyre csak futottam de nem láttam semmit. Már kezdtem feladni a reményt de aztán megláttam egy autóutat.
Ezt el se hiszem! MEGCSINÁLTAM!!

Amilyen gyorsan csak tudtam kirohantam az útra és reménykedtem hogy ne csapjon el semmi. De pechemre nincs itt senki és semmi.
Mit is vártam egy erdő közepén lévő autóúttól?
Hát bevallom ennél többet.

Még álltam egy darabig aztán lehuppantam a patkára és onnan kémleltem az utat.
Igazából simán felállhatnék és elindulhatnék valamerre de az nem vallana rám, tekintve hogy undorítóan lusta vagyok.

Úgyhogy inkább ülök.

Már itt ülhetek egy órája de semmi.
Lehet tényleg fel kéne állni és elindulni gyalog.
És pontosan ekkor feltűnt előttem egy fekete autó. Azonnal felpattantam és elkezdtem neki ugrálva integetni.

Egy kicsit se nézhettem ki furán...

A kocsi végre odaért mellém majd megállt. Az ablakok le voltak sötétítve úgyhogy nem láttam a sofőr arcát.
Majd az ablak szépén lassan lehúzódott és akkor megpillantottam egy nagyon nagyon nagyon ideges Christ.

Ilyedtemben hátrálni kezdtem majd megfordultam és egyenesen berohantam az erdőbe. Hallottam ahogy nyílik a kocsi ajtaja majd erősen bevágódik.

Minden energiámat bevetve futottam de ez nem volt elég. Elkapott hátulról majd hirtelen maga felé fordított.

Az arca pár centire volt az enyémtől úgyhogy mondhatni szemtől szemben álltam vele. A szemében borzalmas idegesség tükröződött. Lehet tényleg idegbeteg.

Az arca ha lehet még idegesebb volt amikor elkezdtem rángatni meg ütögetni hogy valahogy kiszabaduljak de ez persze nem jött be mivel sokkal erősebb volt nálam.

-Engdej el te szadista állat!- Üvöltöttem a képében mire még jobban rászorított a csuklómra. A fájdalomtól halkan  felnyüszítettem.

-Elárulnád  hogy mégis mi a fasz volt a terved?-Kérdezte ingerülten.

Mivel azt nem mondhattam hogy nem is volt tervem ezért inkább hallagttam.

-Na mivan? Megnémultál?