Fél év

24.

New York zajos volt és hatalmas.
Mire elértünk a szállodánkba ami akkora volt, hogy egyenesen az egekbe nyúlt, addigra lement a nap.
De úgy konkrétan.

Késő este estem be a szobám ajtaján és azonnal hívtam is Christ aki nem vette fel.
Csodás.

Fogalmam sem volt arról, hogy most ide jön e vagy mit fog csinálni, de örültem volna ha képes kommunikálni. Sebaj.
Még hátra volt egy csodás este a csodás kis csapatommal akik közel sem voltak olyan szórakoztatóak mint én azt igényeltem volna, úgyhogy úgy tűnt merőn unalmas hét vár rám.

Felvettem egy sima fehér térd fölé érő ruhát, egy fekete magassarkút és kisminkeltem magam.
Na most jön az izgi rész.

A bevetés.

Lecammogtam a lenti bárba ami tömve volt gazdag emberekkel.
Tetszett New York, de nekem kicsit sok volt.
Odakint folyamatos mozgolódás volt, idebent viszont mindenki a helyén ült, vagy a bárpultnál várt az italára.

Elvileg az a feladatom, hogy keressek valakit akinek köze van apámhoz és tudjam meg, hogy jelenleg hol van a lakása amit elvileg évente átköltöztet máshova.
Minek? Kérdem én.
Valami maffia cucc..

Szóval fejest is ugrottam az estébe.
Pár lépést kellett csak megtennem, hogy máris leszólítson egy idősebb üzletember aki meg is hívott egy italra. Fecsegtünk kicsit, de mikor kiderült, hogy semmit nem tud apámról tovább is álltam.
A következő kettő sem volt nagy siker sajnos, és az egyik le is tapizott mire majdnem belé rúgtam, de visszafogtam magam.
A távolban megláttam, hogy a fura ikrek figyelnek engem és morcosan nézik a szenvedésem.
Szemforgatva fordultam vissza a huszas éveinek végén járó férfi felé aki az első volt aki bármit is tudott az apámról.

Megkérdezte tőlem mit keresek itt, erre azt feleltem, hogy az apámat akinek a neve hallatán azonnal felszaladt a csávó szemöldöke.
Azt mondta ismeri, én pedig megkérdeztem, hogy honnan.
Hallgatás volt a válasza amit azzal próbáltam oldani, hogy arról fecsegek, hogy a lakását keresem mert elfelejtettem a címet, és most fogalmam sincs hova kéne mennem.

Na és erre megint nem válaszolt.

-Tudod.. Ha nem tudsz semmit az sem baj. Itt is tudok aludni ma este.

-Nem. Nem ezért hallgatok csak.. Bill Morrinson nem jó ember. Én a helyedben minél messzebbre mennék tőle.

Meglepetten néztem rá.

-A lánya vagyok.-Mosolyogtam kínosan. Mégis, hogy lehet ekkora hatalma ennek a férfinek?

-Csak annyit tudok mondani, hogy a Madison ave és az E 95 sarkánál van.
De többet nem mondhatok, mert már így is túl sokat beszéltem.-A drága konkrétan nem mondott semmit.-Mennem kell.-Ugrott fel és viharzott el.
Csodás! Minő kellemes és csodás beszélgetés!
Nyilván el kellett rohannia az egyetlen embernek aki ismeri a tetves apámat! Nem hiszem el...
Elegem van ebből az egészből!

-Úgy látom rád fér egy ital.-Csusszant a mellettem lévő székre egy egészen jóképű fehér inget viselő férfi.

Egy pilanatra meghökkentem és nem is mondtam semmit. Csak néztem.
Ez nem vallott rám.

-Már egy ideje figyeltelek titeket, és nem tűnt túl szimpatikusnak az arc.-Pislogtam rá, és az agyamnak jeleket küldtem, hogy találjon már ki valami választ, de az úgy meghibbant.
Mogyoró barna haja volt, és zöld szeme. Mint Chr...

Nem!

Nem nem nem!

Miért jut eszembe Chris?
És miért is nem hív vissza?
Hiszen..