Fél év

17.

3. ғᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

🅑🅔🅔🅟🅤🅛🅥🅔

Rod, a legmagasabb ült a jobb oldalamon. Sam a bal oldalamon, Asher a kormánynál, Logen pedig az anyósülésen.

Mint kiderült már rég átléptük azt a bizonyos határt, és réges régen északon vagyunk.

Drága, egyetlen Logenünk felségterületén.

Dühösen szugeráltam az elmebeteg tarkóját, akivel több időt töltöttem egy légtérben a hetek alatt mint az exemmel..
Jó. Rövid és szánalmasan szar kapcsolat volt de legalább nem egy pszichopata bűnöző volt!
Drága Connor.. Sajnálom, hogy betegnek neveztek a féltékenységed miatt!
Mostmár tudom, hogy te egészen rendben voltál.

Asher nem volt a sofőrök gyöngyszeme, de legalább gyorsan haladtunk.

Most, hogy kezdett előttem összeállni a kép, egyre elhatározottabbá váltam. Tiszta volt a dolog.
Ha segítek ezeknek az alakoknak elfogni, és kisemmizni apámat elvezetnek az évek óta nem látott anyámhoz.

Imádom a családom! Egy igazi álom!

Nembaj. Apámmal úgy is csak a baj van.
Bár remélem a tanács azért nem nyiffantja ki..

Úgyhogy elhatároztam, hogy megkapják amit akarnak. Beépülök ha kell, és kémkednek! Meg kell mentenem az anyámat!

Túl furcsa volt és hírtelen, hogy igazából nem önszántából hagyott hátra. Ez mindent megváltoztatott.

*****

Órákkal később egy hatalmas hotel előtt álttunk meg. Az épület hét emelet magas volt, és modern. A tetején tetőterasz volt.

Sam a könyökömnél fogva kitessékelt a kocsiból mire rögtön Chris jutott eszembe. Igaza volt annak az idegbetegnek! Vele nem volt rossz dolgom.

Megráztam a fejemet és elhesegettem az elkóricált gondolataimat.

Csak a feladatra fókuszálj!

Rod és Sam két oldalról ragadtak meg és vezettek a hotel bejárata felé.
A kocsit valami öltönyös férfi elvezette mi pedig öten léptünk be a hatalmas hallba.

Ha nem lettem volna idegileg teljesen kikészülve talán megcsodáltam volna a bal oldali falat amiben halak úszkáltak, de így csak egy kósza pillantásra futotta. Talán halak kellenének nekem.. Őket nehezebb kinyírni mint egy hörcsögöt.

Egy nagydarab hátranyalt hajú ember állt meg velünk szemben, és végignért engem. Csak unottan ráhunyorogtam.

Mostanában mindenki csak méreget.

-Talán képet is kérsz?-Kérdeztem tőle mogorván mire a vállamat szorongató kezek erősebben szorítottak.

-Miss Morrinson. Örülök, hogy megismerhetem.-Nyújtotta a kezét a férfi. Kérdőn néztem rá.-Én vagyok Logen apja.-Magyarázta mire lefagytam.

Ez az ember! Uram atyám!
Angyali mosolyt varázsoltam magamra, és megráztam a kezét.

-Szóval önnél van az anyám.-Konstatáltam. A férfi elmosolyodott. Visszahúztam a kezem.

-Így igaz! Úgyhogy remélem zökkenő mentes lesz a közös munka!-Legszivesebben rávicsorogtan volna, de az nem éppen javított volna a helyzetemen. Nem hiszem el!
Miért minden veztő férfi? Hol egy nő?