Fél év

14.

Nagyokat, ismétlem nagyokat pislogva néztem Chrisre aki idő közben leült velem szemben.
Válaszokat akartam. De a válaszai csak még több kérdést vetettek fel.

-Mégis milyen tanács?-Ráncoltam a homlokom. Ez biztos valami elbaszott realiti. Más nem lehet.

-Már találkoztál velük. Ott voltak amikor az apádhoz vittek a lopás miatt.

-Te viccelsz velem. Ugye? Mond, hogy ez csak egy vicc!

Komoran nézett rám. Hát jó! Nekem sincs sok kedvem ehhez a csevejhez.

-Nem tudom miről beszéltetek akkor, de komoly lehetett, mert a tanács csak különleges alkalmakkor ül össze.

-Fogalmam sincs mi volt. Valaki elém állt egy.. Úristen! Meg akartak kínozni!-Ez miért csak most esik le?-És az apám ott ült. És.. csak nézte!

-Sajnálom, hogy most kell rájönnöd, de az apád nem jó ember.

-Muszáj ennyire..-Idegesen kifújtam a levegőt.-Nem tudnál egy kicsit empatikusabb lenni?-Úgy nézett rám mintha komoly gondjaim lennének. Hát persze! Chris Harrys.. egy Harrys.

-Szóval a tanács elkapta az apámat mert ellenük dolgozott. Így megpróbáltam rájönni mit tett. Nem maradt sok nyom, de mint említettem a takarító nem volt elég alapos. Maradtak üzenetek egy titkosított számról ami..

-Ami az apámé.-Biccentettem. Hogy ez milyen fárasztó!

-Igen. Az apádé. Szóval utánna néztem Bill Morrinsonnak. Hát.. csinált egy-két dolgot az biztos.-Köszönjük.-A lényeg, hogy nem tudtam rájönni mi az összefüggés. Mit csináltak együtt.  Mikor csinálták és miért? Szóval meg akartam keresni. De nem tudtam. Szóval jött a felesége aki.-Rám sandított.-Halott.

-Nem.-Vágtam rá szinte azonnal idegesen.-Nem halt meg.

-Persze.-Bólogatott. Végigmértem ahogyan velem szemben ül a szokásos öltözékben és nem tudtam hova tenni azt amit látok. Pár hete még rohadtul féltem tőle. Azt mondta megöl, de mióta tudom, hogy kellek neki sokkal lazább vagyok. Nincs mitől tartanom. Asszem.

-Így van. Lelépett. Elment. Elköltözött. Ennyi.-Pattantam fel. Utálom ha szóba hozzák anyámat.

-Rendben.-Hagyta annyiban.-Tehát nem találtam róla semmit. Szóval már csak te maradtál. Megkértem Saraht, hogy épüljön be.-Ökölbe szorítottam a kezemet, és fel alá kezdtem mászkálni. Chris a szemével követett.-Amíg a munkáját végezte én megterveztem az elrablásodat. Azt nem kalkuláltam bele, hogy mattrészeg leszel, szóval a terv nem vált be. Logen megtalált.

Egyre idegesebb lettem és egyre rövidebb köröket tettem. Nem hiszem el, hogy ennyire buta voltam! Simán átvertek! És még csak meg sem kellett erőltetniük magukat! Sarah, Logen és az apám...

-Megtennéd, hogy, befejezed ezt!-Csattant fel Chris. Gyilkos tekintettel meredtem rá, de megtorpantam.-Ülj le!

-Nem.

-Ülj le Amleia!-Szemforgatva helyet foglaltam. Fogalmam sincs miért hallgatok rá.-Nem fogok bocsánatot kérni azért amit tettem. Okom volt rá és lehetőségem. Megragadtam.

Cinikusan elmosolyodtam.

-Én köszönöm, hogy itt lehetek uram.

-Még mindig rohadt idegesítő vagy.-Dőlt hátra.-Ha végeztünk elintézem, hogy követhesd anyádat.

-Már nagyon várom.-Dobtam fel a lábamat a köztünk lévő asztalra. Természetesen az egyetlen ruhám volt rajtam amit kaptam, és neki természetesen bámulnia kellett a lábaimat. Fejrázva próbáltam egy olyan helyre képzelni magam ahol nincsenek hülye hatalommániás emberek, se fura apák. Csak én és a hörcsögöm.-Tudod nagyon örülnék, ha végre elmondanád mit akarsz tőlem.